Ma március 15. az egyik legnagyobb nemzeti ünnepünk, de ez nem volt mindig így. A köztudatban mindig is kiemelkedő jelentőséggel bírt ez a nap, a szabadságharc leverése után a legtöbben március 15-én emlékeztek meg az elesett honvédekről és a megtorlás áldozatairól. Nyilvános persze nem lehetett a gyászünnep, hiszen a neoabszolutista Bach-rendszer már-már hisztérikusan üldözött mindent, ami 1848-ra emlékeztetett – írja a Rubicon.hu.
Március 15-e az önkényuralom alatt a csendes emlékezés napja volt, egészen addig, míg az 1860. évi diáktüntetés és egy 20 esztendős joghallgató, Forinyák Géza halála nyomán az ünnep új jelleget nem nyert.
Katonák fogadták őket
Az 1859-es solferinói vereség után Ausztria kénytelen volt lemondani Lombardiáról, a kudarc nyomán hirtelen felszínre kerültek a Habsburg Birodalom gyengeségei. Az elégedetlenek is egyre bátrabban tettek tanúságot kényszerből elnyomott hazafias érzéseikről, mint az mintegy 500 pesti egyetemista és iparoslegény, aki 1860. március 15-én megemlékezést szervezett az 1848-as hősök tiszteletére.
A Belvárosi plébániatemplomban, majd a ferences rendi templomban a hatóságok megakadályozták, hogy gyászmisét mondassanak, végül a Kálvin téri református templomban gyűltek össze. A hazafias dalokat éneklő legények innen a ferencvárosi temető felé indultak volna tovább, ám szuronyok állták az útjukat, ezért a megemlékezés hamarosan a Kerepesi temetőnél folytatódott.
Ott is katonák fogadták őket, akik előbb felszólították a fiatalokat a távozásra, majd tüzet nyitottak a tömegre. A lövések több embert megsebesítettek,
Minden megváltozott
Két nappal később, 1860. április 4-én helyezték végső nyugalomra a Kerepesi temetőben, temetésén addig soha nem látott tömeg gyűlt össze: becslések szerint Pest-Buda minden második polgára megjelent a gyászszertartáson, vagyis körülbelül 50 000 ember kísérte utolsó útján a mártír fiatalembert.
A Vasárnapi Újság tudósítása szerint már délután 2 órakor több ezer tüntető várakozott a Nádor utcában, a 4-kor induló gyászmenet pedig végeláthatatlanul kígyózott a város utcáin. A felvonulás békés és csendes volt, ám a több tízezer gyászoló hallgatása minden szónál világosabban fejezte ki a császári önkénnyel és az értelmetlen vérontással szembeni ellenszenvet és elutasítást.
A fiatalember mártírhalála a következő években is összekapcsolta a rendszer ellenségeit. Sokan éppen ezért úgy vélik, Forinyák Géza szerencsétlen sorsa is szerepet játszhatott abban, hogy Ferenc József feladta a neoabszolutizmus módszereit, és az októberi diplomával, majd a februári pátenssel félig alkotmányos úton próbálta megvalósítani összbirodalmi álmait.
