Miért indított pert a herceg?
Az angol Mirror Group Newspapers lapkiadó alá több bulvárlap is tartozik, például a Daily Mirror, a Sunday Mirror és a Sunday People. Harry herceg állítja, 1991 és 2011 között ezek az újságok jogellenes tevékenységeket végeztek vele és családtagjaival szemben, az újságírók információgyűjtő gyakorlata pedig törvénysértő volt.
Hétfőn kezdődött az ügy tárgyalása, aznap a herceg nem jelent meg a bíróságon, ám kedden igen. A távolmaradást ügyvédje, David Sherborne azzal indokolta, hogy a herceg lánya születésnapját ünnepelte Kaliforniában, és csak vasárnap ült gépre. A bíró meglepődött, a Mirror Group ügyvédje, Andrew Green pedig azonnal lecsapott: szerinte példátlan, hogy ilyesmi megtörténhet a Legfelsőbb Bíróságon.
Ebben az ügyben nem Harry az egyetlen, aki beperelte a kiadót: 100 másik személy is ott van mögötte; a tárgyalás így több héten át zajlik majd. A sértettek azt állítják, hogy a bulvárújságok illegális eszközökkel szereztek személyes, bizalmas információkat az életükről. Azt gondolják, az újságírók a mobiltelefonokon keresztül fértek hozzá célpontjaik hangpostájához. Ezen túlmenően magánnyomozókat is felhasználtak ahhoz, hogy infókat szerezzenek, a többi között pénzügyi számlákat vagy orvosi leleteket.
És hogy külön mi motiválja még Harry herceget?
Ez nemcsak a telefonos hackelésről szól, hanem a hatalom elszámoltathatóságáról. A sajtó túl fontos ahhoz, hogy újságírónak álcázott bűnözők vezessék
– mondta.
Mi történt a tárgyaláson?
Eredetileg 143 cikket választott ki a herceg, melyek szerinte jogellenes tevékenységről árulkodnak. Ez később 33-ra csökkent, a legkirívóbb eseteket tanulmányozták a bíró előtt.
1996-ban más idők jártak, mint most. Gyerek voltam, iskolába jártam. Ezek a cikkek rendkívül sértők voltak, befolyásolták az életemet, a körülöttem lévő embereket – az anyámat is. A születésem óta ellenséges velem a brit sajtó
– fogalmazott egyik válaszában a herceg, aki egy 55 oldalas tanúvallomást is benyújtott a bíróságon, mellyel az a célja, hogy elszámoltassa a sajtó munkatársait. Sussex hercege szerint „néhány szerkesztő és újságíró felelős azért, hogy sok fájdalmat, dühöt és néhány esetben – talán akaratlanul is – halált okozott” – utalt néhai édesanyja, Diana hercegnére, aki paparazzók elől menekült, amikor Párizsban halálos autóbalesetet szenvedett.
Több ezer vagy talán millió cikk is született rólam 12 éves koromtól kezdve. Amikor személyes infót osztasz meg magadról egy-két emberrel, majd azok egy újság címlapjára kerülnek, a baráti köröd zsugorodni kezd.
Telefonhackelés – van bizonyíték?
Harry egyik fontos állítása volt, hogy az újságírók telefonhackeléssel jutottak hozzá személyes információkhoz, amelyeket aztán cikkek formájában közöltek az olvasókkal. Emiatt paranoia lett úrrá rajta, és már tinédzserként azt érezte, nem bízhat senkiben.
A kiadó azzal védekezett, hogy ezek az információk már elérhetők voltak más médiumokból, esetleg nyilvános helyeken gyűjtöttek be információkat a cikkek alanyairól, és még a brit királyi palotából származó fülesekre is tudtak támaszkodni. A kiadó ügyvédje szerint valószínűtlen, hogy bármely újságíró meg merné kockáztatni Harry vagy akár a királyi cím várományosa, Vilmos herceg telefonjának feltörését.
Azt gondolom, megérné a jutalomért, ipari szinten űzték ezt
– utalt ugyanakkor a herceg a bulvárlapok példányszámait emelő szenzációhajhász cikkekre. Azt is hozzátette, amennyiben az derülne ki, hogy senki sem törte fel a telefonjaikat, nem csalódott lenne, csak azt azt érezne, nem derült ki az igazság.
Piers Morgannek is odacsapott
A tanúvallomásban Harry említést tett Piers Morgan brit tévés személyiségről (a portrénk itt olvasható róla), aki korábban a Daily Mirror főszerkesztőjeként dolgozott. A herceg állítja, amikor kiderült, hogy bíróságra megy a kiadóval szemben, Morgan megfenyegette őt és a feleségét, Meghan Markle-t, amiért jogi útra terelték saját sérelmeiket.
Miután a bírósági ügyre fény derült, szörnyű támadások értek engem és a feleségemet is Morgan részéről. Feltehetően azt akarta, hogy hátráljak meg, mielőtt felelősségre vonhatnám őt és a szerkesztőségét amiatt, amit velem és anyámmal szemben jogsértő módon elkövettek.
Morgan a Sky Newsnak reagált: „Sok sikert kívánok neki a kis kampányához, alig várom, hogy a következő könyvében olvashassak róla”.
Mivel védekezett a kiadó?
A tárgyalás második napján a kiadót védő Andrew Green elismerte: vannak bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy egy alkalommal magánnyomozókat utasítottak, hogy gyűjtsenek jogellenesen információkat három személyről, köztük Harry hercegről. A kiadó bocsánatot kért, kártérítést belengetve.
A Mirror Group Newspapers a múltban már több száz követelést elsimított hasonló módon, 2015-ben például nyolc áldozatnak 1,25 millió fontot fizetett ki. Az MGN most is több millió fontot különített el csak a hackervádak kezelésére. A cég azonban kitart amellett, hogy a felelősséget nem a vezetőkre kell hárítani, hanem az újságírókra, akik jogsértő módon, titokban csaltak ki így információkat.
Ebben az ügyben mindent, amit Harry herceg állított, visszautasítottak Greenék, és igyekeztek is cáfolni. A kiadó ügyvédje szerint semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy telefonokat törtek fel újságírók a herceg családi, baráti körében.
Ezzel szemben Harry úgy érzi, több cikknél is felmerül a lehallgatás gyanúja:
- a Sunday People évekkel ezelőtt cikket közölt arról, hogy szakításukat követően Harry a korábbi barátnőjét, Chelsy Davyt telefonhívásokkal bombázta abban a reményben, hátha újra összejönnek. A herceg állítja: senkinek sem beszélt erről, ezért is kételkedik abban, hogy „egy barát” szellőztetett a lapnak, ahogyan azt a sajtóban írták.
- Egy másik volt barátnőjéről is született furcsa Sunday People-anyag: egy időben Caroline Flack műsorvezetővel randizott, és a paparazzók többször „rajtuk ütöttek”. Csak Flack, Harry és az ő bizalmasa, Mark Dyer tudott a randiról. Szerinte ők nem szivárogtattak volna a sajtónak, de az ügy csak tetézte bizalmatlanságát a hozzá közel állók felé.
Harryt számos alkalommal megkérte a kiadót védő ügyvéd, hogy mutasson bizonyítékot arra, hogy feltörték a telefonját. A herceg úgy felelt ezekre a keresztkérdésekre:
Mindössze erős gyanúm van azzal kapcsolatban, hogy feltörték a telefonokat.
Ugyanakkor azt is gondolja, a legtöbb bizonyítékot már rég megsemmisítették a kiadónál, felkészülve ezekre az esetekre.
Tudott valamit bizonyítani Harry herceg?
