Hajmeresztően szürreális interjút adott az Indexnek Hoppál Péter, a Kulturális és Innovációs Minisztérium kiemelt kulturális ügyekért felelős miniszteri biztosa Tusványoson – a beszélgetés során számos aktuális témáról esett szó.
A Zeneakadémián egyházzenéből DLA címet szerző politikus szerint nem baj, hogy Csák János kulturális és innovációs miniszter visszavonta az intézmény rektori pályázatát, és újat ír ki, hiszen
ha egy minisztériumnak van szándéka […] egy pályázatnál hangsúlyokat megfogalmazni,
az csak jó lehet, és érdemes nagyra nyita hagyni a kaput, majd megnézni, milyen pályázatok, milyen koncepcióval érkeznek be, hiszen így öregíthető csak igazán a Zeneakadémia hírneve.
A beszélgetésben az épp két hete indult könyvfóliázásról is szó esett: a miniszteri biztos úgy érzi, hogy azoknál a köteteknél, amik
nem kívánt célpontként tekintenek a gyermektársadalomra,
valójában csak egy technikai kérdés, egy eszközvita, hogy lefóliázzák-e őket, hiszen a lényeg, hogy a gyerekek
szellemi-lelki fejlődése egy olyan védendő objektum, amit a legnagyobb klinikai szakpszichológusok is elmondanak, akik a mainstream liberális világ által nincsenek megvásárolva.
Hoppál hozzátette: a gyerekeket meg kell tudnunk óvni ezektől, sőt,
A Kossuth-díjakkal kapcsolatban a közelmúltban számos fronton felbukkant érv, hogy odaítélésük pártállami időket idéz – ez a politikus szerint nem igaz, hiszen a miniszterelnök minden évben magas presztízsű bizottságot kér fel a döntéshez, aminek tagjai megfellebbezhetetlen nemzetközi szaktekintélyek, így a díjra ragasztott bélyegek és stigmák valójában a vicc kategóriájába tartoznak.
Aki ebben a helyzetben pártállami időket emleget, az Aczél György kultúrpápa három T-jével páruhzamot, és marhaságokat beszél – tette hozzá, majd elmesélt egy történetet gimnazista társairól, akik 1986-ban, október 23-án kiírták: Nem kellenek a szovjet dajkák, cserébe pedig „a fél veséjüket leverték” a rendőrségen, majd az ország összes középiskolájából kitiltották őket.
A monológ ezen a ponton érte el a csúcsát, hiszen a politikus – miután apja alma materének nevét, a Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetemet említette –kijelentette:
A diktatúra az, ahol mondjuk Orbán Viktor Egyetemen osztogatnának diplomákat, és félholtra vernének gimnazistákat a véleményükért.
A riporter a független társulatok elhanyagolható méretű, vagy épp nulla forintos támogatásáról is kérdezte Hoppált, akinek erre is volt kész válasza: a rezsiárak robbanása miatt létrejött 4000 milliárd forintos költségvetési lyuk mellett szerinte nagy dolog, hogy egyáltalán hatmilliárd forint rendelkezésre állt, ebből azonban kevés helyre jutott, így sokan voltak csalódottak a korábbi támogatottak közül.
Egy-két rossz év azonban nem jelent nemzethalált
– foglalta össze a lényeget.
A korábban a Pécsi Református Kollégium Gimnáziumának, Általános Iskolájának és Óvodájának korábbi főigazgatójaként, és a Pécsi Tudományegyetem óraadó tanáraként is aktív, jelenleg a PTE Művészeti Karának egyetemi adjunktusaként is tevékenykedő politikust végül a pedagógusokat érintő státusztövényt méltatta: szerinte a törvény megszületését megelőző társadalmi párbeszéd „nagyon ki volt nyitva” a végeredmény pedig ezért azt jelenti, hogy
sokan szeretnének olyan pozíciót kapni Magyarországon, amilyeneket a mostani törvény biztosít.
Ez a szabadnapok számának ötvenre való emelését, az óraszám 24-nél való stabilizálását, illetve egy nagy béremelési program elindításának alapját hozta el – mondta, majd arról beszélt, hogy a csendes többség érdekében reméli, hogy hamarosan megérkezik a fizetésemelés, amit a lengyel választásokig Magyarországtól és Lengyelországtól is pénzt visszatartó EU nem fog abortálni.
Az anyagból arra is fény derült, hogy Hoppál pedagógusként maga is örült volna a hónap elején megszavazott végső törvénynek, mert az
olyan keretet határoz meg, amiben a pedagógusoknak a pozíciói erősödnek, a lehetőségei bővülnek.
A teljes anyag itt látható:
