Belföld

Így ünnepelte magát ötven éve az akkor százéves Budapest

Domonkos Endre / FŐMTERV / Fortepan
Domonkos Endre / FŐMTERV / Fortepan
Centenáriumi lakótelep, Centenáriumi sétány, Centenáriumi Sakkverseny, Centenáriumi park és persze centenáriumi emlékművek. Budapest éppen ötven éve ünnepelte a századik születésnapját, a jeles alkalomra pedig természetesen nagy erőkkel készült a főváros, sőt, az egész ország. A megszokott megemlékezési formák mellett olyanok is előfordultak, amelyek mai szemmel szokatlannak tűnhetnek: például a magyar megyék és városok ajándékokkal kedveskedtek az ünnepeltnek.

1873-ban egyesült Pest, Buda és Óbuda, vagyis idén lesz éppen 150 éve, hogy megszületett Budapest. A születésnapot egy éven át tartó programsorozattal ünnepli a főváros, lépten-nyomon ehhez kapcsolódó eseményekbe botlunk. De vajon milyen volt Budapest, az ennél sokkal kerekebb, századik évfordulón? Hogy zajlott a főváros centenáriuma?

Az előkészületek időben megkezdődtek. Már 1971-ben arról írt a Népszabadság, hogy konferenciát rendeztek, amelyen „ajánlásokat tettek a Budapest-centenárium tudományos előkészítésére. A plenáris és szekcióüléseken több mint 70 hozzászóló sok hasznos javaslata hangzott el. Ilyenformán a konferencia – mondhatni – tudományosan körvonalazta a kibontakozó helytörténeti mozgalom programját.”

Lechner Nonprofit Kft. Dokumentációs Központ / VÁTI / Fortepan Kiállítás Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 100. évfordulójára a Városligetben.

Ebben persze semmi meglepő nincs, a szocializmus idején a hírek jelentős része tanácskozásokról, kongresszusokról, eszmecserékről és többoldalú egyeztetésekről számolt be. Érdekes viszont, hogy a cikk kiemeli a százéves jubileum kapcsán, mennyire fontos a „főváros lakosságának egysége” és a „hajdani peremvárosok Budapesthez tartozása”.

Nem véletlen, hiszen csak bő két évtizeddel korábban, 1950-ben született meg az agglomerációt magába olvasztó Nagy-Budapest. Alig egy generáció nőtt föl azóta. A peremvidéken élőkben erősebb volt a helyi, mint a fővárosi öntudat, de a belső kerületek lakói is nehezen fogadták el, hogy azok a települések, amelyek tegnap még szomszédos falvak és városok voltak, ma már Budapesthez tartoznak. A nagymamám például még a nyolcvanas években is Mátyásföldre címezte nekünk a karácsonyi üdvözlőlapokat. A centenáriumi ünnepségek remek lehetőséget adtak arra, hogy erősítsék az összetartozás érzését, kicsit összekovácsolják a metropolisz lakosságát.

FŐFOTÓ / Fortepan A CAMPING Áruház kirakata a Váci utcában 1973-ban.

És hogy miből állt az ünnepség? Megvoltak természetesen a „kötelező körök”. A Magyar Posta emlékbélyeget bocsájtott ki, készítettek emlékérmeket, a városházán Centenáriumi Sakkversenyt rendeztek, és megjelent számos kiadvány az évfordulóra. Közöttük több hiánypótló helytörténeti munka, így a Budapest lexikon első kötete (Akadémiai Kiadó), a Források Budapest Történetéhez (Budapest Fővárosi Levéltár), Vörös Károlytól az Egy világváros születése (Kossuth Könyvkiadó) és a legizgalmasabb Budapest jövője Preisich Gábortól (Műszaki Könyvkiadó). Ránki György oratóriumot írt Déry Tibor szövegére Ének a városról címmel, a Híradó mozi pedig a Budapest varázsa kisfilmsorozatot sugározta a jubileum alkalmából. A kirakatokban megjelentek az ünnepi dekorációk. A Magyar Nemzeti Múzeumban a budapesti éremművészetről nyílt kiállatás, az Iparművészetiben pedig a főváros zenei múltjáról. A Csontváry-teremben (mely az azóta lebontott Országos Rendező Iroda székházában működött a Vörösmarty téren) kortárs festők képeit mutatták be Budapestről.

