Úgy tetszik, a szocialisták, ha az utolsó pillanatban is, de megértették a Lehet Más a Politika logikáját. Az fn.hu információja szerint az LMP vezetői körében konszenzus alakult ki „egy-két civil közéleti figura kapcsán, akinek a támogatásától a budapesti MSZP sem zárkózik el”.
Az egyelőre képlékeny pártközi megállapodásféle lényege, hogy a leendő főpolgármester-jelöltet az LMP nevezi meg, a szocialisták (és bármely más párt) ezt követően állhatnak mögé. Egyetlen akadálya lehet a konszenzusos jelölt felmutatásának: ha ő maga nemet mond. A győzködés most zajlik. De nézzük az előzményeket.
A közvélemény-kutatások jó ideje alig változó Fidesz-fölényt jeleznek, és vélhetően a helyhatósági választásokig sem változnak jelentősen a népszerűségi adatok. Zakatol a foci-vébé, ilyenkor még Szijjártó Péter is inkább figyel Messire, mint Orbán Viktorra (na, jó, majdnem annyira), aztán jön a kánikula, a csapolt sör meg a tejfölös-sajtos lángos, és mire fölnézünk, mehetünk is képviselő-testületekre ikszelni.
A Fidesz addig is, biztos, ami biztos, jobbára a köznek kedves döntéseket hozta-hozza előre: kisebb parlament, kisebb önkormányzatok, kettős állampolgárság, három csapás, új médiatörvény.
Az egyre jobb formát futó, a Fidesztől való viszonylagos függetlenségét őrző Tarlós István így magabiztosan készülődhet a főpolgármesterségre. Van respektje nemcsak a jobbon, hanem a főváros balos polgármesterei között, sőt a ballib szavazók egy része előtt is. Megtanulta kezelni a sajtót és mindenkori politikai ellenfeleit, ma már eszébe nem jut szemüvegleveréssel fenyegetőzni. Hallja az „emberek” szavát, keresi a népszerű témákat. Azon sem lepődnénk meg, ha az egykor a Sziget első számú ellenségeként számon tartott politikus idén már szimpatizánsként tűnne föl a fesztiválon. Első soros ördögvillázást az Iron Maiden-koncerten azért ne várjunk tőle. Tarlós főpolgármesteri sanszát növeli az is, hogy egyelőre nincs veszélyes kihívója. Azért vegyük sorra őket.
Tarlós ellenfelei
A Jobbik áprilisban gyöngén szerepelt a fővárosban, és Budapest alighanem elsősorban a „Horthy, ahelyett, hogy bevonult ide, inkább fölperzselte volna ezt a kozmopolita fészket” összefüggésben kerül elő Vonáék zártkörű eszmecseréin. Jelöltjük a főpolgármesterségre egyelőre nincs. Dúró szóvivőtől tudjuk, hogy június eleje óta elnökségi ülések témája az ügy, döntés „néhány héten belül” várható.
Pártos és párton kívüli jelöltek neve is forog a vezérkarban, legrégebben Balczó Andrásé. Bárki áll is rajthoz, úgy tizenszázalékot hozhat.
Padtársak: Schiffer András és Tarlós István a Parlamentben
A Lehet Más a Politikát ugyan tavasszal hírbe hozták a 2006-ban MDF-es jelöltként 6 százalékot szerző Katona Kálmánnal, de Schifferék cáfoltak, és azt sugallták, hogy a mezei választók körében szinte ismeretlen Jávor Benedeket indítja a párt. Az LMP-logó vele is érhet akár bő 10 százalékot.
Az elmúlt két ciklusban a kormánytöbbséget adó és Budapestet is irányító pártok nem állnak túl biztatóan. Szabad demokraták gyakorlatilag nincsenek. MSZP, ha demoralizáló korrupciós botrányoktól sújtottan is, van, ám nem dőlt el, kié a párt, és az sem, hogy mit és kiket akar képviselni, milyen országot, azon belül milyen településeket képzel. Sejthető, hogy e kérdésekre a júliusi tisztújító, stratégiaalkotó kongresszuson sem születnek üzembiztos válaszok.
A fővárosban a Burány Sándor elnök és Steiner Pál frakcióvezető vezette szocialisták télvégi küldöttértekezletükön Horváth Csabát nevezték meg főpolgármester-jelöltjüknek. Azt a Horváthot, aki az egyeztetés nélkül bedobott ingyen BKV-zást ígérő ötletével még párttársait is kiakasztotta. Szanyi Tibor egyenesen vállalhatatlannak nevezte az ideát, az országos vezetésben többen sürgették Horváth visszahívását.
Horváth Csaba, aki ma még az MSZP jelöltje
Közösködés?
Más párt jelöltje tehát nem veszélyezteti Tarlós győzelmét. Legalábbis önállóan nem. A Fidesz egyedül attól tarthat, hogy az MSZP és az LMP közös pajzsra emel egy jóvágású, sikeres, pártok fölötti, integráló, korrupció gyanújától mentes urat, netán hölgyet. Egy ilyen arc mögé aztán fölsorakozhatna a budapestiekre még némi hatással bíró MDF és SZDSZ is. Ezt a valakit elővezethetné akár egy civilszervezet, mint annak idején Sólyom Lászlót a Védegylet.
a szocialista jelölt
Horvát Csaba mindig az országos témákat, szerepköröket kereste. Nyolc éve egy ciklusra a második kerület polgármestere lett, de állítólag kicsinek érezte a zakót. Utóbb az Országgyűlésben a lakásügyet halászta ki magának. Volt főpolgármester-helyettes, Bajnai idején pedig Budapest kormánybiztosi tisztét is ellátta. Annak idején az ő ötlete volt a Mozaik-csoport létrehozása, attól remélt bázist építeni magának, csak pechjére a szemfüles Hagyó Miklós „magához rendelte” a szerveződést.
