I. Szulejmán, az Oszmán Birodalom egyik legjelentősebb szultánja 457 éve, 1566. szeptember 6-án halt meg. Hosszú uralkodása során megszerezte a földközi-tengeri török hegemóniát, megsemmisítette a középkori Magyar Királyságot, döntő vereséget mért a perzsákra és megteremtette a birodalom fénykorát – írja a Rubicon.
Magyarország elpusztítója
Szulejmán 1520-ban lépett trónra, és szinte egyből nekilátott hódító tervei megvalósításához. Apja és nagyapja a régi kudarcok emléke miatt békében élt Magyarországgal, a fiatal szultán viszont úgy vélte, hogy az egykor Hunyadi János által védelmezett királyság elleni háború már nem jelenthet kockázatot számára.
Megérzése beigazolódott: 1521-ben sikeresen elfoglalta a magyar végvárrendszer legfontosabb pontját, Nándorfehérvárt, 1526-ban Mohácsnál elsöpörte II. Lajos seregét, 1541-ben pedig elfoglalta az ország középső részét, ezzel három részre szakítva azt. A meghódított Magyarországot a szultán a Bécs ellen tervezett ostrom és a német területek elleni döntő csapás előkészítésére akarta használni, erre azonban nem került sort, mert belátta, hogy a Magyarországtól nyugatabbra vagy északabbra már nem lenne képes terjeszkedni.
A birodalom felvirágoztatója
Bár a magyar emlékezetben hódításai miatt maradt fent a neve, Szulejmán valójában rendkívül sokoldalú és tehetséges uralkodónak bizonyult, aki minden téren prosperitást hozott az Oszmán Birodalom számára. A szultán az állandó háborúk mellett a törvényhozásra is különös gondot fordított, lerakta az oszmán jogrend alapjait, miközben megreformálta az adóztatást és a közigazgatást is.
Ő volt az első oszmán szultán, aki a nomád alapokra építkező, önmagát a hódítások segítségével eltartó katonaállam helyén egy centralizált monarchiát akart létrehozni.
A Szigeti veszedelem című eposz nyomán elterjedt a legendával ellentétben a szultánnal azonban nem Szigetvár várkapitánya, Zrínyi Miklós végzett: a 72 éves uralkodó feltehetőleg végelgyengülésben, vagy a török táborban pusztító járványok miatt halt meg.