Áprilisban részt vettem az egyik külpolitikával foglalkozó diákszervezet online szakmai beszélgetésén. A hallgatók előre elküldték a kérdéseket, amelyekről beszélgetni szeretnének. Az általában megszokott, karrierutakkal és a magyar külpolitikával foglalkozó témák mellett becsúszott egy meglepő kérdés is: mit gondolnak a magyar külpolitikai szakértők Magyar Péterről?
Természetesen kollégáim nevében sem akkor, sem most nem fogok beszélni. Egy dimenzió a Magyar Péter-jelenség kapcsán azonban újra és újra előkerül a nemzetközi politikával foglalkozó elemzőkkel folytatott beszélgetéseinkben: a feltörekvő politikus erősen hasonlít a más országokban megfigyelt populista szereplőkhöz. A Tisza Párt vezetője különösen emlékeztet Donald Trumpra.
De belpolitikai elemzők körében – így a 24.hu Háromharmad podcastjában és a Partizán műsoraiban is – előkerült a populista jelző Magyarral kapcsolatban. Ebben a cikkben ehhez a diskurzushoz hozzájárulva szeretném felhívni a figyelmet azokra a konkrét hasonlóságokra, amelyek Magyar és számos más populista politikus között felfedezhetők.
A populizmus definíciója
A hagyományos meghatározás szerint a populizmust olyan ideológia, amely két homogén egységre osztja a társadalmat: a korrupt elitre és az erkölcsileg tiszta népre, amelynek érdekeit a populista vezér hivatott képviselni. Aki őt támadja, a népet támadja, és a „gonosz” elithez tartozik.
A Fidesz a „Soros-hálózatot” és a migránsokat mint fenyegetést a magyarokkal szembeállító narratívája vagy éppen a Jobbik korábbi „Ti dolgoztok – ők lopnak” szlogenje mellett Magyar Péter is erre a bináris világképre építette fel üzeneteit: a fő ellensége a korrupt elit, amelybe a kormányoldal és a hagyományos ellenzék is beletartozik (lásd: kék Fidesz, „őfelsége ellenzéke”). Magyar nem a liberálisokat vagy a szociáldemokrata-zöld elköteleződésű ellenzéki szavazókat látja maga mögött, hanem a „magyarokat”, akiknek „megingott a bizalma az országot majd 30 éve irányító teljes politikai elitben”, és „nem kérnek a felesleges ideológiai és társadalmi megosztottságból”. Ezek a retorikai elemek jól mutatják a populizmus lényegi részét: konkrét ideológiák hirdetése nélkül, a nép általános érdekeire hivatkozva építik fel egy karizmatikus vezető az imázsát, és személyesítik meg a nép erejét („árad a Tisza”).
Magyar Péter és a populista checklist
Persze egy általános definíció sok szereplőre ráhúzható, Magyar esetén azonban többről van szó. Ugyan nincs egy minden populistára alkalmazható feltételrendszer (tekintve, hogy a populisták könnyen alkalmazkodnak a helyi viszonyokhoz), egy svéd kutató, Nils Karlson mégis megpróbálkozott összeállítani egy tizenhárom pontból álló listát. Ebből nyolc kifejezetten a populista jellemzőket tartalmaz, öt pedig az ezekből kinővő autoriter tendenciákkal foglalkozik. Ha megnézzük Karlson nyolc pontját, abból
