Marcus Harmes, a Dél-Queenslandi Egyetem történésze egy bizarr, régi európai szokást mutat be a The Conversation felületén. A középkortól kezdődően sokan úgy hitték, hogy az őrölt és feloldott emberi maradványok a fejfájástól a bubópestisig számos egészségi problémát gyógyítanak, ezért nem egyszer ókori egyiptomi múmiákból is fogyasztottak.
Az európai patikusok már a 12. században készítettek ilyen szereket. Az eredeti mumia alapanyaga természetes bitumen volt, később azonban csökkent az import, a gyógyszerkészítők pedig tévedésből valódi múmiákat kezdtek el használni. Bár a készítmények hatásait egyes orvosok kérdőre vonták, komoly kereslet alakult ki az ősi egyiptomi maradványok iránt, és még hamisítványok is terjedni kezdtek. Múmia alapú szerek egészen a 18. századig készültek.
Egyes korabeli orvosok úgy vélték, hogy az ősi maradványok valójában nem igazán jók, a friss hús, vér és csontok hatásosabbak. Egy rohamot követően állítólag II. Károly angol király is koponya felhasználásával létrehozott gyógyszert kapott, de neurológiai problémákat még 1909-ben is próbáltak koponyaőrleménnyel kezelni.
A 19. századra a múmiaevés szokása megszűnt, a viktoriánus korban viszont tartottak olyan magánrendezvényeket, amelyeken szórakoztató céllal csomagolták ki az ókori egyiptomi holttesteket. Napóleon első, 1798-as egyiptomi expedícióját követően minden korábbinál több múmia jutott el Európába. A múmiacsomagoló partikkal csak a 20. század elején hagytak fel.
Az európaiak múmiákhoz való viszonyában Tutanhamon sírjának felfedezése hozott újabb fordulatot: az egyiptomi kincsek nagyban befolyásolták a kontinens művészetét, ráadásul a fáraó átkának története is megszületett. Napjainkban a tudósok már ritkán nyitnak fel múmiákat, ehelyett olyan módszerekkel, például képalkotó eljárásokkal vizsgálják őket, amelyek nem károsítják a leleteket. A feketepiacon az ősi egyiptomi maradványokhoz továbbra is hozzá lehet jutni.
