Azt, hogy kedden este súlyosnak mondható, kilencgólos (30-21) vereséget szenvedtünk a horvátoktól, a szurkolói kommentek összességében kétféleképpen értékelték.
Egy: ilyen gyenge játékkal, helyzetkihasználással hogyan akarunk mi a legjobb nyolcig menetelni!!!??
Kettő: nem történt semmi, érvényesült a papírforma – az olimpián a csoportkörben és a bronzmeccsen is kikaptunk –, a kitűzött cél érdekében nem a horvátokat kellett legyőzni a csoportban!!!
A Sport24 inkább az utóbbi megállapítás mentén haladna tovább, szintén két okból.
Egy: a decemberi női kézilabda-Európa-bajnokság a legjobb példa arra, hogy egy-egy durva vereség – különösen a csoportkörben – belefér, lásd a norvégok elleni meccset, attól még lehet örömteli a végkifejlet.
Kettő: a magyar válogatott harmadik helye biztosnak tűnik a csoportban (Algériát illene megverni), így akár a házigazda spanyoloktól is belefér egy zakó. Annak mérete akár XXXL-es is lehet – ez teljesen mellékes.
A vereségből lehet a legtöbbet tanulni, szokták mondani szakmai berkekben, hiszen az ellenfél remek taktikai húzásainak, illetve saját hibáinknak a feltárása mindig alkalmas arra, hogy a csapat tanuljon belőle, több legyen általa. A horvát taktikára Mocsai mester nyilván fel is készítette előre a csapatot, kedd este mégsem volt orvosság. Épp ezért ők a világbajnoki cím egyik esélyesei, és nem mi.
A csapatszinten figyelembe vett hat statisztikai mutató – gól 6, 7, 9 méterről, lerohanásból, betörésből és szélső pozícióból – alapján a horvátok háromban is 100 százalékos teljesítményt produkáltak, ami mindenképpen a helyzetkihasználásukat dicséri (összességében 64 százalék). Ellenben nekünk csak a lerohanásunk és a beállós pozícióból szerzett góljaink aránya haladta meg az 50 százalékot (összességében 53 százalék).
Különösen két területen múltak bennünket felül. Szembetűnő volt, hogy a horvát csapat iszonyatos sebességgel szaladt át rajtunk többször is. A 14/10-es „lerohanásmutatójuk” a mi 5/4-esünkhöz képest a magyar csapat pontatlan támadás-befejezéseire és a lassú, hibás visszarendeződésekre hívja fel a figyelmet.
Felállt fal ellen a horvátok szélsőit (4/1) és a beállósait (1/1) remekül semlegesítettük, ugyanakkor 9 méterről 22 próbálkozásból 12 gólt kaptunk, míg magunk csak 17/10-es mutatót tudtunk produkálni.
Persze minden meccs más. Jó esetben a horvátokkal már nem fogunk találkozni ezen a világbajnokságon, hacsak nem az olimpiához hasonlóan az elődöntőben. A csodaszámba menő végkifejlethez azonban az első egyenes kieséses meccsig még javulnunk kell.
Koncentrációban mindenképp, és főképp azért, mert ezeket a mutatókat várható ellenfeleink – a lengyelek, a szlovénok vagy a szerbek – is kielemzik!
