A Péntek Esti Partizán legelső adásában Sebestyén Balázs volt a meghívott vendég, akivel Gulyás Márton nagyon sok dologról beszélgetett a közel egyórás műsoridőben. Szóba került a rádiózást átszövő politika, amelyre Sebestyén úgy felelt, ők igyekeznek mindig hiteles forrásból tájékozódni, mind a két oldalt meghallgatni.
Mi nagyon sok ügy mellett kiálltunk, sok ügybe beleálltunk, és itt vagyunk, senki nem hallgattatott el minket. Nem kell ebben olyan paranoiásnak lenni, mert az sem szerencsés.
Gulyás szerint az világszinten is tendencia, hogy az ismert emberek, akiknek nagy hallgatósága van, előbb-utóbb megpróbálnak hatni bizonyos csoportokra politikai kérdésekben is. Sebestyén nem értett egyet ezzel.
Nagyon más a politikai kultúra mondjuk Amerikában: ha valaki ott republikánus vagy demokrata, az egy érdem. Azért nem vernek meg, nem szólnak be. Más a demokráciával való viszonyuk, ott ismert emberek tudnak ezekben a szerepekben tetszelegni. Szerintem ez egy sokkal kisebb pocsolya, nem értjük a másik felet, nem hallgatjuk meg, nincs is kommunikáció, nincs párbeszéd, maximum az, hogy ha te ide szavazol, rohadjál meg, ha te meg ide, akkor a jó kurva anyádat. Én erre a közegre nem vágyom. Hülye lennék a saját mentális energiámat, a tudatállapotomat egy ilyen dologgal, mint a politika beszennyezni, odaadni. A büdös életben nem fogok politizálni.
Gulyás rákérdezett arra is, hogy a Balázsék című rádióműsor hallgatóiban van-e igény arra, hogy politikai kérdésekben is halljanak állásfoglalást Sebestyénéktől. A rádiós-műsorvezető szerint ők már idejekorán közölték, nem fognak politizálni.
Nálunk az egy köztudott dolog, hogy ezzel nem foglalkozunk. De nem kérés és nem cenzúra. Öncenzúra olyan szempontból, hogy olyan szinten van rátéve a napi politika az asztalunkra, hogy mi sokszor belenyúltunk abba, hogy szóltak, gyerekek, legalább ti ne. Hagyjátok meg azt a platformot arra, hogy röhögjünk. Aki politikát akar hallgatni, csinálja, sok csatorna van, de az első alapvető dolgunk a szórakoztatás. Kimondottan nem foglalkozunk napi politikával, közélettel. Nem ez a feladatunk, nem ezért ülünk itt, nem is értünk annyira a politikához, azt akarjuk csinálni, amihez értünk: szórakoztatni.
