Az Úr 1031. esztendeje. I. István király fia, Henrik herceg, akit a magyarok Imreként ismernek, a bihari erdőben vadászik. Varég, azaz a kelet felé is kereskedő, hadakozó vikingek közé tartozó testőrkapitányával, Halfdannal az oldalán egy vaddisznót vesz űzőbe. Nem sejtik, hogy mögöttük Berengár, a német orgyilkos és Svein, a bosszúálló viking harcos ólálkodik. Mindketten Imre halálát kívánják. Imre egy barlang felé követi az eliramodó vaddisznót, Halfdan a heves vágtában fának ütközik, elveszíti az eszméletét. Mire magához tér, Imre herceg halott.
Ez a hosszan kibontott, a lopakodó végzet miatt egyre feszültebb jelenet a Királyok és keresztek című képregény harmadik, befejező részének csúcspontja. Voltaképpen az egész történet a Memento mori alcímű epizódnak ehhez a fejezetéhez vezetett. Mészáros János író és Németh Levente rajzoló újabb, a korábbiakhoz hasonlóan spekulatív választ adnak az ezeréves kérdésre: hogyan halt meg Imre herceg? Pontosan senki nem tudja, mi történt a bihari erdőben, éppen ezért van tere ennél a történetnél a fikciónak.
Nem a Királyok és keresztek alkotói az egyetlenek, akik képregényes formában közelítenek a magyar történelem izgalmas eseményeihez.
Akit Imre herceg feltételezhető sorsán kívül esetleg az is érdekelne, mi vezetett a magyar királyi hadsereg széthullásához a tatárok betörése idején, milyen küldetésre indult egy csapatnyi cigány jobbágy az aradi vértanúk kivégzése után, és hogyan viaskodott Puskás Ferenc a savanyú kommunistákkal, az válogathat a legfrissebb magyar képregények közül.
Szent Lászlóig el sem jutottak
„A történelmi képregényeknek nagy hagyománya van nálunk. Az ötvenes évek közepétől nem nagyon jelenhetett meg képregényként más, mint irodalmi vagy filmes adaptáció. Ezek jelentős része magyar történelmi regényekből, Jókai, Gárdonyi, Mikszáth írásaiból készült. Arról most ne beszéljünk, hogy ezért lett másodrendű, adaptációs »irodalom« a képregény, és nem tudott kiteljesedni. Inkább az a fontos, hogy volt előképünk, amire támaszkodhattunk, amihez a közönségünk nosztalgiával és némi hiányérzettel kapcsolódhatott” – magyarázza Németh Levente, milyen képregényes előzményekre építhettek saját műveikkel. Ő a Magyar Képzőművészeti Egyetem elvégzése után hosszú éveken át foglalkozott tervezőgrafikával, arculattervezéssel, reklámkampányokkal, mielőtt képregényt rajzolt volna. Ez volt a Királyok és keresztek első kötete, amelyet Mészáros János íróval közösen alapított kiadójuk jelentetett meg 2017-ben.
Mészáros szintén marketinges háttérrel jutott el a képregényíráshoz. Felfigyelt rá, hogy az ezredforduló után egyre népszerűbbek lettek a magyar történelmi regények, és abban bízik, hogy azok közönségéhez a képregények is eljutnak.
A képregényes szegmens itthon körülbelül 500-1000 fő, ők megveszik a történelmi képregényeket is. A történelmi regények viszont még mindig tízezres példányban fogynak el. Mi ebből a szegmensből próbálunk lecsípni. Nem egyszerű. Ehhez sokat kellene utazni, lemenni az olvasókhoz az írókkal, megmutatni nekik, hogy a képregény nem gyerekműfaj, és nem csak Batmanből áll
– mondja az író.
A Királyok és kereszteket – amelynek időközben a regényváltozat is közreadta – eredetileg Szent Lászlóról tervezte írni, de a történetet Imre herceg halálától indította volna. Lászlóig végül el sem jutottak, és ahogy formálódott a képregény koncepciója, Némethtel a kiadást is magukra vállalták. Ez egyáltalán nem szokatlan a magyar piacon, ahol a képregénykiadók között többségben vannak a néhány fős, csak képregényekkel foglalkozó vállalkozások.
