A kiállítás képei – amelyeket idén először hat héten keresztül tekinthetnek meg a látogatók – óriási feladatot látnak el: összekapcsolják az embereket azzal, ami, habár nem a mindennapjaik része, mégis velük egy időben, a világban körülöttük történik, legyen az akármilyen messze, és rendelkezzenek róla bármilyen kevés tudással.
A közel négyezer fotóriporter több mint hatvanezer fotójából kiválasztott 94 kép megannyi különböző érzelmet képes kiváltani. Vannak köztük, amelyek már első ránézésre meghökkentenek, de olyanok is, amelyek lassabban operálnak, időre van szükség ahhoz, hogy igazán mélyre hatoljanak. Némelyik mosolyra késztet, míg más darabok könnyeket hívnak elő. Egy a közös bennük: közöny nem maradhat utánuk.
A képek tehát tagadhatatlan esztétikai értékük mellett a világ fontos konfliktusaira, társadalmi és környezetvédelmi kérdéseire is felhívják a figyelmet. A fotók között találunk sötétvörösre színezett folyótól kezdve, újságíró temetésén át, az orosz-ukrán háború borzalmait megmutató képkockákon át számtalan olyan pillanatot, amelyek mellett megéri nem rögtön továbbhaladni, hanem időt szánni arra, hogy elgondolkodjunk, jelenleg épp milyen események formálják világunkat.
Vannak köztük egészen vidám pillanatok is, mint Tomás Francisco Cuesta Világbajnokok című fotója, amelyen az ujjongó szurkolók boldogsága látható, miután az argentin labdarúgó-válogatott megnyerte a katari világbajnokságot. A kép Argentína történetének egyik legnagyobb tömegmegmozdulásán készült, és habár nem lehettünk ott, miközben az óriási tömeg az utcára vonult, a kép által kicsit mi is érezhetjük ötmillió ember eufóriáját.
Máskor inkább a szomorúság dominál – változó, mennyire direkt módon. Maya Levin képein például először talán a tömeg tűnik hangsúlyosnak, aztán realizálhatjuk, hogy egy koporsó is a jelenet része – mégpedig az Al Jazeera újságírójáé, Shireen Abu Aklehé. Ahogy a fotót nézzük, szinte mi is hallhatjuk, ahogy a gyászolók azt skandálják: „Lelkünket és vérünket áldozzuk érted, Shireen!”.
Máskor először azt hihetjük, biztosan csak valamilyen manipuláció történt, ilyen a világon nem létezhet. Aztán kiderül, hogy mégis. Ilyen a sötétvörösre színezett üzbegisztáni Amu-darja folyóról készült kép, amin látható, hogy az iszap gondoskodott arról, hogy a víz színe meglehetősen távol álljon a megszokott kékes árnyalatoktól. A történtek részben az éghajlati válság számlájára írhatók, amelynek húsbavágó hatásait éppen az ilyen fényképek hozhatják közelebb mindannyiunkhoz.
Természetesen nem maradhattak ki a kiválasztott fotók közül az orosz-ukrán háború borzalmait ábrázoló pillanatok. Sokak számára ismerős lehet a mariupoli kórház szülészete elleni légitámadás során készült kép, amelyen egy sebesült kismamát visznek ki az épületből. A kép önmagában is plasztikusan ábrázolja a pusztítást, amelyet a fegyveres konfliktus mindennapjai jelentenek Ukrajna lakói számára, ám még húsbavágóbb, ha tudjuk, hogy a kismama, Iryna Kalinina gyermeke halva született, fél órával később pedig ő is meghalt.
A pályaművek között pedig nem csak fényképeket találunk. Több videós anyagon túl egy fotóalapú videómunka például egy iráni ápolónő életének kaotikus éjszakáját mutatja be, ahogy megmenti egy fiatal tüntető életét. Ezen kívül egy webalapú projekt azt mutatja be, hogy az egyiptomi Alexandriában található halászfaluban élő helyi közösség életére hogyan hat az emelkedő tengervízszint.
Interaktivitásból ezeken túl sincs hiány: egy zenészekről készült fotósorozat melletti QR-kódot beolvasva a Spotify-on meghallgathatja bárki az itt szereplő előadókat. Háttérzenével lesz teljes az élmény.
