A magyarok 497 éve, 1526. augusztus 29-én megsemmisítő vereséget szenvedtek I. Szulejmán szultán seregei ellen Mohácsnál. A csatában a magyar király, II. Lajos is elesett, így a törökök hódításának sikerült összedöntenie a középkori magyar államot – írja a Rubicon.
Bajban Magyarország
Szulejmán 1520-as hatalomra kerülése után szinte egyből Magyarország felé fordította figyelmét. Az oszmán uralkodó szerencséjére Hunyadi Mátyás erős birodalmából, amely évtizedeken keresztül ellenállt a hódításnak ekkorra egy gyenge, széttagolt, belviszályok sokaságának otthont adó, ellentétektől feszített ország lett.
1525 végétől kezdve a magyarokat több ízben figyelmeztették arra, hogy Szulejmán újabb támadásra készül, ennek ellenére sem a külföldi szövetségesek, sem a nemesség nem igyekezett hadba hívni embereit a határok megvédésének érdekében.
Megsemmisítő vereség
A világ akkori legnagyobb haderejének számító szultáni sereg így jelentősebb ellenállás nélkül jutott el egészen a Dráva folyóig. II. Lajosnak korlátozottak voltak a lehetőségei és a forrásai a toborozáshoz, végül 24 500 katonával vonult Mohácshoz, ahol a 60 000 fős török haderőt várták.
A túlerő ellenére a csata eleje kedvezőnek tűnt: a magyarok támadása meglepte a kifáradt, táborverésre készülő oszmán sereget, ám a roham hamar kifulladt, a keresztény lovasság nagy része pedig elmenekült. A törökök ezután néhány óra alatt bekerítették II. Lajos seregét, majd embertelen mészárlásba kezdtek, amelynek a becslések szerint több mint 10 ezer katona esett áldozatul. A király menekülni próbált a reménytelen csatából, de belezuhant a megáradt Csele-patakba, és a súlyos páncélruha miatt vízbe fulladt.
A vereségnek borzalmas következményei lettek: Lajos kijelölt utód nélkül hunyt el, amelynek hatására a magyar állam de facto összeomlott, a török sereg pedig nem sokkal később elfoglalta és felégette Budát és Pestet is.
