Olyan képviselő volt, akit az összes többi mindig leszavazott. Sok sikerélménye nem volt a testületben, de mégsem engedte el, és folyamatosan tanult. Nagy változás állt be abban, hogyan tekint a politikai munkára és a pártja munkájára
– jellemezte Kovács Gergely hegyvidéki önkormányzati képviselői karrierjének 2019-es kezdeteit Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester, a párt fővárosi listavezetője öt évvel azután, hogy a Magyar Kétfarkú Kutya Párt társelnöke – a párt más politikusaival együtt – közhatalmi funkciót szerzett.
Kovács bő két évtized alatt építette fel pártját és politikai karrierjét, annak ellenére, hogy a hagyományos értelemben vett politika a kezdetekben a legkevésbé sem érdekelte. Sőt, professzionális politikusként a környezetében élők közül ma is kevesen tekintenek rá, noha kísérletező hobbigrafikusból mára a főváros egyik leggazdagabb kerületének ellenzéki polgármesterjelöltje lett.
A rózsadombi gyerek
Kovács Gergely gyerekkora nagy részét a II. kerület elegáns részén töltötte. Bár ismerősei közül volt, aki budai fiúként vagy rózsadombi gyerekként utalt rá, a családi háttere átlagosnak mondható. Édesapja mérnök, édesanyja pszichológus volt, egy józsefvárosi albérletben laktak, majd a fiuk születése után bő egy évvel, a nyolcvanas évek elején Békásmegyerre költöztek. A szülők a békási panelházak egyikében szereztek lakást, ahol egy ideig még a nagyszülőkkel együtt éltek.
Ezt a lakótelepet is úgy adták át, ahogy az összes többit: nem volt kész a tereprendezés. A nagymamám azt hitte, már tudok járni, de ebben tévedett, elestem. Így az lett az életem első emléke, hogy spriccel az orromból a vér
– idézte fel korai lakótelepi élményeit Kovács Gergely. Annak, hogy a család – amint lehetett – költözött, Kovács szerint az is oka volt, hogy a szülei nem szerették volna, ha ebben a környezetben kezdi meg az iskolát.
Kovács Gergely édesapja a nyolcvanas években az állami út- és vasúttervező irodánál, az Uvatervnél, majd a Kartográfiai Vállalatnál dolgozott. Édesanyja klinikai pszichológus volt Lipótmezőn, az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetben. Kovács úgy emlékszik, apja egy alkalommal hosszabb ideig Tunéziában dolgozott egy vasútépítési projekten. Ebből vették meg aztán a család első piros Ladáját, ami minőségi ugrást jelentett az addigi kis Polskihoz képest. Szülei korai válása után az édesanyja magánpraxist indított, és pár évig otthon fogadta a pácienseket, ezt Kovács szürreális időszakként írta le, mivel gyakran akaratlanul is hallotta a kliensek panaszait. Ez azonban később, mint mondta, mégis segített abban, hogy kezelni tudjon konfliktusokat.
A politikus a budai II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban érettségizett, ahol több mint másfél évtizeddel korábban Pokorni Zoltán, a leköszönő hegyvidéki polgármester is. Tanárai és diáktársai jó képességű gyerekként emlékeznek rá, bár egyszer megbukott németből, noha az egyik nagymamája osztrák volt. Évfolyamtársa, aki később az LMP egyik alapítója lett, azt mesélte, hogy megesett, együtt unikumoztak a gimnázium vécéjében. Kovács a konkrét esetet nem tudta felidézni, de nem zárta ki, hogy előfordulhatott.
A politika közege Kovács Gergely előtt távolról sem volt ismeretlen. Édesanyja a lipótmezei munkája során ismerkedett meg Göncz Árpád fiával, Göncz Dániel pszichiáterrel, és később egy ideig kommunikációs tréningeket is tartott az SZDSZ-nek. Mostohaapja, aki a kilencvenes évek elején százfős szöggyárat nyitott Bátonyterenyén, 1994-ben a pásztói körzetben indult SZDSZ-es színekben az országgyűlési választáson. A fiatal Kovács Gergelyt ezzel együtt nem érdekelte a pártpolitika. Bár korábban baloldali szavazó volt, Gyurcsány Ferenc 2006-ban kiszivárgott őszödi beszédét és az azt követő eseményeket olyan kiábrándítónak tartotta, hogy 2010-ben még csak nem is szavazott. „Nem volt kire” – mondta.
Szegedi breaktáncosok és deszkások: a Kutya Párt bölcsője
Szegeden a kétezres évek elején virágzott az underground szubkultúra. Világhírre törő breaktáncosok, graffitisok és rapperek uralták azt az egyetemi közeget, ahová Kovács közgazdasági programozó matematikus szakos hallgatóként megérkezett. Ennek a művészeti közegnek volt tinédzser korától kezdve formálója Döme Zsuzsanna Suzi, az MKKP későbbi társelnöke. Döme és Kovács hamar egymásra talált, egy közös ismerősük mutatta be őket egymásnak, miután mindketten albérletet kerestek. Így lettek aztán egy ideig lakótársak, ám az ismeretségük csak egy bő évtized után mélyült intim kapcsolattá.
A szegedi egyetemi közösségnek fontos szerepe volt abban, hogy a Kétfarkú Kutya Párt létrejöhetett. Kovács úgy mesélte: azért választotta a Szegedi Egyetemet, mert önállósodni akart. Erre jó alkalomnak mutatkozott, ha vidéken folytatja a tanulmányait. A programozó matematikus szakot találomra választotta ki, végül azonban nem végezte el, ahogy a szociológiát sem, amibe később kezdett bele. Kovács kísérletezett más szakokkal is hosszabb-rövidebb ideig, de egyetemi végzettséget végül nem szerzett.
„A számítógépekkel nagyon szívesen foglalkozott, humora is volt. Füstös albérletekben esténként vidáman szerkesztettünk hülyeségeket, amik eleinte nem is kerültek ki az utcára. Aztán egy ponton matricák készültek, ő meg elkezdte figyelni a külföldi példákat” – idézte fel Terdik Roland, az egykori lakótárs, aki ma a Kutya Párt kommunikációs igazgatója és erzsébetvárosi polgármesterjelöltje.