Múlt pénteken az MSZP fővárosi küldöttértekezlete nagy többséggel budapesti elnökké választotta Horváth Csabát, miután a korábbi elnök, Burány Sándor nem indult
Csakhogy tegnap még úgy tűnt: nincs ilyen ember. Vagyis nincs egyetlen ballib Schmitt Pál az országban. Pedig az SZDSZ-ben állítólag régóta castingolják Demszky utódját, és az MSZP pártpénztárnoka, Puch László is hónapok óta kutatja, kire cseréltethetné az általa kevéssé kedvelt Horváthot. Az idő pedig vészesen fogy.
Tán e káderhiánynak is betudható, hogy az LMP – bár a szocialisták hosszú hetek óta kokettálnak velük – kitartottak az önálló jelölt indítása mellett. Hétvégi kongresszusukon úgy döntöttek, a budapesti területi szervezetek küldöttei döntenek majd a személyről.
A Lehet Más a Politikát egyes ellenfelei Fidesz-kreációként igyekszenek bemutatni, mások az SZDSZ utódját képzelik bele, megint mások szocialista reinkarnációt látnak benne.
Schifferék viszont tettel és szóban is próbálnak függetlennek mutatkozni: egyebek mellett nem léptek vissza az országgyűlési választások második fordulójában, és nem szavazták meg Orbán nemzeti együttműködési dekrétumát, kritizálnak jobbra is, balra is.
Mindenkit lenyomnak
A független indulás az önkormányzati választásokon – különösen a Schifferék fő bázisának tekinthető Budapesten – kiváló alkalom az LMP-brand erősítésére. Ráadásul a Lehet Más a Politika vezetői azt állítják, hogy a Fidesz váltópártjává kívánnak nőni. Amihez nem az MSZP-vel való együttműködésen, hanem balliberális szavazók átcsábításán keresztül vezet az út. Ahogy a pártelnök fogalmazott maligánsújtottan a választások első fordulójának éjszakáján: „A tavalyi EP-választásokon lenyomtuk az SZDSZ-t, idén az MDF-et, és folytatjuk tovább.” Ilyen stratégiai cél mellett egy közös főpolgármester esélyéért különösen botorság volna összetaktikázni magukat a szocikkal.
Kicsit messzebbre tekintve: az is nehezen képzelhető el, hogy a Lehet Más a Politika a majdani közgyűlésben egy-két főpolgármester-helyettesi posztért koalícióra lépne a Fidesszel.
Az persze vadonatúj helyzetet teremtene, ha az MSZP feladná korábbi álláspontját, és megelégedne a nálánál jóval kisebb politikai újonc, az LMP jelöltjének „külsős” támogatásával.
Ha tető alá kerül a megállapodás, és a számunkra most még ismeretlen jelöltek valamelyike is rábólint a dealre, akkor a Fideszen a sor, hogy okosat lépjen. Például azt, hogy Tarlós helyett villámgyorsan talál egy jobbos „pártok fölöttit”, olyat, aki akár az egykori Demszky-szavazókat is megszólítja. Ha Orbán ilyet nem képes elővarázsolni a kalapból, akkor talán még arra is hajlik, hogy egy Tarlósnál népszerűbb, hosszú távon akár magára a pártelnök pozíciójára is veszélyes fideszest, mondjuk, Rogán Antalt vagy Pokorni Zoltánt juttasson a tisztes önálló kasszával rendelkező főpolgármesteri poszthoz.
Azt mi is inkább csak elvi lehetőségként vetjük fel, hogy a Fidesz átszabhatja a főpolgármester-választás választásmódját. A törvény szerint a budapestiek közvetlenül, egy fordulóban voksolnak főpolgármesterükre. Nem volt ez mindig így: 1990-ben a képviselő-testület szavazta meg vezetőjét, de 1994-ben, a Boross-kormány idején módosult a passzus. Ma a közgyűlési többség még a főpolgármesteri poszt elnyerésénél is biztosabbnak tűnik a Fidesz számára. Ezért, ha Orbán úgy tartja célszerűnek, visszahozhatja a régi algoritmust. Ami vélhetően hiba volna, mert egy ilyen akciót a demokrácia elleni merényletként, a kétharmaddal való visszaélésként értékelne az ellenzék, ami országosan többet vinne a Fidesztől, mint amennyit Budapesten nyerne vele.
Minden kombinációtól függetlenül biztosra vehető, hogy Orbán igyekszik majd konzerválni az MSZP-t övező széles körű választói ellenszenvet. És ha ez sikerül neki, az ellenkoalíció is csak igen kedvező csillagállás esetén ütheti el a Fideszt a közgyűlési többségtől, jelöltjét pedig a főpolgármesterségtől.