Tudomány

Ez volt a 20. század leggyomorforgatóbb összeesküvése

Az állítólagos világszintű összeesküvésekkel kapcsolatban nagyon gyakran felmerül két súlyos probléma. Az egyik az, hogy a konteók jellemzően nem tudnak épkézláb motivációt felmutatni, a másik pedig az a feltételezés, hogy emberek tömegei képesek éveken, évtizedeken át titokban tartani a titkos szövetkezést. Nagy ritkán azonban előfordul, hogy valóban fény derül egy-egy globális összeesküvésre. Ilyen a hidegháború elején, az 1950-es években zajló Project Sunshine esete, amelynek történetét az IFLScience elevenítette fel.

Az Egyesült Államok Atomenergiai Bizottsága 1955-ben döntött arról, hogy emberi szöveteket és csontokat, főként gyermekek maradványait kell összegyűjteni, hogy etikailag megkérdőjelezhető kísérleteket végezzenek rajtuk.

A titkos program el is indult, és 40 évet kellett várni rá, hogy történetét teljes egészében feltárják a nyilvánosság előtt.

Az 1950-es és 1960-as években Amerika rengeteg nukleárisfegyver-tesztet végzett, az atombombák korának hajnalán viszont még sok volt a kérdőjel a nukleáris robbantások egészségre gyakorolt hatásaival kapcsolatban. A kutatók főként arra voltak kíváncsiak, hogy a fallout, azaz a radioaktív csapadék pontosan miként befolyásolja az emberi egészséget.

A projektet egy olyan konferencia váltotta ki, amelyen az atomfegyverek hosszú távú következményeit vitatták meg. A szakértők arra jutottak, hogy érdemes a stroncium fallout kutatásához mintákat gyűjteni az emberekből, hogy felmérjék a robbantások különböző populációkra gyakorolt hatásait. 1955-ben az Atomenergiai Bizottság ülésén előálltak a kísérletsorozat részleteivel. Arra buzdították a kutatókat, hogy kapcsolataikon keresztül, diszkréten szerezzenek szövet- és csontmintákat anélkül, hogy nyilvánosságra hoznák a vizsgálat részleteit, illetve engedélyt kérnének a halál előtt az érintettektől.

A későbbi kémiai Nobel-díjas Dr. Willard Libby a találkozón arról beszélt, nem tudja, hogy a mintákat miként lehet beszerezni, de nagyon jó lenne, ha fiatal korosztályoktól származnának. „Az emberi minták tehát rendkívül fontosak, ha pedig valaki tudja, hogy miként lehet jól végezni a hullarablást, az nagy szolgálatot tenne a hazájának” – mondta a kutató. Libby egyébként 1953-ban maga állt elő először a kísérletsorozat ötletével.

PBNJ Productions / Getty Images

Végül 1500 mintát sikerült összegyűjteni a világ számos tájáról, köztük babák maradványait. Egy alkalommal az Egyesült Királyságban a kutatók egy halva született csecsemő lábát távolították el, majd azt hazudták az anyának, hogy nem öltöztetheti fel a gyermeket a temetéshez, ezzel leplezve tettüket.

Bár a kutatásról Libby már 1956-ban beszámolt, csak jóval később derült ki, hogy a minták jelentős részét illegálisan szerezték be. A szörnyű részletek az 1990-es években kezdtek el napvilágot látni, amikor több, korábban titkosított iratot hozzáférhetővé tettek. A projekt óriási felháborodást keltett.

A vizsgálatok végül bebizonyították, hogy a stroncium-90 radioaktív izotóp, azaz az egy időben napfény egységként (sunshine unit) emlegetett anyag valóban nagyon káros az egészségre, és rendkívül rákkeltő. A vizsgálat azt is felfedte, hogy a fiatal, fejlődő szövetek különösen érzékenyek a sugárkárosodásra.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik