2016 meglehetősen erős év volt a sorozatok szempontjából: néhány hónap különbséggel például két olyan sorozat is debütált, amely valami újat, valami mást hozott a felhozatalba, egyúttal két rendkívül sokoldalú fiatal művész színre lépését hozta magával: júliusban debütált a Fleabag, szeptemberben az Atlanta. Az előbbi nagyon brit volt: éjfekete, csípős, szarkasztikusan vicces, mégis olyan lesújtó módon beszélt egyrészt a gyászról, másrészt a fiatal felnőttek útkereséséről, mint addig semmi. Egy óceánnal odébb az Atlanta nagyon más köntösben, mégis nagyon hasonlóan hozta ugyanezt. Emellett mindkettőben közös volt, hogy alkotójuk egyúttal a főszerepet is eljátszotta, így téve teljessé a láthatóan szerelemprojektként életre hívott sorozatokat. Nem véletlen, hogy Phoebe Waller-Bridge és Donald Glover neve azonnal garancia lett a sikerre – akkor legalábbis biztosan, mikor az írás terén kell bizonyítaniuk. Első közös munkájuk ugyanis nem is lehetett volna nagyobb bukta, igaz, mentségükre legyen szólva, hogy a bukás nem rajtuk múlott: a Solo – Egy Star Wars-történetben Glover Lando Calrissiant alakította, Waller-Bridge egy droidnak adta a hangját. Emellett azonban más területeken mindketten jól teljesítettek továbbra is: a Fleabagből kettő, az Atlantából négy évad készült, és mind komoly szakmai elismeréseket vívtak ki.
Éppen ezért nem véletlenül szakadhatott ki az üdvrivalgás a két sorozat rajongóiból, amikor bejelentették, hogy Waller-Bridge és Glover összefogtak. Ráadásul egészen meglepő volt a témaválasztás: ők fognak sorozatot csinálni a Mr. és Mrs Smith című, 2005-ben bemutatott akciófilmből. Az Angelina Jolie és Brad Pitt által fémjelzett film komoly prekoncepciókat ültethetett az ember fejébe: két csodaszép ember irtja a rosszakat és kicsit egymást is egy pörgős akciófilmben. Izgalmas kérdés volt, hogy mit hoz ki egy ilyen, egyértelműen a tömegszórakoztatásra szánt koncepcióból egy olyan páros, akik láthatóan fittyet hánynak a hagyományos történetmesélésre.
Hogy mi lett volna belőle, azt sosem tudjuk meg, Waller-Bridge ugyanis fél év után távozott a projekttől kreatív nézetkülönbségekre hivatkozva. A nagyon gyakran használt, és meglehetősen sok mindent takaró indoklás mögé mindketten engedtek némi betekintést: Glover szerint a kulturális különbségnek is betudható, hogy Waller-Bridge nem mozgott otthonosan az amerikai produkciók esetében bevett módszenek számító írószobában, ahol műhelyszerű munkával, többen írják a forgatókönyvet, hisz a briteknél ez nem megszokott. Glover hozzátette azt is, hogy minden igyekezet ellenére nem tudott kialakulni köztük az a bizonyos kötetlen munkakapcsolat, amelyre szükség lett volna: más munkamódszerrel és látásmóddal írták át egymás epizódjait, de indoklásából az is kiviláglott, hogy a két dudás egy csárdában tipikus esete állt fenn.
Én így vezetem a dolgokat, és ez a sorozat egy óriási dobás. Nem hiszem, hogy lehet két kapitány.
Waller-Bridge nagyon hasonlóan nyilatkozott, ő a cselekményből hozott analógiával indokolta távozását: „Vannak olyan frigyek, amelyek egyszerűen nem működnek.”
Hiába tűnt tehát úgy, hogy égben köttetett az együttműködés, Waller-Bridge hat hónap után távozott, ám Glover így sem maradt magára, mert az Atlanta stábjából több ismerőst is átemelt: többek közt Francesca Sloane-t és testvérét, Stephen Glovert íróként, Hiro Murait rendezőként. Az atlantás hangulat tehát borítékolható volt, és ez érződik is a sorozat minden porcikáján, mégis újdonságként hat az eredmény, mivel ezúttal a párkapcsolatok útvesztőjébe visz a sztori.
A Mr. és Mrs. Smith kezdőjelenete szinte tökéletesen megfelel annak, amit a 2005-ben bemutatott film folytatásától elvárnánk: két nevetségesen szép sztár, Eiza González és Alexander Skarsgård idilljét töri meg néhány bérgyilkos, ők pedig a Jolie-Pitt párost megidéző szexiséggel ragadnak gépfegyvert (persze, előtte még van idejük egy lassú, szenvedélyes csókot is váltaniuk a támadóktól körülzárt házban). Lényegtelen spoiler, hogy szitává lövik őket, hisz egyetlen dramaturgiai célja van a jelenetnek: hogy megmutassa, ez nem ez a típusú Mr. és Mrs. Smith lesz. A Glover és a Maya Erskine által megformált két alak nem is lehetne hétköznapibb: rezignált arccal ülnek egy gép által vezetett állásinterjún, amely végül összesorsolja őket, mint egy titokzatos cég újabb kémpárját, akik ezentúl John és Jane álnéven házaspárként élnek majd, miközben küldetéseket kapnak.