Szalay Béla / Fortepan A Centenáriumi Sakkverseny mérkőzései a Városháza (ekkor Fővárosi Tanács, ma Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatal) dísztermében 1973. március 2-án.

Az ünnepi kiállításokról beszámoló, 1973-as hírek között akad egy különösen figyelemre méltó, mely szerint „szeptember 24-én nyílik meg a Megyék Népművészeti Kiállítása: a főváros egyesítésének 100. évfordulójára hazánk megyéi a Nemzeti Galériában köszöntik Budapestet.” Ez a hír azért érdekes, mert az MNG ebben az időben a Kossuth téri Igazságügyi Palota épületében működött. Ebben az évben kezdett kiköltözni innen, a Néprajzi Múzeum pedig be: alighanem ehhez kapcsolódhatott ez a népművészeti kiállítás is.

Urbán Tamás / Fortepan Abszinger Gyula énektanár vezetésével a diákok elektromos orgonát építenek a centenárium alkalmából a Petőfi Sándor Gimnázium zeneteremében 1973-ban.
Urbán Tamás / Fortepan A Pro Urbe 1873–1973 feliratú orgona.

A leglátványosabb, máig ható emlékek azok, amelyek a köztereken ünnepelték a századik születésnapot. A legismertebb közülük talán a margitszigeti Centenáriumi emlékmű, Kiss István alkotása. Két bronz szirom vagy lángnyelv, mely közös tőről indul, majd szétválik, de a magasban ismét találkozik. A Duna két partján fejlődő település történetét megjelenítő kompozíció tele van belül apró szimbólumokkal, melyek a honfoglalástól kezdve a munkásmozgalmi eseményekig mutatják be történelmünket. Megjelenik rajta Pest és Buda címere, különböző találmányok, fegyverek, jelképek, de még a Szent Korona is. Időtálló szobor, ma is kedvelt alkotás. Pedig mintegy négy és fél méteres magasságával a felszabadulási emlékművekkel is versenyezhetne, mégsem érezzük tolakodónak a sziget Margit híd felőli bejáratánál, a zenélő kút mellett. Igaz, alighanem kevesen tudják, valójában mit is ábrázol.

Bojár Sándor / Fortepan, Urbán Tamás / Fortepan és Ed Sijmons / Fortepan Hegesztik a Centenáriumi emlékmű vázát 1972-ben, a frissen felállított Centenáriumi emlékmű a Margitszigeten 1972-ben és a Centenáriumi emlékmű részlete.

Az eredeti műről egyedül a korabeli Budapest-címer hiányzik. Ez persze érthető, hiszen ezen – mint minden szocialista címeren – ott virított a vörös csillag, igaz, kissé bizarr módon a Duna közepén. A centenáriumi ünnepségek segítettek divatba hozni ezt az emblémát, melyet addig kevés helyen használtak (1949 és 1965 között hivatalosan nem is volt címere Budapestnek).

Urbán Tamás / Fortepan

Persze nem csak egyetlen nagy, központi emlékművet avattak az évfordulóra. Például Újpalotán is emeltek egyet, nem is akármilyet. Ezt a közel hét méter magas acéltornyot úgy állították fel, hogy körülötte még javában épültek a panelházak. (A lakótelep alapkőletétele még 1969-ben történt, az utolsó elemei csak 1978-ra készültek el, de teljesen soha nem fejezték be az eredeti tervek szerint.) A tekintélyes méretű alkotást „Miskolc lakossága” adományozta Újpalotának, a mellékelt tábla szerint a Lenin Kohászati Művek és a Diósgyőri Gépgyár segítségével.

Gergely János / Fortepan A Centenáriumi emlékmű Újpalota Fő terén 1975-ben.

Mai szemmel kicsit talán furcsának tűnhet egy ilyen ajándék, de valamikor teljesen természetes volt, hogy országok és városok ajándékoznak egymásnak emlékműveket jeles évfordulókra. (A legismertebb példa a New York-i Szabadság-szobor, amivel Franciaország kedveskedett az Egyesült Államoknak a függetlenségi nyilatkozat centenáriumán.) A Munkás–paraszt összefogás emlékművét (R. Kiss Lenke alkotását), például szintén a városegyesítésre küldte „Kőbánya munkásainak Veszprém megye parasztsága.” A ma már komikusnak ható szöveg még most is olvasható a bazaltból és bronzból készült kompozíción.

FŐFOTÓ / Fortepan A Munkás-paraszt szövetség emlékművet, a Veszprém megyei parasztág centenáriumi ajándékát 1975-ben állították fel a kőbányai Rottenbiller parkban.

