Olvasónk szerint a BKV-nak nem sírnia kellene azért, mert sok a bliccelő, hanem tenni kellene azért, hogy legalább a nagy végállomásokon, csomópontokon lehessen jegyet venni, akár éjszaka is. Hiába van meg valakiben a szándék, ha nem tud jegyet venni akkor bliccelni fog:
Helló BKV-figyelő!
Aprócska jelentéktelen történet az enyém, mégis azt hiszem, hogy jól illusztrálja milyen alapvető problémák vannak a BKV működésében.
Történet: Tegnap (2009.5.14.) este fél hét körül a Bornemissza téri buszvégállomáson. Naiv Utas érkezik, 173-as busz bent áll, egy percet jelez a kijelző az indulásig. Jegyet akar venni, de a forgalmi ügyeleten senki (automatába nem dob pénzt, mert naiv ugyan, de már sokszor rá*szott). Sofőr bent ül a fülkében, fülhallgató a fülében. NU odaáll a fülkeajtóhoz, int, h beszélni szeretne, sofőr fülhallgatót kivesz:
NU: – Jónapot! Ön árul jegyet? Sofőr: – Nem. NU: – … csak mert az ablaknál nincs senki és ha jól látom mindjárt indul a busz. Sofőr: – Mindegy, mert úgysem árulnak jegyet.
Ezzel vissza is teszi a fülhallgatót, jelezvén, hogy a beszélgetésnek vége. Mindezt olyan stílusban, hogy határozottan Naiv Utas érzi magát kellemetlenül. Meg amiatt is, hogy így a Móriczig bliccelnie kellett.
Kérdések:
1. Egy buszvégállomáson (több járat végállomása is), ahol forgalmi ügyelet is van, miért nem árulnak jegyet?2. Ha ennyit nem bír megoldani a BKV, hogy – legalább akiben a szándék megvan-, hozzájusson a menetjegyhez, akkor miért sírnak állandóan a bliccelők miatt?
3. Miért nem lehet normális hangnemben, mint szolgáltató-ügyfél, vagy legalábbis, mint ember-ember (és nem király-paraszt) formában kommunikálni az utasokkal? Van erre valami szabályzat, hogy az utast nem vesszük emberszámba?
Üdv, Bence
