Mint aki filmkritikákat is ír, miközben a saját munkái is kritikák tárgya, mit gondol arról, hogy a hagyományos kritika szerepe egyre csökken az internet és a közösségi média miatt? Problémát jelent ez?
Az a benyomásom, hogy olyan korba léptünk, amikor mindenre egyre egyszerűbb magyarázatot adunk. A szélsőségek vannak hatalmon. Az igazság pedig hirtelen szubjektív dologgá vált. A hagyományos film- és irodalomkritika a tendenciák elemzése, az összehasonlítás, a gondolatvilág és a valóság világának összekapcsolása volt. Ez most egyre inkább valamiféle szórakoztató útmutatóvá degradálódik. Ez abszolút probléma. Azt gondolhatjuk, hogy az emberek gondolkodásukban egyre kevésbé függetlenek, és egyre könnyebben esnek a manipuláció áldozatául.
Egy interjúban azt mondta, hogy a Naiv. Szuper. egyfajta reakció volt a 90-es évekre Skandináviában, ahol az akkori ifjúsági kultúra cinikus, hideg, sőt nihilista volt. Apaként hogyan látja, mennyit változott ez mára?
Manapság sokkal összetettebb minden. A Naiv. Szuper. az információ felgyorsulásának kezdetén íródott. Ma már ez elszabadult. Hiszem, hogy a fiaim képesek eligazodni az információs dzsungelben, de amikor fiatalabbak voltak, akadtak olyan időszakok, amikor hirtelen azt hitték, hogy például Elvis vagy Tupac él és Kubában lakik. Képesnek kell lennünk rá, hogy tudjuk, mikor nem igaz valami. Amikor a kormányok korlátozzák a szólásszabadságot és a médiát, akkor a lakosságnak különösen ébernek kell lennie, hogy tudja, mi történik. Ha az embereknek hazudnak, egy idő után közönyössé válnak. Ez pedig a katasztrófa receptje.
A 2020-as évek nem szűkölködtek traumatikus nemzetközi eseményekben: világjárvány, európai háború, energiaválság. Észrevette, hogy ezek miként befolyásolják az írói látásmódját?
Szerintem mindig is úgy tekintettem a világra, mint egy abszurd helyre. A közelmúlt eseményei csak megerősítenek ebben. A történelem azt mutatja, hogy a túl nagy hatalommal rendelkező emberek tetteinek nincsenek korlátai. Ha valakinek abszolút hatalmat adunk, az mindig veszélyes. Nincsenek jó rendszerek, amelyek megakadályozzák, hogy a rossz emberek hatalomra jussanak. A világjárvány arra példa, hogy mi történik, ha elpusztítjuk az állatok élőhelyeit, és az állatoknak velünk együtt kell élniük, nem pedig a saját élőhelyükön. Ahogy Einstein mondta: „A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos.”
Ön gyakran beszélt arról, hogy abban az 1969-as évben született, amikor a norvég olajkitermelés megkezdődött, melynek az ország a jólét nagy részét köszönheti. Ennek tudatában hogyan látja a jövőt, amelyben a fosszilis tüzelőanyagok már nem játszanak ilyen fontos szerepet?
A legszélsőségesebb környezetbarát pártra szavazok Norvégiában. Nagyon kicsik, és szinte semmiben sincs hatalmuk. A lelkiismeretemet követem, de úgy veszem észre, hogy a legtöbb embert ez nem érdekli. A probléma az, hogy kimerítjük a korlátozott erőforrásokat, és továbbra is a korlátlan növekedésben hiszünk. Ennek a logikája már régen összeomlott. Az emberek jó életet akarnak, anyagi biztonságot és kényelmet, ez érthető. De ugyanakkor fel kell tenni a kérdést, hogy mit teszek? Jobbá teszem a világot, vagy csak rontok rajta? Ha rontunk rajta, akkor valamit meg kell változtatni. Ez ilyen egyszerű.
Svédországban a választások eredményeként ugyan nem tört át a szélsőjobb, de erőteljesen jobbra tolódott a hatalom. Lát esélyt hasonló fordulatra Norvégiában is?
A szélsőjobboldali fordulat most már sok országban látható, bár Norvégiában nem annyira. A svéd SD (Sverigedemokraterna) norvég megfelelője kevésbé szélsőséges, még akkor is, ha néhányan ugyanazokat az elképzeléseket vallják. Svédországban több a bevándorló, és több gondot okoz az integrációjuk. Ez lehet az egyik oka annak, hogy a svéd választók inkább szükségét érezték annak, hogy a szociáldemokratákat a helyükre tegyék.
Amikor Doppler karaktere született, nem volt okostelefon, nem volt közösségi média, de azóta a külvilág sokkal tolakodóbbá vált. Doppler az utolsó regényben is szembesül az internettel, de ő inkább kívülállóként viszonyul hozzá. Íróként nem gondolt a digitális kivonulásra? Például meg tudna-e lenni okostelefon, Twitter stb. nélkül?
Sokat használom az internetet kutatásra, hírekre, útmutatókra, vásárlásra. Az okostelefonomat a barátnőmmel való kommunikációra használom, óránként többször, minden nap. Teljesen rá vagyok szorulva. De én szerencsére el is tudom tenni, és olvasni vagy filmeket nézni, ha kell.
Bár azt mondta korábban, hogy olvasóként és íróként sem igazán érdeklik a szexjelenetek, a harmadik Doppler-regényben a szex és a pornográfia, sőt, a főhős nagy farka is nagyon fontos szerepet játszik. Nem ellentmondásos ez egy kicsit?
Jó kérdés. Bevallom, nem sok mindenre emlékszem belőle, de akkoriban szórakoztatónak találtam. De az tény, hogy a szex az irodalomban és a filmekben gyakran untat. Ez az egyik olyan dolog az életben, amit nem lehet nagyon jól átültetni a fikcióba.
Forgatókönyvíróként mennyire érzékelhető a nemzetközi érdeklődés a skandináv filmek és tévésorozatok iránt? Több munkája van, mint mondjuk tizenöt évvel ezelőtt?
Igen, néhány éve már bőséges a kínálat. Az HBO, a Netflix stb. hirtelen Norvégiát is felfedezte. Dolgoztam ezeknek a streamingcégeknek, de csak olyan projekteken, amelyeket később leállítottak. Ritkán csinálok mainstream dolgokat. A humor és különösen a fekete humor trükkös műfaj. De általában véve most többet dolgozom filmekben és sorozatokban, mint korábban. Szeretek együttműködni az emberekkel. Évekig egyedül ültem, úgyhogy örülök ennek a változásnak. És persze jobban is fizetnek érte. De még mindig írok regényeket és más könyveket. Gyakran mindent egyszerre csinálok.
Magyarul az utolsó regénye 2019-ben jelent meg. Mi a legújabb műve, ami megjelent, vagy jelenleg is dolgozik valamin?
Odahaza egy hónapja jelent meg a legújabb regényem. Egy évszázadok óta tartó viszályról szól, két család között. A címe Giæver & Iunker, a két család neve.
Forgatókönyvíróként és nézőként egyformán vonzódik a filmekhez és a sorozatokhoz?
Forgatókönyvíróként mindkettővel foglalkozom. Nézőként a filmeket részesítem előnyben. Szeretem, amikor valaki elmesél nekem egy történetet, és aztán véget ér. A tévésorozatok dinamikája az, hogy soha nem érhet véget. Ez egy olyan történetmesélést igényel, ahol elhalasztjuk a befejezést, és ahol a feladat az, hogy folyamatosan ötleteket töltsünk be egy meglévő keretbe. Ez számomra nem olyan érdekes.
Milyen érzés volt átélni, hogy gyerekkorában Norvégia nemigen volt divatos ország, még más skandináv országokhoz képest sem. De azóta lett világhírű norvég popzenekar (A-ha), majd filmek, tévésorozatok, regények, és hamarosan a világ legjobb focistája is norvég lehet (talán már az is)?
Igen, meg lehet szokni, köszönöm a kérdést!
Erlend Loe szeptember 30-án pénteken, 18 órától lesz a PesText Nemzetközi Irodalmi és Kulturális Fesztivál vendége a Három Hollóban.