A centenáriumra más budapesti kerületek is kaptak szobrot különböző városoktól. Olykor felmerült az érvelésekben, hogy ezekkel a gesztusokkal a fővárostól érkező iparosítást hálálták meg a vidéki települések és megyék, de a „kötelező ajándékozás” néhol érezhetően csak nyűg volt. Szolnok például, többek közt egy ötvenes években készült, Kalapos férfi című mellszobrot küldött Zuglónak a jeles alakalomra.

Érdemibb kapcsolatra utal „Pécs–Baranya ajándéka a százesztendős Budapestnek”, ahogy az a Tóth Árpád sétányon felállított díszkúton olvasható. Fürtös György eozinmázas alkotása Csorba Győző versével tényleg a két várost köti össze közös történelmükre utalva. Az el nem avuló művön szerencsére ma is ott van a régi Budapest-címer.

Hlatky Katalin / Főkert / Fortepan Baranya megye ajándéka, a Centenáriumi díszkút a Tóth Árpád sétányon, a budai várban 1973-ban.

Igen mutatósra sikerült Végvári Gyula mintegy két és fél méter magas kerámiakompozíciója is, melyet Csongrád megye küldött Budapestnek. A Bajza utca és a Városligeti fasor sarkán (a mai Reformáció parkban) felállított alkotásnak sajnos azóta nyoma veszett.

Orosz István / Fortepan és Kereki Sándor / Fortepan Balra Végvári Gyula keramikus 1973-ban készített kerámia térplasztikája a fasori evangélikus templom mellett, a VII. kerületi Reformáció parkban (ekkor névtelen) 1975-ben, jobbra télire becsomagolva.

Miközben az egész fővárost telehintették ajándékba küldött szobrokkal, emlékművekkel és díszkutakkal, készült egy egészen érdekes tájépítészeti alkotás is, kifejezetten a születésnapra érkező felajánlások befogadására. Ez volt a Népligetben kialakított Centenáriumi park vagy más néven a Megyék parkja. Ide nem csak egy-egy képzőművészeti alkotást küldött minden megye. Az egyes parcellákat úgy alakították ki, hogy az a jellemző földrajzi formákat idézze meg, vagy épp az odaültetett növények utaljanak az ajándékozóra. A kertépítészeti különlegesség sajnos mára teljesen elpusztult, a szobrok többségével együtt. Leginkább Németh János gyönyörű Göcsej-domborműve – Zala megye ajándéka – emlékeztet a hajdani pompára.


Az ajándékok azonban nem merültek ki művészeti alkotásokban. Angyalföld Hajdú megyétől kapott egy új óvodát, Rákospalota a borsodiaktól. Kalocsa egy józsefvárosi óvodának készített – stílszerűen – függönyöket, terítőket.

Hlatky Katalin / Főkert / Fortepan és Kriss Géza / Fortepan Balra Debrecen város ajándékaként új játszóteret épített a Fővárosi Kertészeti Vállalat a Fiastyúk utcai lakótelepen. Jobbra Bács megye játszóteret építtetett ajándékként az Orczy kertben (Asztalos János Ifjúsági Park).

Bár ez a fajta ünneplés mára már kikopott a divatból, egy másik megemlékezési forma valószínűleg örökre velünk marad. Ez pedig az a gondolat, hogy „ha már úgyis átadunk valamit, adjuk át úgy, mintha az az ünnepre készült volna”. Az 1932-ben kivégzett két kommunista, Sallai Imre és Fürst Sándor 1973-ban emelt emlékművére például teljesen érthetetlen módon került centenáriumi felirat.

Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény / Fortepan Farkas Aladár Sallai és Fürst emlékműve a Váci út és a Gyöngyösi utca találkozásánál lévő parkban 1981-ben.

A legnagyobb évfordulóhoz köthető fejlesztéseket is alighanem véletlenül lehetett bekapcsolni az ünnepségsorozatba: a kettes metrót 1972 decemberében adták át teljes hosszában. 1973 decemberében pedig megnyitották a Millenniumi Földalatti Vasút új szakaszát, mely immár a Mexikói útig ért. Bár Magyarországon 1941 óta jobboldali közlekedés van, a kisföldalattin csak ezzel a nagy, átfogó fejlesztéssel együtt sikerült ezt bevezetni.

Szalay Zoltán / Fortepan A Millenniumi Földalatti Vasút épülő Mexikói úti új járműtelepe 1973-ban, jobbra a háttérben az Erzsébet királyné útja.
Szalay Zoltán / Fortepan A Millenniumi Földalatti Vasút felújítása az 1973-as vonalhosszabbításkor.

A Városligetben amúgy is nagy átalakulások zajlottak ebben az időben, hiszen éppen a főváros centenáriumának évében rendezték meg utoljára itt a Budapesti Nemzetközi Vásárt, aminek egy része már ebben az évben is a következő évtől állandósult Albertirsai úti helyszínen volt látogatható. A jubileumi évben természetesen a főváros százéves múltját is bemutatták.

Galéria
Bauer Sándor / Fortepan
A Budapesti Nemzetközi Vásár főkapuja a Városligetben 1973-ban.

 

Ebben az időben tetőzött a felüljáróépítési hullám is, melynek egyik fontos darabját, a Jászberényi útit 1973-ban adták át. Ugyanebben az évben indulhattak el felújított pályájukon a fogaskerekű új szerelvényei is.

Domonkos Endre / FŐMTERV / Fortepan Az Ócsai úti felüljáró építkezése a XXIII. kerületben 1972-ben, és a Jászberényi úti felüljáró ünnepélyes átadása 1973-ban.

1972-ben alakult meg a Centenárium Ifjúsági és Munkás Lakásépítő-Fenntartó Szövetkezet is, mely a következő év nyarán látott hozzá a Centenáriumi lakótelep építéséhez a 16. kerületben. Ez volt az ország első szövetkezeti lakótelepe, elsősorban a közeli Ikarus gyár dolgozóinak adott otthont. Máig ez a neve, van benne Centenáriumi sétány és Centenáriumi Általános Iskola is – amit a helyiek csak Centinek becéznek, akárcsak az egész telepet.

Ebben az évben adták át a Szovjet Kultúra Házát, és a József Attila lakótelep mozija is azért kapta a Pest-Buda nevet, mert épp a városegyesítés évfordulójára készült el. Ha már befejezték a budai Váralagút rekonstrukcióját, kapott az is egy centenáriumi emléktáblát, de a Szervita téri parkolóházon is büszke felirat hirdette, hogy a városegyesítés jubileumára épült meg.

Szalay Zoltán / Fortepan és Urbán Tamás / Fortepan A felújítás alatt álló Széchenyi Lánchíd a budai Várból a Széchenyi István (Roosevelt) tér felé nézve 1973-ban és a felújítás alatt álló Alagút Clark Ádám téri bejárata 1973-ban.
Urbán Tamás / Fortepan A Pest-Buda mozi a József Attila lakótelepen 1973-ban.
Bojár Sándor / Fortepan Balra a Kossuth Lajos utca, szemben a Semmelweis utca sarkán a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza, korábban Országos kaszinó, ma a Magyar Kultúra Háza. Jobbra az I. Magyar–Szovjet Ifjúsági Barátsági Fesztivál a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában 1975-ben. A fotón balra világos kosztümben Marina Pavlovna Csecsnyeva, a fesztivál díszvendége, egykori hadirepülő, a női ezred parancsnoka a II. világháborúban.

Az évforduló kapcsán azonban nem csak nagy közintézmények falára kerültek emléktáblák. Akár frissen átadott lakóházakra vagy üzletekre is. A József körút és a Rákóczi tér sarkán például ez olvasható: „Létesült Pest, Buda, Óbuda egyesítése centenáriumának évében. Ezermester és Úttörő Bolt Vállalat.” Szerencsére ma is megvan a felirat, a mögötte található üzletben egy remek pékség működik.

Galéria
UVATERV / Fortepan
A Szervita (Martinelli) tér 1976-ban. Szemben a parkolóház, balra az irodaház, jobbra a Bárczy István utca. Előtérben a Mária oszlop.

 

Budapest pedig ma, 150 évesen sincs rosszabb formában, mint százéves korában.

Sőt, kifejezetten jól áll neki a kor.

 

A cikk elkészítéséhez a linkelt források mellett a Köztérkép és az Arcanum adatbázisát, valamint a Fővárosi blog 140. jubileumra készült sorozatát használtuk fel.

Írta: Zubreczki Dávid | Képszerkesztő: Virágvölgyi István

A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/budapest-100

Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail címre!

Ajánlott videó

Olvasói sztorik