Mészáros viszont azt mondja, ők inkább „brandépítőkként” tekintenek magukra. „Levi szaktudását, kreativitását, tapasztalatát a marketing terén egy képregénykiadó sem tudja megengedni magának, a könyvkiadók meg a profitmaximalizálás elve miatt nem is gondolkodnak rajta. A kiadók már nem építenek fel írókat: az írók maguk építik fel a saját ismertségüket, ezután a kiadó kis kockázatviselés mellett hajlandó foglalkozni a szerzőkkel. A marketing terén pedig valahol a hetvenes évek környékén tartózkodnak, és a könyvpiac hazai állapota nem is nagyon kényszeríti őket kockázatvállalásra. Mi viszont rendelkezünk marketinges tapasztalattal, és Levi eszméletlen munkát tesz bele egy-egy kiadványba.”
Saját, közös munkájuk, a Királyok és keresztek mellett az utóbbi hat évben Mészáros és Németh kiadójánál, a Képes Krónikáknál jelent meg az eredetileg francia piacra készült, de a magyar Farkas Lajos rajzolta, kereszteslovagos Megváltás és egy album Conanről, a barbárról ugyancsak francia szerzőktől. Más magyar alkotóktól a világháborús pilótákról szóló Öreg Tigrist, az 1848–49-es szabadságharc után játszódó Hosszú az út hazáig című képregényt és egy tatárjárásos történetet adtak ki. Utóbbi az 1241 – Farkasnak foga közt.
Az utóbbi néhány év látványos hazai trendje a történelmi filmek előretörése, ez pedig a történelmi témájú képregények fogadtatását is kedvezően befolyásolhatja. A kérdés az, milyen szellemben, mennyire átpolitizált történetekkel készülnek el ezek a képregények.
„A kommunisták egyik legrosszabb tulajdonsága, hogy betartják az ígéreteiket”
Ahogy az új történelmi filmekben, legvilágosabban talán a Blokádban láthatjuk, a komoly költségvetéssel készülő produkciók feltűnően gyakran tükrözik az aktuális kurzus múltértelmezését és politikai céljait. Ebből a szempontból a képregény többnyire radar alatt marad, mert nem veszik elég komolyan és nem is érdekel elég embert ahhoz, hogy rátelepedjen a politika. Többnyire. Az utóbbi évekből azért ismerünk példákat erősen átpolitizált képregényekre is, elsősorban azt a kettőt, amelyet Tallai Gábor, a Terror Háza Múzeum programigazgatója írt, és a Schmidt Máriához kötődő Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány adott ki.
A 2017-es Budapest angyala az ötvenhatos pesti srácok hőstetteiről mesél egy emigráns forradalmár bosszújára felfűzött történetet, amelyben – Bayer Antal kritikus szavaival – „nem kapunk többet egy »gonosz szovjetek és ávósok kontra sorsverte, de büszke és igaz magyarok« sablonnál”. Tallai 2021-ben másodszor is elővette a gaz kommunistákat: a 10 – A Puskás című album a legismertebb magyar futballistának a karhatalommal és személyesen Rákosi Mátyással folytatott csatározását mutatja be, ugyancsak a végletekig leegyszerűsített „jók a rosszak ellen” logikával. A valós események tendenciózus átírása nem is annyira bosszantó – bár ne higgyük el a képregénynek, hogy Rákosi valóban lediktálta volna az aranycsapat szovjetek elleni meccseinek eredményét –, a történet világán kívüli narrátor hőbörgése annál inkább. „A kommunisták egyik legrosszabb tulajdonsága, hogy betartják az ígéreteiket” – vezeti fel az egyik fejezetet az elbeszélő.
Tallai forgatókönyveit mindkét alkalommal Futaki Attila rajzolta meg. Ma ő a legismertebb és legfoglalkoztatottabb magyar képregényrajzoló külföldön, dolgozott a Disney Percy Jackson sorozatán és Conan-képregényeken is. Neki köszönhetően a Budapest angyalát és a 10 – A Puskást is jó érzés kézbe venni.
A legtöbb új magyar történelmi képregényre ennél jóval kevésbé nyomja rá a bélyegét a politika. Az alkotók közül akad, aki a történelmi filmek divatjában inkább a képregények előtt nyíló lehetőségeket veszi észre. „Ha nem is értünk mindenben egyet, mi hogyan és miért történt, de legalább elkezdhetnénk róla beszélgetni, vitázni, és megpróbálhatnánk megérteni a történelmi folyamatokat alakító sémákat. Ha valamikor a jövőben hasonló helyzetbe kerülünk, ne kövessük el még egyszer ugyanazt a hibát. Jó, aztán persze úgyis az történik, hogy értjük, feldolgozzuk, és aztán újra elkövetjük” – töpreng a történelmi fikció természetéről Somogyi György. Ő filmekhez és képregényekhez is rendszeresen ír forgatókönyveket: nevéhez fűződik a trianoni békediktátum emlékezetét körbejáró Béke – A nemzetek felett vagy a Herczeg Ferenc színművét adaptáló Kék róka, legsikeresebb képregénye pedig a Tebeli Szabolccsal és Dobó Istvánnal közösen készített Kittenberger-sorozat.
Legújabban a Hősök tere című gyűjtemény két rövid képregényét jegyzi Kun-Béres Anikó társíróval közösen, az egyiket Rákóczi Ferencről, a másikat Kossuth Lajosról. „A történelmi képregényeknél engem három dolog érdekel igazán: a karakterek sorsa és döntéseinek oka, a jelenre való vonatkoztathatóság, illetve az, hogy vajon történhetett volna-e másként? Ez utóbbit be lehet mutatni alternatív történelmi sztoriként, de akár úgy is, hogy megmaradunk a valóságban, és dialógban, a dilemmák kifejtésével meséljük el” – avat be saját közelítésmódjába a történelmi témákhoz.
Más történelmi képregények szerzőit is foglalkoztatja, hogyan függenek össze a régmúlt eseményei aktuális történésekkel. Mészáros János, aki az 1241 – Farkasnak foga közt kedvéért Imre herceg halálának összeesküvés-elméletei után a tatárjárás időszakában is elmélyedt, két kedvence, Rejtő Jenő és Terry Pratchett munkáiból vezeti le saját írói szemléletét. „Rejtő kicsit kommersz, romantikus kalandregény-történeteket mesélt el parádés, utánozhatatlan nyelven. Terry Pratchett pedig a közepesen művelt olvasók által is ismert sztorikat csavarta meg, helyezte át egy kitalált univerzumba, és írta meg páratlan, többrétegű, vitriolos stílusban”. Mészáros szándékai szerint az ő képregényeik is többrétűek:
A jól látható, felső réteg a romantikus kalandregény, de szinte mindenhol elhelyezünk egy-egy teljesen korszakidegen utalást, idézetet, amit csak az olvasóink kis része fedez fel, viszont legalább őket szórakoztatjuk. A tatáros képregényünkben eddig még kevesen vették észre Kijev ostromának jelenetében az aktuális helyzetre tett utalásokat.
A Képes Krónikák kiadó egyik vezetőjeként Mészáros úgy látja, a képregényeseknek érdemes keresniük a kapcsolatot a más, népszerűbb médiumokban készülő történelmi művekkel, hogy az alkotóknak és a kiadóknak anyagi szempontból is megérje a munka. „Mi minden kiadványunkra úgy tekintünk, hogy valamilyen módon »brandet« kell teremtenünk vagy használnunk, mert egy képregény maga nem tud megállni a lábán, hiszen annyira kicsi a hazai piac. Ha egy filmes produkciónak dolgozunk, ott a képregénynek össze kell kapcsolódnia a film arculatával, sztorijával, marketingjével. Az irodalom területén szintén meglévő brandekre lehet csak ráépülni. Ezért dolgozunk Bán Mórral, Bíró Szabolccsal és más híres írókkal, akik már befutottak, és olyan marketingerőt képviselnek, ami el tudja vinni magával a képregényt” – magyarázza az író és kiadóvezető.
Ezekben a kollaborációkban van a jövő, ahogy a Lego összeáll az összes hollywoodi branddel. Mivel mi igazából ebben a brandmarketingben vagyunk jók, a projektjeinknél egy csomó feladatot ellátunk. Ha kell, filmplakátot készítünk, szövegeket írunk, rendezvényeket szervezünk, és ezek a kisebb feladatok mindig hoznak valamit, ami segíti a képregény elkészítését.
Mészáros és Németh ezzel a szemlélettel hozták tető alá eddigi legambiciózusabb könyvüket, a hét mai írót és tizenkét rajzolót összefogó Hősök tere antológiát. A híres történelmi alakokról néhány oldalas képnovellákat összegyűjtő, a Csodaszarvas mondájától a Himnuszig ívelő kötetben az új művek mellett olyan klasszikus magyar képregények részletei is helyet kaptak, mint Zórád Ernő Könyves Kálmánról rajzolt műve, vagy Korcsmáros Pál Egri csillagok-adaptációja.
A bemutatót az idei Könyvhéten tartották, méghozzá a Magyar Művészeti Akadémia kezelésében álló Vigadó épületében.
Az esemény jól mutatta, hogy még a jelenlegi, élesen elkülönülő politikai térfelek között is létezhet átjárás. A kötetről szóló beszélgetést moderáló humorista, Aranyosi Péter például azon viccelődött, a „felcsúti király” miért nem szerepel a képregényekben.
Mi történt halála után Leiningen-Westerburg Károly gróffal?
A legtöbb képregény, amiről eddig szó esett, a megvalósítás színvonalától függetlenül konzervatív sémát követ: a történelem nagy alakjairól szól, az ő főszereplésükkel, hősies, patetikus hangnemben. A hősköltemények mellett viszont akadnak más nézőpontot érvényesítő munkák is. Az előző év legjobb magyar képregényének járó Alfabéta-díjat a Szilágyi Andor, Acél Anna és Mészáros János történetéből készült, Tebeli Szabolcs rajzolta Hosszú az út hazáig nyerte. 1849-ben játszódik a cselekmény, amelyben egy cigány családnak kell hazahoznia Aradról Leiningen-Westerburg Károly gróf földi maradványait.
Ez el is vezet bennünket az alternatív történelmi műfajhoz, amelyben a történelmi tudásunktól élesen elütő motívumok tolják el a fantasztikum felé a történetet. A leghíresebb képregényes példa a Watchmen, amelynek alaphelyzete szerint az amerikai hadsereghez csatlakozó szuperhősöknek köszönhetően az Egyesült Államok nyerte a vietnámi háborút, Nixon pedig több cikluson át elnök maradhatott. Alan Moore és Dave Gibbons klasszikusát nevezi meg Somogyi György is a Kittenberger című képregénye egyik legfontosabb mintaadójaként. Ha pedig filmes párhuzamot keresünk, az eddig három részt megért, befejezés előtt álló Kittenbergert az Indiana Joneshoz hasonlíthatjuk: három magyar kalandor kémjátszmákkal tarkított történetét meséli el a steampunk motívumokkal futurisztikusra hangolt 1900-as években.
Az itthoni képregényes színtéren a Kittenberger és a Hosszú az út hazáig részesültek a leglelkesebb fogadtatásban, de egyik-másik friss történelmi képregényünkre külföldön is kíváncsiak. Miután Mészáros János és Németh Levente ellátogattak a brüsszeli könyv- és képregényfesztiválra, sikerült kiadót találniuk a Királyok és kereszteknek, így az Imre hercegről szóló lovagos képregény Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában és Németországban is kikerült a polcokra. Mivel a francia piacon a történelmi és a háborús zsánernek is komoly hagyományai és stabil olvasóközönsége van, Pozsgay Gyula Öreg Tigrise egyszerre jelenhetett meg franciául és magyarul. Egyes rajzolók folyamatosan dolgoznak hazai és külföldi képregényeken is, a történelmi műfajban főként Futaki Attila és Farkas Lajos neve cseng jól tőlünk nyugatabbra is.
A külföldi siker segíti a magyar alkotók érvényesülését, de az új történelmi képregények elsődleges célközönségét mégiscsak az itthoni olvasók jelentik. „Jó lenne, ha ezeken a képregényeken keresztül közelebb tudnánk hozni a múltat a mai, olvasni már nem igazán szerető fiatalsághoz. Hogy világos legyen számukra, a történelem nem egyenlő évszámok bemagolásával, hanem ezek bitang jó, elmesélésért kiáltó sztorik” – lelkesedik Somogyi György. Így összegez:
Az Árpád-házi királyaink, vagy éppen a Hunyadi család szinte semmihez nem hasonlítható története igazi shakespeare-i kaland. És lehet számunkra legalább annyira új és izgalmas, mint az ezredik, egy kaptafára készülő Marvel-termék.
