Tudomány

Emberbőrt húztak magukra az azték papok

Bár az aztékok invenciózus mezőgazdasági rendszerük kiépítéséről is ismertek, a közép-amerikai nagyhatalom lakói elsősorban a ma már szinte felfoghatatlan, különös szokásaik miatt tartanak számot széleskörű érdeklődésre – írja a Múlt-kor.hu.

Közép-amerikai Velence

Az utókor számára aztékokként ismert nahuatl nyelvű népek – többek között a mexikák – a XIII. század első felében három hullámban érkeztek meg a Mexikói-völgybe. Eredetmondájuk szerint egy Aztlán nevű származtak, amely lehet, soha nem is létezett, de tény, hogy a későbbiek folyamán elterjedt azték elnevezés Aztlán nevéből eredeztethető.

Az azték fővárost, Tenochtitlánt 1325-ben a Texcoco-tó közepén található kis mocsaras szigeten alapították meg a mexika törzs tagjai. Kezdetben csak nádkunyhók álltak az utcákon, egy évszázaddal később azonban már kőházak ezrei sorakoztak Tenochtitlánban, amely 1428-ban az Azték Birodalom fővárosa lett. A város, amely fejlett csatorna- és gáthálózattal rendelkezett, magas töltésen épített utak kötöttek össze a szárazfölddel, hamarosan leginkább a közép-amerikai Velence benyomását keltette.

A mindössze 13,5 km² területű városban több mint 200 ezer ember élt.

Tenochtitlán fejlődésével párhuzamosan pedig az azték uralom alá vont terület nagysága is folyamatosan nőtt. Az uralkodónak a birodalom hatalma csúcsán több száz városállam közel hárommillió lakója hódolt.

Wikipedia.hu

Brutális szertartások

Az aztékok életében központi helyet foglaltak el az áldozati szertartások. Mivel hiedelmeik szerint az istenek komoly véráldozatot hoztak a világ megteremtésekor, a népnek valahogyan meg kellett hálálnia ezt az önfeláldozást, már csak azért is, mert a terméstől kezdve a gyermekszületésig életük minden mozzanata az istenek kezében volt.

Mindent elkövettek, hogy a kedvükben járjanak, bár néhány istennek igencsak különleges kívánságai voltak. Tezcatlipoca étvágyának csillapítására tökéletes testű fiatalemberekre volt szükség, Centeotl kukorica-istennő a bőrkiütéseseket kedvelte, a Xipe Totec termékenységisten tiszteletére feláldozott embereket pedig megnyúzták, majd a bőrükbe bújtak. Az áldozatok többsége az aztékok hadjáratai során esett fogságába, de gyakran a leigázott területekről elrabolt nők és gyerekek is áldozati szerepbe kényszerültek.

Az áldozati ceremóniát papok végezték, akik kinézetük alapján egy horrorfilm castingon is esélyesként indultak volna. Bizonyos szertartások megkívánták, hogy arcukat feketére, homlokukat pedig kékre fessék, önfeláldozó rítusaik folyamatos gyakorlása miatt pedig tele voltak sebekkel, amelyeken gyakran náddal vagy szalmával tömtek be. Összetapadt hajukon is alvadt vér nyomait lehetett felfedezni. A szörnyűségek egyik legfőbb színtere Tenochtitlán központi kettőspiramisa, a Templo Mayor volt. Az épület tetején a hadisten, Huitzilopochtli, valamint az eső- és termékenységisten, a gyermekáldozatokat „kedvelő” Tlaloc temploma állt.

A papok az itt tartott szertartások során az istenek megtestesítőjeként kezelt áldozatot először rituálisan megtisztították, majd az áldozattal jutalmazott istennek megfelelő színpompás ruhába öltöztették. Ezután felvitték a piramis tetejére, ahol egy kőtömbre fektették, testét négyfelé kifeszítették, majd egy erre kijelölt pap egy éles késsel felvágta a mellkasát, és kitépte a szívét. A halott testét ezután a mélybe vetették, majd a templom lábánál összegyűlt papok levágták a fejét, amelyet a piramis melletti koponyaállványra helyeztek közszemlére, a ceremóniát minden alkalommal ezrek követték figyelemmel a helyszínen.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik