A Nyugatinál egész héten valami szólt a hangszórókból, biztonsági emberek álltak körül egy színpadot – azaz egy Csepel teherautó platóját -, és valaki szavalt.
Mindez egy budapesti megemlékezés helyszíne volt, ahol 1956-ra emlékezhettünk, illetve a húszéves Magyar Köztársaságot ünnepelhettük.
Az egyik önkéntes – aki a Blaha Lujza térre telepített tankról tartott előadást – lapunknak kifejtette: „Én a miniszterelnök úr személyes megbízásából vagyok itt. Úgyhogy nem nyilatkozhatok.” Ahogy mások sem érezték erre feljogosítva magukat.
Annyi biztos: nem mindennapi látvány a Rákóczi út felé meredő hatalmas cső. Persze nem csak a tankra vágyók igényeit elégítik ki: mindenféle más járműt is meg lehet nézni (és tapogatni). Fotókiállítást és dokumentumfilmet nézhetnek a tudásra vágyók, és néha „élő képeket” is láthatunk, ha jókor érünk oda valamelyik állomásra. Ez a kis előadás abból áll, hogy ’56-os naplórészleteket olvasnak fel, közben pedig egy teherautó platóján négy összekent fiatal pózol.
Minden állomáson egész nap kellemes régi slágerek szólnak, kisgyerekek anyukájukat rángatva szaladnak a tank felé, és a régi motorosok is feltűnnek egy-egy érdekesebb jármű körül. Nem árulnak se perecet, se üdítőt, sör-virsli sincsen, és ízléstelen szuvenírt sem vihetünk haza emlékbe. Egyedül a Blahán lehet pénzérmét verni…
A Moszkva téren „élő-képet” lehetett nézni, a metrónál a Fidesz és a Jobbik egy-egy standjába lehet botlani. Így az ’56-os megemlékezés szoros szomszédságában rögtön az első „kampányt” is megkapjuk. A Fidesz önkéntese elmondta, hogy véletlen lehet az egybeesés, bár ő semmit nem tud. Szerinte ez az első löket.
