Joshua A. Norton Nagy Britanniában született, de Dél-Afrikában nevelkedett, szülei kereskedők voltak. Jelentős összeggel a zsebében, 40 ezer dollárnyi örökségével érkezett az Egyesült Államokba 30 évesen 1849-ben. San Franciscóban telekspekulációkba kezdett, amivel gyorsan megsokszorozta a vagyonát, ám egy balul sikerült üzlet révén nem sokkal később mindenét elvesztette – írja a Rubicon.hu.
Kemény szavak, békés tettek
Hiába pereskedett, pénzét nem kapta vissza, ekkor törhetett meg benne valami. Elhagyta San Franciscót, és mikor egy évvel később, 1859-ben visszatért, és szeptember 17-én már mint az Egyesült Államok császára mutatkozzon be a San Francisco Bulletin hasábjain. A sajtó persze lelkesen cikkezett róla, I. Norton pedig nem volt rest hozni a témákat.
A kemény rendelkezések ellenére Norton sohasem törekedett a hatalom erőszakos megszerzésére, és aktuálpolitikai kérdésekben is a béke pártján állt. Elítélte például az abolicionisták kansasi vezérének, véget akart vetni az amerikai polgárháborúnak, és számos rendeletet adott ki a vallási és etnikai feszültségek megszüntetése érdekében. Az Egyesült Államokat sújtó gazdasági válság idején pedig egy alkalommal személyesen akadályozta meg, hogy a San Franciscó-i tüntető tömeg a kínaiak által lakott városrészre támadjon.
San Francisco belement a játékba
Norton császárt mindenki elmebetegnek tartotta, de senkit nem zavart, sőt a város lakossága „belement a játékba”. Az 1859-ben nincstelenné vált kereskedő „alattvalói” jóvoltából 1880-as haláláig fényűző öltözékekben reprezentálhatta magát, a legjobb éttermekbe járhatott és külön díszpáholyból élvezhette a színházi előadásokat.
A hóbortokban nemigen ismert határt. Két kóbor kutyát vett magához, később az egyiknek, Bummernek Mark Twain írt nekrológot. Saját bankókat nyomtatott adósságai rendezésére, és nemesi címeket osztogatott jótevőinek.
Az „uralkodó” népszerűségét mutatja, hogy 1867-ban egy rendőr erőszakkal akarta pszichiátriai kezelésre vinni, ám a San Franciscó-iak tiltakozására rendőrfőnök kénytelen volt szabadon engedni a férfit, majd nyilvánosan bocsánatot kérni az incidensért. I. Norton nagylelkűen „császári kegyelemben” részesítette az őt inzultáló hatósági személyeket.
Norton végül 1880. január 8-án, egy hirtelen rosszullét után vesztette életét San Francisco egyik utcáján. Másnap az újságok nekrológjai császárként búcsúztatták el Nortont, a város leggazdagabb polgárai pedig színpompás temetést rendeztek számára. Ekkor az is bizonyítást nyert, hogy „uralkodói kincstára” csupán pár dolláros vagyont rejtett.