Tudomány

Saját bizalmasa lőtte fejbe a rablóvezért

Jesse James 1847-ben született egy baptista lelkész idősebb gyermekeként, apja még gyermekkorában meghalt. A polgárháború kitörésekor 17 éves fiúa déli szabadcsapatok kötelékében „harcolt”, vagyis társaival fosztogattak és rajtaütéseket hajtottak végre az unió államainak területén.

Folytatta a fosztogatást

A háború végeztével testvérével és unokatestvéreivel társulva rablóbandát hoztak létre, kamatoztatva addigi katonai tapasztalataikat – írja a Rubicon.hu. Első rablásukat 1866-ban hajtották végre, mintegy 60 000 dollárnyi zsákmányt szerezve, aztán az évek során feltűntek Iowában, Kansasban, Illinois-ban, észak-dél irányban végigportyázva a Mississippi és mellékfolyóinak vidékét. A hatóságok tehetetlenek voltak a banditákkal szemben, kézre kerítésüket leginkább a bankárok és vasúttársaságok szorgalmazták, a Pinkerton Ügynökséget bízva meg a feladattal.

Délen ellenségesen fogadták az ügynököket, de a banda nem kerülhette el a sorsát: 1876-ban során Minnesotában egy egész település férfilakosságával kerültek szembe, akik a csapat nagy részét megölték vagy elfogták. Jesse öccsével együtt bujkálni kényszerült, élete hátralévő éveiben hajtóvadászat folyt ellene. Fejére 10 000 dolláros vérdíjat tűztek, ami újjászervezett bandájának egyik tagját is árulásra csábította.

Wikipedia

Hátat fordított

A Missouri állambeli St. Joseph-ben egy szokványos reggeli „munkaértekezletet” tartottak 1882. április 3-án, Jesse otthonában – derülnek ki a részletek a Múlt-kor.hu cikkéből. Témája természetesen egy elkövetkezendő bankrablás volt, a bandavezér hirtelen felállt, hogy megigazítsa a falon ferdén függő képet. Miközben Jesse ezzel bajlódott, Robert Ford,

Jesse egyik utolsó bizalmasa, akcióba lendült, és hátulról fejbe lőtte a dekorációt igazgató bűnözőt.

Ford, akit később csak „piszkos kis gyávának” neveztek, nevezetes lépése előtt már korábban megegyezett a minnesotai kormányzóval, és a 10 ezer dolláros vérdíj reményében egyszerűen agyonlőtte bandavezérét.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik