A hivatalos ügyek intézése nekem sose ment zökkenőmentesen, a packázásokat sosem értettem.
Néhány éve térdprotézist kaptam, hozzá a mozgássérülteknek járó parkolási igazolványt, általános nevén rokikártyát.
A dokumentum „elnyeréséhez” be kellett adnom egy kérvényt, valamint az összes létező orvosi papíromat, és a kitűzött időpontban orvosi bizottság elé járulhattam.
Azt mondjuk nem értettem, önmagában miért nem elég a klinikai zárójelentés az eset pontos leírásával, az előzményekkel és az eredménnyel, de jogkövető állampolgárként megjelentem a grémium előtt. A kolléga úr boldog volt, hogy nekem is van ortopéd szakvizsgám, elolvasta a zárót, majd közölte: idővel értesítenek a döntésről. Hogy ugyan vajon mit kell ezen eldönteni, gőzöm nincs, hiszen a protézis a törvény szerint indokolja a rokikártyát, és ha egyszer bekerült a helyére, a mai tudásunk szerint biztosan nem nő vissza az eredeti, hibátlan, egészséges térdem.
Pár hét múlva szerencsésen megérkezett az engedély. Ami viszont nem élethosszig, hanem csupán két és fél évre szólt.
Sajnos alig másfél év múltán beroppant a csípőm, amit a doktor bácsim egy szuperfém műtéti behelyezésével orvosolt. (Az első gondolatom az volt, hogy ha netán rendbe jövök, és repülni szándékozom, a sok fém miatt tutira fennakadok a ferihegyi biztonsági ellenőrzésen.)
Ebből az operációból is felépültem.
A minap eszembe jutott a lassan lejáró kártyácskám, és elsétáltam a közeli kormányablakhoz ügyintézni egyet.
Vittem az összes létező zárójelentést, valamint az orvosi és a háziorvosi javaslatokat; vagyis kábé annyi papírt, amennyire a Háború és béke is kiférne.
Mivel immár duplán indokolt a mozgássérültkártya, bíztam a gyors sikerben. Tévedtem.
Mielőtt értesítenének, telefonon elértem a Rehabilitációs Szakértői Osztályt, és arra jutottunk, hogy igazam lehet abban, hogy ami végleges, azt fölösleges folyton felülvizsgálni.
Majd hamarosan arról kaptam végzést a kormányablaktól, hogy az előző engedélyt felfüggesztik, és hamarosan jön a következő, a végleges.
Alig várom.
De hogy valami pozitívat is írjak: mindenütt segítőkészen, udvariasan bántak velem. Pontosabban: segítőkészen és udvariasan futották velem a túlbonyolított törvények által ránk rótt pluszköröket.