A legfontosabb pillére az ügynek az volt, hogy a herceg valahogy bizonyítsa, valóban telefonhackelés áldozata lett, és jogellenes módon szerzett róla magánjellegű információkat a kiadó. Minden egyes cikknél, amelyet megvizsgáltak, a hercegnek alaposan meg kellett indokolnia, miért tartja azokat jogsértőnek.
A herceg úgy tartja, bizonyos cikkek témái nem közérdekűek: ilyen volt például, amikor egy katonai sérüléséről írtak a lapok, illetve amikor tinédzserkorában az ujját törte, másnap pedig már bulvárcikk született ebből.
Harry herceg azt is mondta, egyszer talált egy nyomkövető eszközt egykori barátnője, Chelsy Davy autóján. Bizonyítékkal nem szolgált. Megemlítette azt is, hogy a legnagyobb motivációja az volt a bíróságra érkezéskor, hogy végre véget vessen a felesége ellen irányuló gyűlöletkampánynak.
Különös volt úgy hallgatni a bírósági ügyet, hogy évtizedekkel ezelőtti hírekről beszélgetnek, amiknek tulajdonképpen utána sem lehet nézni, tekintve, hogy akkor nem létezett a Google – írja Sean Coughlan a BBC-n. Noha a magánélet és a sajtószabadság kérdései nagyon is maiak, de húsz évvel ezelőtti bulvárhírek forrásait ellenőrizni már-már „régészeti feladat”.
33 cikket vizsgáltak, mint említettük,
Harry magabiztosan válaszolt a kérdéseke, a türelmét nem vesztette el, és több olyan kérdést is feltett a bírónak, melyek az ő malmára hajthatják a vizet. Az egyik az volt: mennyi a valószínűsége, hogy az egyik leghíresebb brit férfit, aki már-már celebszinten éli az életét, nem vetették alá olyan lehallgatási technikáknak, amelyeket ma már széles körben alkalmaznak?
Kicsoda Jane Kerr, akit annyit emlegettek?
A szóban forgó újságíró nevéhez tíz cikk fűződik azon 33 közül, melyeket Harry herceg kiválasztott a perhez. Kerr 1991 és 2011 között dolgozott a Daily Mirrornál, írt egyebek közt a herceg állítólagos kábítószer-fogyasztásáról, nőügyeiről, Harry szerint ezeket az információkat lehallgatással szerezte meg az újságíró.
Kerr a szerdai tanúvallomásában azt mondta, négy cikk esetében nem emlékszik a forrásaira. Az egyikben például arról írt, a tizenéves hercegnek csókbetegsége, mononukleózisa volt. Egy másik történetben azt sugallta, hogy Harryt dobni akarta egykori barátnője, Chelsy Davy.
Vallomásában arra is kitért, nem tudja, legális vagy illegális-e az, hogy valakinek megszerzi a telefonszámláját a híváslistákkal.
A herceg ügyvédje igyekezett megszorongatni az újságírót, kiderítette, hogy
- több magánnyomozót felbérelt infószerzésre, akikről azt feltételezte, törvényesen dolgoznak,
- több mint 900 esetben pénzzel szerzett információkat, de soha nem várta volna el senkitől, hogy illegális úton jusson ezekhez,
- azt feltételezte, nem törvénysértő, amit tesz, abban bízott, legálisan jut információkhoz.
Így nem könnyű eldönteni, valóban jogellenesen cselekedtek-e, de az bizonyos, hogy Kerrék igen jelentős erőfeszítéseket tettek az információszerzésért.
Mi lesz az ügy lezárása?
Harry herceg meghallgatása szerdán befejeződött, nem valószínű, hogy újra felbukkan majd a Legfelsőbb Bíróságon. Még két hétig zajlik a tanúk meghallgatása, majd a bíró eldönti, ki mondott igazat. Amennyiben a herceg és a többi feltételezett károsult győzelmével zárul az ügy, kártérítésben részesülhetnek. És talán Harry lelke is megnyugszik egy kicsit.
Ítélet még az idén várható.
