Olekszij Anulja szenvtelenül meséli, mi történt vele tíz hónap alatt. Körülbelül egy óra negyven percet beszél – érzelemnyilvánítás nélkül. A végén elmondja, valóban nem is érez semmit, amióta 2022 végén visszatért a családjához, és ez a legnehezebb. Illetve nem is ez, hanem az, hogy hazatérésekor nem ismerték fel a gyerekei, akik most öt- és kilencévesek.
Azt is mondja az ukrán hadsereg mára megrokkant katonája, hogy könnyebb idegeneknek beszélnie a vele történtekről, mint a családtagjainak, akiknek még most sem mondott el mindent arról, miként tartották fogva tíz hónapon át az oroszok. A súlyosan megkínzott hadifoglyok közül szinte már csak ő él családban, a többiek házassága többnyire már fel is bomlott azóta, hogy visszatértek Oroszországból.
Foghúzás – érzéstelenítés nélkül
Olekszij a CEU, a Közép-európai Egyetem Budapesten maradt egyik részlegében, az Arany János utcai Blinken OSA Archívumban szerda este számolt be tíz hónapos fogva tartásáról. Utána elmondta a 24.hu-nak, hogy nem a saját története a fontos, nem ezért tart előadásokat, hanem azért, hogy megismertesse a fogságba esett ukrán katonák és civilek sorsát a világgal.
Balog István, Ukrajna magyarországi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője pedig arról beszélt, hogy a háború 812. napján meg akarták mutatni, milyen is az az „orosz világ”, ami „józan paraszti ésszel felfoghatatlan”. Balog elmondta: az ukrán hatóságok összegyűjtik az adatokat a hadifoglyok megkínzásáról, és a hágai nemzetközi büntető bíróság elé terjesztik azokat, amelyek arra mutatnak, hogy az oroszok nem tartották be a hadifoglyokra vonatkozó genfi konvenciókat.
Az ukrán hatóságok dokumentálják a visszatért hadifoglyok állapotát is. Hogy milyen adatokat voltak kénytelenek regisztrálni, azt Olekszij esete hátborzongató módon illusztrálja. Fogságba esése előtt napi 15 kilométert futott, és 37-szer tudott felhúzódzkodni, biztonsági szolgálatoknál dolgozott testőrként, politikusokat és üzletembereket védett profiként. Ma a kezét sem tudja a mellkasánál magasabbra emelni a kínzások nyomán, és a széttört, szétlapított ujjait is alig tudja mozdítani.
Érzéstelenítés nélkül kihúzták két fogát – a fogorvost, aki nem volt hajlandó először ezt végrehajtani, megfenyegették, hogy jelenteni fogják: egy ukránnal szimpatizál.
Amikor kihúzták a fogait, ömlött a vér a szájából, de azt parancsolták neki, hogy hordjon egy vödörben homokot. Amikor a homokra köpte a vért, ami a szájában felgyülemlett, megverték, mert orosz földet szennyezett be. Elvitték őt „kivégezni”, készültek a megerőszakolására is, de egy robbanás miatt akkor a fogvatartói elmenekültek.
Mindezek még Ukrajna területén történtek vele. Később átvitték más börtönökbe – Oroszországba is –, és rendszeresen megverték, éheztették, elektrosokkolták, kínozták, 108 napig magánzárkában őrizték, mondta.
Egy ukrán asszony juttatta orosz kézre
Beszámolt arról a pszichológiai és ideológiai nyomásról is, ami alá az oroszok vetették őket. Előfordult például, hogy Lenin és Sztálin, valamint Berija (Sztálin fő belügyese), Putyin orosz elnök, Dzerzsinszkij (a szovjet-orosz Cseka alapítója, azaz a szovjet időkbeli NKVD és KGB, illetve a mai orosz FSZB elődjének a megalapítója), továbbá II. Miklós cár (akit a bolsevikok öltek meg) mellszobrait kellett csókolgatniuk az ukrán hadifoglyoknak.
Olekszij Anulját a neten Oleksiy Anulya, illetve Oleksii Anulia néven lehet megtalálni. Az egyik, angolul feliratozott videóját 1,3 millióan nézték már meg.
Az ukrán hadirokkant szerint azért kerülhettek orosz börtönbe ukrán civilek is, mert az orosz támadók 2022 elején abban a régióban, ahol ő harcolt, valójában nem nagyon ejtettek hadifoglyokat.
Az ukrán katonákat a harcok helyszínén egyszerűen lelőtték, és helyettük civileket vittek magukkal a támadók. A civilekkel pedig később olyan papírokat írattak alá, mintha az elhurcoltak valamiféle ukrán területvédő egységek tagjai lettek volna. Anulja maga is azért élte túl az első perceket az elfogása után, mert nem katonának látszott, illetve amikor rájöttek, hogy mégis az, akkor találtak rajta egy „Pentagon” feliratú övet, emiatt azt hitték, hogy amerikai, így inkább kihallgatótisztek elé vitték. (Anulja pedig nem beszél angolul, ezt a budapesti előadása után személyesen is megtapasztaltuk.)
Az elfogása nem rajta múlott: 12 órán át egy szeméttel, sárral feltöltött árokban húzódott meg az orosz támadás után, amikor Lukasivka falut próbálta védeni – sikertelenül a 388 orosz támadó csapategységgel és mintegy ötezer inváziós orosz katonával szemben. A harc közben ő maga is megsérült. Bár 49 repesz csapódott az arcába, koponyájába, állkapcsába, és megsebesült a jobb keze is, sikerült átvergődnie egy szomszédos ukrán faluba, ahol azonban egy ukrán nő feljelentette őt a megszálló orosz csapatoknak.
Olekszij az orosz fogságban attól félt, hogy a gyermekei nem tudják majd meg soha, ha megölik, hogy soha nem kerül elő a holtteste. Attól rettegett, hogy kutyákkal etetik meg a maradványait, és így nem tudják majd tisztességesen eltemetni. Fogsága vége felé már az öngyilkosságra is gondolt, de ekkor a nagymamája megjelent előtte – ő nem sokkal a háború kitörése előtt halt meg –, és erőt adott neki. Ezután pár nappal, 2022 szilvesztere előtt engedték szabadon Olekszijt.
Az ukrán katona mobilján láttunk olyan orosz tankot is, amelyet ő lőtt ki Lukasivkában – még a fogságba esése előtt. Egy tíz tagból álló felderítő egységben szolgált, ahol hozzá hasonlóan egykori vagy aktív sportolók voltak. Ő maga egyébként sok évvel ezelőtt a Független Államok Szövetségének (a volt szovjet utódállamoknak) a kick-box bajnokságát is megnyerte.
A hét sportolóból – akik a felderítőalakulatban szolgáltak – már csak ő él. Ez köszönhető küzdősportos múltjának is: ukrajnai fogva tartása idején találkozott egyik korábbi kick-boxos riválisával, aki orosz katonaként segített rajta legalább azzal, hogy Oroszországba, Kurszk környékére küldette tovább őt. Ezzel valószínűleg megmentette az életét, mert akik tartósan az ukrajnai megszállt területeken maradtak a hadifoglyok közül, azoknak sokkal kisebb volt a túlélési esélyük.
Anulja egy óra negyven percen át beszélt, de utána az egyik ismerőse elmondta, hogy sok mindent kihagyott.
Olekszij egyébként nemcsak egy valóságos és véres háború résztvevője volt, hanem jelenleg – megrokkantan – is aktív részese egy propagandaháborúnak. Célja, hogy az orosz propagandával szemben bemutassa, milyen is az az orosz rendszer, amely ellen ő is küzd, küzdött. Hangsúlyozza: nem az oroszok ellen harcolt, és nem az oroszokkal szemben próbál ellenpropagandát kifejteni. Szerinte Ukrajnában és Oroszországban is sok nemzetiség él, ő egy rendszer, egy rezsim ellen küzd, nem egy nép ellen. Könyvet is ír a történetéről, valószínűleg egy filmet is forgatnak majd róla.
Anulja manapság járja az ukrajnai fogolytáborokat, ahol orosz hadifoglyokkal találkozik, és igyekszik megismertetni velük a saját történetét. Almát is szokott vinni nekik, hogy lássák a különbséget a két ország hozzáállása között.
Háborúra nevelik a gyerekeket
A 2022 februárjában megindult orosz invázió óta propagandaháború is zajlik – mindkét oldal részéről. A CNN éppen ezen a héten írta, hogy az amerikai kormányzat attól tart, hogy a Kreml fokozni fogja a Volodimir Zelenszkij elnök elleni propagandahadjáratot. Ami az orosz propagandát illeti, erről az OSA Archívumban a kárpátaljai születésű Mihajlo Dankanics, a CAU (Ukrajna Közösségi Hadserege) propagandaellenes szakértője, tévéproducer és katona beszélt.
Dankanics elsősorban az orosz propaganda működését elemezte az előadásában. Szerinte ez a tevékenység nem 2022-ben, a teljes körű invázióval kezdődött, nem is 2014-ben a Krím orosz elfoglalásával, sőt nem is a 2004-es kijevi narancsos forradalommal. Valójában már 1997-ben kezdetét vette a propagandaháború, méghozzá az oroszoknak a csecsenekkel kialakult konfliktusa, az első csecsen háború után. Dankanics szerint már a gyerekkorban megkezdődik az orosz gyerekek háborúra nevelése. Azt tanítják nekik: „háború az élet”.
Dankanics szerint az orosz propaganda legfőbb célja, egyrészt az, hogy „higgyünk a hazugságban” és „kételkedjünk az igazságban”, és több hasonló lépés után végeredményeben egy „alternatív valóságot” teremtsenek. Erre szerinte hatmilliárd dollárt költenek évente, és nemcsak az orosz lakosság, hanem a külvilág befolyásolására is. Idézett egy adatot arról, hogy az EU-ban zajló összes információmanipuláció 88 százaléka orosz akció eredménye.
2002 óta 88 olyan játékfilm készült Oroszországban, aminek a legfőbb célja az ellenség meggyűlöltetése és az információs háború megalapozása volt. Ennek konkrét célja az, hogy elhitessék az oroszokkal és másokkal is: az ukránok lopnak és fasiszták, míg az oroszok egy összetartó népet alkotnak, akik békében és egyetértésben akarnak élni – az ukránokkal együtt. Közben persze zajlott Ukrajna nemzetközi tekintélyének és gazdasági működésének aláásása. Legfőképpen pedig az volt a propaganda célja, hogy az ellenség ne számítson a támadásra, ezért kellett minden megtenniük a propagandistáknak, majd a következő lépésben már a katonák következtek.
