Kijelölt gyalogos átkelőhely, azaz zebra: hiába hangzik úgy, mintha ez a találmány a gyalogosok tökéletes biztonságát szolgálja, sajnos nem garancia, hogy valaki nem kerülhet itt is balesetveszélyes helyzetbe. Ha valaki csak a két lábán szeretne közlekedni, több veszélynek van kitéve, mint elsőre gondolhatnánk, hiszen ember legyen a talpán, aki minden helyzetben képes minden irányba figyelni, és folyamatosan résen lenni.
Interjúalanyunk, nevezzük most Évinek, egészen sok tapasztalatot gyűjtött a témában az évek során. „Balesetveszély egy zebránál? Ez nálam egy átlagos kedd”, mondja, történetei pedig tényleg azt mutatják, hogy vagy nagyon balszerencsés, ami az út egyik oldaláról a másikra való átkelést illeti, vagy valamilyen megmagyarázhatatlan jelenség állhat a háttérben.
Nem gondolom, hogy a lehető leghangosabban hallgatnék zenét, de az biztos, hogy jó néhányszor előfordult már, hogy nagyon hiányzott, hogy halljam, mi történik az utcán pontosan
– jegyzi meg, jelezve, hogy jó párszor megesett már, hogy csodával határos módon nem történt vele baleset, pusztán azért, mert nem hallotta épp, hogy közeleg egy jármű.
A zebrán áthaladáskor a bedugott fülhallgatót vagy fejünkön tartott fejhallgatót érdemes elfelejteni – ezt ma már Évi is pontosan tudja, ezek az „élmények” meggyőzték arról, hogy csak biztonságos hallgasson zenét ilyen módokon, a zebrán soha.
Évinek már kétszer is egy kinyúló kar mentette meg az életét: egyszer egy villamos közeledésénél, másik alkalommal pedig egy mentőautó áthaladásánál. Mindkét eset a zebránál történt, egyik jármű érkezését sem hallotta, és szerencsére ott volt valaki, aki elég határozottan fellépett azért, hogy ne lépjen ki a nem épp kis sebességgel haladó jármű elé.
Történt már majdnem baleset úgy is, hogy a közeledő autós mutatott elég kevés tiszteletet a gyalogosok felé. „A Clark Ádám téren álltam a zebránál, amikor egy elég tekintélyt parancsoló autó közelített felém, de lassított, úgyhogy gondoltam, átenged majd. Erre, épp, amikor már majdnem leléptem a zebrára, visszagyorsított, és centiméterekre állt meg tőlem. Valamit még kiabált az autóból, aztán továbbhajtott”, meséli a balesetközeli élményt Évi.
Ezzel még mindig nincs vége a történeteknek, amelyeknél csak egy hajszálon múlott, hogy nem történt tragédia. „A legveszélyesebbek talán azok a zebrák, amiknél kanyarodó autók is jöhetnek. Korán reggel egyszer egy ilyenen próbáltam átjutni, de ilyenkor ugyebár nem csak nekem zöld a lámpa. A kanyarodó kamionos pedig nem igazán vette észre, hogy gyalogos is van a zebrán ezen a korai órán. Alig győzött elnézést kérni, miután majdnem nem kapcsolt időben”, osztja meg az utolsó „élményt”.
Ilyen és ezekhez hasonló történeteivel senki nincs egyedül:
A szerencsétlenségek leggyakrabban a sofőrök látóterének csökkenése miatt következnek be, ez pedig az autók sebességének függvénye, hiszen minél gyorsabban haladnak, annál kisebb területen észlelik a perifériáról érkező veszélyeket.
Ezt a problémát hivatottak megoldani az okoszebrák: ezek olyan közlekedésbiztonsági rendszerek, amelyek az útburkolatban elhelyezett aktív LED prizmák segítségével a zebrára lépő járókelőre hívják fel a figyelmet. A cél, hogy az adott átkelőhelynél a járművezetők mindig észleljék a gyalogos átkelést. A hatékonyságuk pedig tagadhatatlan: egy debreceni okoszebránál a megállási hajlandóság egy frissen telepített gyalogosátkelőhelynél 55 százalékkal, két hónappal később pedig már 74 százalékkal növekedett.