Jurecska Laura, környezetkémikus, a környezettudományok doktora (PhD), az ELTE TTK Mikrobiológiai Tanszékének oktatója a Másfélfokon mutatja be az emberi szervezet és a mikroműanyagok kapcsolatát. A parányi törmelékeket kimutatták már többek között ivóvízben, sörben, konyhasóban, cukorban és számos további élelmiszerben, de a hazai folyókban is jelen vannak. Holland szakértők szerint a mikroműanyagok már az emberi vérben is észlelhetőek, egy olasz kutatócsoport pedig nemrégiben igazolta, hogy az apró darabkák megtalálhatóak a méhlepény szövetében is.
Egy 2020-as tanulmányban azt vizsgálták, hogy a műanyag cumisüveggel táplált kisbabák milyen mértékű mikroműanyag bevitelnek vannak kitéve. Az eredmények alapján a babák szervezetébe bekerülő mikroműanyagok száma 14600 és 4,55 millió között alakul naponta attól függően, hogy mennyi ideig és hogyan sterilizálják a cumisüvegeket, illetve hogyan melegítik és rázzák fel azok tartalmát. Ez azt jelenti, hogy a babák legrosszabb esetben akár 2600-szor annyi mikroműanyagot is elfogyaszthatnak, mint amennyi egy átlagos felnőtt szervezetébe bejut.
A becslések szerint a belégzéssel naponta 26-130 darabka jut a szervezetünkbe, vagyis éves szinten a szám akár 47 ezer fölötti is lehet. Azt, hogy a belélegzett részecskék milyen mélyre jutnak el a tüdőben, befolyásolja azok mérete és sűrűsége. Általánosságban elmondható, hogy minél kisebb és könnyebb az adott törmelék, annál mélyebbre képes eljutni.
Veszélyesek a mikroműanyagok?
Azt már régóta tudjuk, hogy szálasanyagok tüdőbe való bekerülése növeli a daganatok kialakulásának kockázatát. A kutatók betegektől származó tüdőszövet-mintákat vizsgálva megállapították, hogy a 114 szövetminta 87 százaléka cellulóz- vagy műanyagszálat tartalmazott, vagyis ezek az anyagok nemcsak bejutnak a szervezetbe légzés útján, hanem fel is halmozódnak ott.
A szakértők elsősorban állatokon elvégzett kísérletek eredményeiből próbálnak következtetni arra, hogy a szervezetbe bekerülő műanyagok milyen problémákat okozhatnak. Rákok, kagylók és halak esetében megfigyelték, hogy a mikroműanyagok hatására csökkent a táplálkozási aktivitás, amit a darabkák idegrendszert károsító hatására vezettek vissza, valamint arra, hogy a műanyag beavatkozik az emésztőenzimek normál működésébe. Ellenkező eredményeket kaptak egérkísérletekben, ahol a műanyagoknak való kitettség növelte az állatok energiaigényét, valamint csökkentette a táplálék felszívódásának hatékonyságát, ezáltal arra ösztönözte az állatokat, hogy a korábbinál többet egyenek.
Annyi bizonyos, hogy a mikroműanyagok nagy felülete oxidatív stresszt és gyulladásokat okozhat a szervezetünkben, a törmelékek mérgezőek lehetnek a sejtjeinkre, lassú lebomlásuk miatt pedig nem eltávolíthatóak a szervezetből. A műanyagok károsíthatják továbbá az immun- és az idegrendszert, a tüdő ereibe bejutva magas vérnyomást idézhetnek elő, rosszabb esetben ráadásul érelzáródás is kialakulhat. Elérhetik a szervezet számára idegen anyagok eltávolításáért felelős májat és a vesét is, fokozott igénybevételnek kitéve ezeket a szerveket.
Baktériumokat is hordozhatnak
A 150 mikrométernél nagyobb mikroműanyagok kiürülnek a szervezetből, az ennél kisebb darabkák azonban már átjuthatnak a nyirokrendszerbe, illetve a vérkeringésbe, igaz bőven 1 százalék alatt marad azoknak az aránya, amelyek ténylegesen fel is szívódnak a szervezetben. Jóval veszélyesebbek a 20 mikrométernél kisebbek, amelyek már a szerveket is képesek elérni. A legapróbb, 10 mikrométernél kisebb darabkák akár a sejtekbe is behatolhatnak, átjuthatnak a vér-agy gáton és méhlepényen is.
Szervezetünkből a felvett mikroműanyagok mintegy 90 százaléka kiürül, azonban ez önmagában nem jelenti azt, hogy ne kellene foglalkoznunk a problémával. Osztrák kutatók 10 grammonként átlagosan 20 darabot (főleg polipropilént és polietiént) találtak emberi székletmintákban.
Azt is tudjuk, hogy a szálak általában mérgezőbbek, mint a törmelékek. A kutatók szerint ez a szervezetben való tartózkodás hosszabb idejére, valamint a szálak által okozott fizikai károsodás nagyobb mértékére vezethető vissza.
Ha mindez nem lenne elég, ezt még fokozzák a műanyagokkal együtt a szervezetbe bejutó adalékanyagok hatásai is. Ilyen adalékanyagok például a ftalátok, amelyeket lágyítószerként használnak műanyagok rugalmasságának biztosítására. A vizsgálatok alapján összefüggés lehet az asztma, illetve allergiás megbetegedések kialakulása, valamint a ftalátok szervezetben való megjelenése között.
Ily módon kórokozók kerülhetnek velük a szervezetbe.
Már a nanoműanyagokkal is foglalkoznak
A mikroműanyagok szervezetbe való bejutásának harmadik útja a bőrrel való érintkezés. Egyes eredmények szerint a verejtékmirigyek, a bőr sérülései és a szőrtüszők ideális bejutási pontok az apró műanyagrészecskék számára. Más szakértők úgy vélik, hogy a nanoműanyagok, vagyis azok a részecskék, amelyek 100 nanométernél kisebbek, nemcsak ezeken a pontokon, hanem máshol is képesek áthatolni a bőrön.
A nanoműanyagokra egyelőre még egységes definíció sincs, arról pedig, hogy mi történik velük az emberi testben, gyakorlatilag semmit sem tudunk. Mintavételezésük és mérésük még a mikroműnyagokénál is jóval összetettebb feladat.
Egyelőre nincs ok aggodalomra, a mikro- és nanoműanyagok mennyisége a környezetben még nem éri el azt a szintet, amely már veszélyt jelenthetne az emberi egészségre. Azonban csak rajtunk múlik, hogy elérjük-e ezt a szintet.
Globális emberkísérlet a túlzott műanyagfogyasztás
Mértéktelen, rendkívül pazarló és sokszor teljesen indokolatlan műanyagfelhasználásunk nemcsak a fosszilis energiahordozók iránti keresletet hajtja fel, növelve ezzel az üvegházhatású-gázkibocsátásokat, és tovább fokozva a globális felmelegedést, hanem környezetünkre és saját egészségünkre is hatással van.
A tudomány jelenleg még nem rendelkezik biztos válaszokkal arra nézve, hogy a tartós műanyagfogyasztás hosszú távon miként hat majd az emberi szervezetre. Olyan beláthatatlan végkimenetelű kísérletet végez jelenleg magán az emberiség, amelynek az egészségünkre és az egészségügyre gyakorolt hatásai aggasztó méreteket ölthetnek a jövőben. Mint más környezeti-éghajlati problémáink esetében is, most még van lehetőségünk érdemben változtatni.