A kémsztori csak a keretet biztosítja, itt-ott kiiktatnak egy rakás embert, autós üldözésbe bocsátkoznak vagy épp hullát darabolnak a kádban, a történet velejét a párkapcsolati aspektus adja. A nyolcrészes epizód szépen mutatja be egy kapcsolat ívét kezdve az első randik idétlenkedésétől a mézeshetek rózsaszín ködjén át a kapcsolat kifulladásáig, majd válságáig. Valamennyi rész „házasságuk” egyes stációi köré épül, miközben munkájuk szolgál szürreálisan vicces indikátorként. Glover és írói csapatának zsenije azonnal kitűnik az olyan kreatív megoldásokban, ahol egy-egy misszió által bomlanak ki kapcsolatuk épp aktuális problémái. A sorozat egyik csúcsepizódja, amikor épp a gyermekvállalás kényes kérdését kerülgetik mindketten, erre kapnak a nyakukba egy óriásbébit a mindig kőkemény nehézfiúkat játszó Ron Pearlman szerepében, akit épségben le kell szállítaniuk. Valójában inkább sajátos szimuláció ez számukra: mit kezdenek egy bepisilő, hányó, állandóan hisztiző emberrel?
John és Jane ráadásul nem egy papírmasé filmes álompár, hanem két teljesen átlagos, problémás, sőt, néha a kelleténél is elviselhetetlenebb ember, akiknek a cívódásait a kapcsolatuk leépülését bemutató részekben kifejezetten idegesítő hallgatni, mégis emiatt lesznek nagyon valóságosak. A kémes körítés mellett valójában egy párkapcsolatot helyez boncasztalra a sorozat, amelyet lassan, akkurátusan boncol szét és vizsgál meg úgy, hogy bizonyos mértékig mindenki képes a saját élményei által – ha azonosulni nem is feltétlenül –, bevonódni.
De Smithék kémnek sem olyanok, hogy őket látva Barbara Broccoliék azonnal minden kartondobozból kihúzott brit macsót félretoljanak, és őket castingolják új Bondoknak. Bár hatékonyságukhoz kétség sem fér, nagyon gyakran már-már paródiába hajlik az akciózásuk, mégsem megy át gagyiba. A bénázás mellett azonban még sincs elkenve az akcióvonal, ennek például kifejezetten jót tesz, hogy az eredetileg New Yorkban játszódó történet részről részre kiszabadul a metropoliszból. Hol a Dolomitok egyik síközpontjában, hol a Comói-tó partján, hol egy dzsungelben harcolnak a hősök a rosszfiúkkal és saját démonaikkal egyaránt.
És bár ezeket mind-mind a sorozat erényei, épp ezek miatt lesz sokaknak csalódás a sorozat, azok számára legalábbis biztosan, akik a 2005-ös filmmel a fejükben ülnek le elé. Az Atlantához hasonlóan ez is kifejezetten lassú, nagyon gyakran csak beszélgetős sorozat, emiatt akik egy szexi, pörgős akcióorgiára vágynak, azoknak vélhetően dögunalom lesz két teljesen átlagos ember nézni, ahogyan hosszasan vitáznak az anyakomplexusról.
Az Atlanta-hangulat a sorozat rajongóit viszont egészen biztosan be fogja rántani Smithék történetére is, pláne azért, mert a négyévados sorozathoz hasonlóan itt is zseniális mellékkarakterek tűnnek fel részről részre, szokás szerint egész komoly színészgárdával megtámogatva. Perlman már említett jelenetei aranyat érnek, de a többi karakter is telitalálat: Sarah Paulson tökéletesen hozza a terapeuta-sztereotípiát, a Narcos Pablo Escobarjaként megismert Wagner Moura egyszerre mókás és rémisztő egy másik John szerepében, de feltűnik A nagy pénzrablásból megismert Ursula Corbéró, Parker Posey, John Torturro és Paul Dano is, az utóbbira csak Szexi Szomszédként hivatkoznak a sorozatban. És bár a sziporkázó mellékszereplők emelik a sorozat fényét, a nagyja értelemszerűen a főszereplő pároson múlik: Glover ismét eljátssza a tőle már sokszor látott kicsit mulya, kicsit balfék, de karizmatikus hétköznapi kisembert. Jól működik a kémia közte és az egyébként gyakran nehezen elviselhető, flegma, de épp ezért tökéletesen emberi Erskine között.
A Mr. és Mrs. Smith egészen biztosan nem lesz mindenki sorozata, pláne azért, mert a nagy előd egészen más vonalat képviselt. Aki tökéletesen szép embereket szeretne látni tökéletesen megkomponált akciójelenetekben, azok számára garantált a dögunalom a két útját vesztett, magányos, hétköznapi ember párkapcsolati vergődését látva. Glover rajongói számára – azaz azoknak, akik az Atlantához hasonló, formabontó sorozatokat kedvelik, és kellő nyitottság van bennünk valami különleges irán – viszont maradandó élmény lesz ez a sajátos kém-Tinder.
Mr. és Mrs. Smith (Mr. & Mrs. Smith), 2024, 8 epizód, Amazon Prime. 24.hu: 8,5/10
