Az apróhirdetési rovatok az elmúlt néhány évtizedben egyre kisebb helyet foglaltak el a nyomtatott lapokban, számos helyről pedig egyszerűen nyom nélkül eltűntek, hiszen az emberek más úton próbálták meg eladni a megunt dolgaikat, a hirdetések világában pedig a kétezres évekre új trónkövetelő jelent meg: a különböző internetes piacterek és oldalak, ahol némi szerencsével pillanatok alatt meg lehetett szabadulni a megunt lámpától, autótól, vagy épp könyvtől.
Épp ezért kitűnő szórakozás a két világháború közti, vagy épp azoknál is korábbi lapok végigböngészése, ahol egymást érték a meglepőnél meglepőbb, néhány soros hirdetések. Ezek közül gyűjtöttük most össze a kedvenceinket.
Az általános őzcsalogató gépelyészet (1887)
A magyar nyelv szinte észrevétlen, de folyamatos átalakulása akkor válik igazán egyértelművé, ha az ember felüt egy XIX. század végi lapot, ahol szinte egymást érik a ma furcsán kitekertnek tűnő szavak és mondatok, a természetszerűen éneklő és panaszló hangot adó őzcsalogató gépelyészetre azonban még a leggyakorlottabbak sem lehetnek felkészülve.
Pezsgősdugót, használtat, de nem töröttet (1917)
Az újrahasznosítás (és persze a spórolás) sokaknak már száz évvel ezelőtt is fontos volt – közéjük tartozott a Magyar Parafadugaszgyárat és a Parafaáruforgalmi Irodát is hosszú időn át vezető Robicsek Adolf is, aki időben felismerte, hogy a parafa bizony lassan termelődik újra, így lehetőség szerint minél többet vissza kell szerezni belőle a lakosságtól.
Fontos tudnivaló (1926)
A lapokban hosszú éveken át hirdető Dr. Hegedüs-féle intézet vezetőjének volt egy kellemetlen tulajdonsága: egyetlen alkalommal sem sikerült olyan szöveget közzétennie, ami akár csak a leghalványabban is utalt volna a fontos tudnivalóra, vagy arra, hogy mégis milyen munkára keres szorgalmas férfiakat.
A rádiumbetétes Hétvezér fénybesugárzó (1930)
Mi baj történhet, ha egy cég az újdonságot jelentő rádiumot rejtő készüléket árul a lakosságnak, csodálatos gyógyulást ígérve egy sor, még véletlenül sem összefüggő betegségből – (aranyér, asztma, álmatlanság, bénulás, köszvény –, sőt, azt állítva, hogy a gép a szépségápolásban is segít? A Hétvezér mögött álló cég szerint az égvilágon semmi, a valóság ennél azonban szomorúbb lehetett.
Ciánozást plakátötletért, fogorvosi kezelést cipészmunkáért (1934)
A harmincas évek Magyarországán az emberiséggel egyidős cserekereskedelmet is sikerült a tökélyre fejleszteni, a Színházi Élet apróhirdetési oldalán lévő csererovatban ugyanis egymástól igen távol álló dolgok kerültek elő – az Üllői úton élő Kónya olajfestményért, vagy akár plakátötletekért is elindult ciánozni, a Bizalom jeligével író fogorvos pedig cipészmunkát is elfogadott fizetségként.
Kirakatüveg-hulladék (1945)
A rommá vált Budapesten csak hosszú évek kitartó munkájával állt helyre az élet, a romeltakarítás kezdeti szakaszából azonban a különböző cégek is kivették a részüket – a Gamma azzal, hogy az embereket az utcára hullott kirakatüveg-szilánkok összegyűjtésére, majd beadására ösztönözte.
Esőköpenyt részletre (1959)
A válogatás legszürreálisabb eleme talán az 1959 végén, a Magyar Nemzetben megjelent néhány soros keretes hirdetés, ami csak annyit közölt: esőköpeny – részletre is.