Minden bálon ott lenni, minél több asszonyt megtáncoltatni – valószínűleg Machiavelli is efféle tanácsokkal látná el a „jó magyar polgármestert” a jelenlegi uram-bátyám demokráciában. Nem feltétlenül erény ugyanakkor a csípős nyelv, különösen, ha azt nem mindig képes féken tartani a gazdája – kezdődik a Kósa Lajos debreceni polgármesterről készült portré a Figyelő csütörtökön utcára kerülő számában.
Volt egyetemi évfolyamtársa szerint közgazdász hallgatóként Kósa a Rajk László Szakkollégium hangulatfelelőse volt, „tehetséges, izgő-mozgó, jópofa gyerek, jókora adag szereplési vággyal megáldva”. Bár az Országgyűlés honlapja a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemet tünteti fel Kósa legmagasabb végzettségeként, a városvezetőnek csak abszolutóriuma van: diplomáját nem védte meg – igaz, így is óraadó tanár lehetett az egyetemen. „Amit nem szeretek csinálni, azt nem szeretem csinálni” – intézi el röviden az oklevél hiányát firtató kérdést.
A városvezető
A városi vagyon kezelésére felállított modell, a tizenöt érdekeltséget működtető vagyonkezelői holding még a helyi ellenzék körében is elismerést aratott, legalábbis eleinte. A városi cégek megszűntek ugyan „kiskirályságok” lenni, ám az új városvezetés mindjárt kettőt lépett: a tagvállalatok gazdálkodására a közgyűlésnek már nincs rálátása, tekintetük csak a vagyonkezelőig ér el. A polgármester ugyanakkor úgy véli: teljesen átláthatóan működik a struktúra, amelyet az Állami Számvevőszék korábbi, a transzparencia javítására tett javaslatai alapján továbbcsiszoltak.
Kényelmes többségével a polgármester azt visz át a közgyűlésen, amit jónak ítél. Ha valaki mégis szóvá tenne valamit, azt a közgyűlést korlátlan hozzászólási idővel levezető elnökként Kósa teszi helyre, nem egyszer kioktatóan – olvasható a Figyelőben.
Országos szinten nem menne?
Fittyet hány a Fidesz által hivatalosan meghirdetett mosolyszünetre: ha kell, parolázik a kormányfővel, beruházást ad át a pénzügyminiszterrel. Persze ez a magatartás már korántsem számít annyira kihívónak, mint régebben. „Amióta a Fidesz a tavalyi helyhatósági választások óta önkormányzati párttá vált, megváltozott az efféle cselekedetek megítélése a vezetésben” – véli Halász János debreceni alpolgármester, fideszes országgyűlési képviselő.
Az, hogy hajlamos elveszni a részletekben, rendszeresen lekési a programjait, még csak-csak megbocsátható, ám „félő, hogy mivel csak a tutyi-mutyi városi ellenzékkel kell szembenéznie, elkényelmesedik” – fogalmazott a Figyelő közgyűlési többséget adó politikai csoportosuláshoz közeli forrása, aki szerint a fővárosban Kósát szétszedné a sajtó, különösen, hogy nem tud lakatot tenni a szájára.
„A jelenlegi szellemi-társadalmi-politikai közeg nem az ő terepe. Nincs meg benne az agresszió, ami ilyen körülmények között első számú vezetővé emelné. Sokkal inkább kommunikatív, együttműködő személyiség” – állítja egyik közeli ismerője, akivel még egyetemistaként hozta össze a sors.
(A Figyelő csütörtökön utcára kerülő számából kiderül az is, miért választotta Kósa az országos politikai tisztségek helyett a városvezetést, miért tartja Debrecent „kényszervállalkozásnak”, és meddig tartja működőképesnek az integratív politizálást.)
