Olaszországnak nem szabad elfogadnia a homofób gyűlöletbeszédet és erőszakot kriminalizáló törvényt, mert az sérti a római katolikusok vallás- és véleménynyilvánítási szabadságát, közölte a Vatikán egy „szóbeli jegyzékben” a szentszéki olasz nagykövetséggel – tudta meg a Corriere della Sera. A szóban forgó törvénymódosítást egy vállaltan meleg, balközép parlamenti képviselő nyújtotta be, az alsóház már el is fogadta, így csak a szenátusnak kellene megerősítenie. Bár az egyházi tanítás szerint a homoszexuális cselekedetek „rendezetlen természetűek”, az eset azért különösen érdekes, mert a jelenlegi egyházfő, Ferenc pápa már többször kifejezte, hogy kiáll a melegek egyenlő jogaiért.
A Vatikán elismerte, hogy külügyminisztere, Paul Richard Gallagher érsek a múlt héten egy vatikáni rendezvényen valóban átadta az olasz nagykövetnek a levelet, amelyben a fenntartásaikat fogalmazták meg. Szerintük ugyanis a jogszabály eredeti célja helyett – hogy megvédje az erőszaktól és a diszkriminációtól az LMBTQ embereket – valójában a Szentszék garantált jogait sérti, és veszélynek teszi ki az egyház olyan fő tanításait, mint például a női papság tilalmát, vagy azt, hogy házasság csak férfi és nő között lehetséges. A törvénytervezet értelmében ugyanis ezek is diszkriminációnak minősülhetnek, vagyis büntethetővé válnának.
Olaszország és a pápaság 1929-ben egyezett meg a Vatikán szuverén állammá válásáról, ez az úgynevezett lateráni egyezmény, ebben rögzítették a Vatikánnak adott garanciákat, privilégiumokat is. A szerződést eredetileg Benito Mussolini és Pietro Gasparri bíboros írta alá, aztán az 1950-es években kikerült belőle, hogy a római katolikus államvallás Olaszországban, illetve 1984-ben frissítettek rajta még egyszer. Ekkor vesztette el Róma a „szent város” titulusát, ami addig lehetővé tette a Vatikánnak, hogy szembe szálljon például a sztriptízklubok, szexshopok nyitásával.
Példátlan tett. Ez nem egy szentbeszéd, ez egy diplomáciai-politikai cselekedet
– mondta a New York Timesnak Alberto Melloni római egyháztörténész arra, hogy a Vatikán nem szokott ilyen direkt módon belefolyni az olasz politikába. Véleménye ugyan van a klérusnak és a Szentszéknek, amit ki is szokott nyilvánítani, de a Vatikán közvetlenül még nem szólt bele az olasz törvényalkotásba.
A római ügy illeszkedik az Egyesült Államokban a múlt héten történtekhez. Az amerikai püspökök egyértelmű többsége (168:55 arányban) megszavazta, hogy megtagadható legyen azoknak a politikusoknak az oltáriszentségben való részesítése (azaz nem áldozhatnak), akik nyíltan támogatják az abortuszt. A döntés vonatkozik Joe Bidenre is, aki a második római katolikus elnök John F. Kennedy után, és támogatja az abortuszt. Állítólag Ferenc pápa és a Vatikán is próbálta meggyőzni a püspököket, hogy ne szavazzák meg ezt a szigorítást.
Az olaszországi törvénymódosítást azonban máshogy ítélik meg a törpeállamban. A levélben állítólag a Szentszék a lateráni egyezmény azon cikkére hivatkozik, amely egyértelműen garantálja az egyház vallásszabadságát a hitgyakorlásban és -oktatásban. A benyújtott törvénymódosítás szerintük sérti ezeket a jogaikat, akár arról van szó, hogy a házasság csak férfi és nő között köttethet meg, akár arról, hogy csak férfiak lehetnek papok, vagy hogy egyházi iskolákban nem akarnak genderelméletet tanítani.
Az olasz parlament alsóháza november 4-én már elfogadta a diszkriminációs törvény módosítását, amely eddig csak a faji, a nemzetiségi és a vallási okokból eredő kirekesztést ítélte el. Az ilyen okból elkövetett erőszak vagy arra való felbujtás akár négy év börtönt is eredményezhet. A jogszabály létrehozna egy nemzeti emléknapot, amelyen az LMBTQ-ellenes erőszak veszélyeire hívnák fel a figyelmet. A katolikusok attól is tartanak, hogy feljelentenék őket, ha az iskoláikban nem emlékeznének meg erről a napról.
Az olasz külügyi államtitkár, Benedetto Della Vedova úgy fogalmazott a Washington Postnak, hogy a levél
komoly beavatkozás
a Vatikán részéről, amilyet eddig még olyan kérdésekben sem tettek meg, mint az abortusz vagy a válás.
A Vatikán ugyan szokott leveleket küldeni Olaszországnak bizonyos ügyekben, de általában egy-egy törvény elfogadása után, nem pedig a törvényalkotás szakaszában. Ezúttal a Szentszék úgy érezte, a szokásosnál korábban kell cselekednie.
Mario Draghi olasz miniszterelnök kedden mindössze annyit tudott mondani az esetről, hogy ez egy fontos kérdés, de bővebben nem nyilatkozott. Alessandro Zan, a törvénymódosítás kezdeményezője bőbeszédűbb volt. Szerinte senki sem avatkozhat bele a szuverén parlament munkájába, és hogy a tervezetben biztosított védelem nem nagyobb, mint az EU más országaiban, sőt inkább ez az elfogadott norma. A Rainbow Europe nevű szövetség szerint Olaszország az egyik leggyengébb védelmet nyújtja jelenleg az LMBTQ embereknek.
Zan ugyanakkor arról is beszélt, hogy az egyháznak nem kellene fenyegetettnek éreznie magát, a törvény szerint minden vélemény védett egészen addig, míg az nem jelent „diszkriminatív vagy erőszakos cselekedetekre irányuló konkrét veszélyt”.
Köszönöm, Szentatya!
Bár ez nem tűnik egy fontos mondatnak, mégis kiemelendő, mert nem mást mondta, mint az olasz ellenzéki, szélsőjobbos Liga vezetője, az olaszokat a menekültek befogadására bátorító Ferenccel emiatt elég hűvös viszonyt ápoló Matteo Salvini. Nem várt „szövetségesre” talált tehát az egyház, Salvininek pedig amiatt is jól jön ez, hogy a „keresztény Európa megmentőjeként” jobban néz ki, ha az egyház az oldalán áll. És – a Vatikán számára kissé kínosan – olyan propagandisztikus mondatokat is elsüthet, mint hogy a törvény büntetné azokat, „akik azt gondolják, egy anya az anya, egy apa az apa”.
Összességében kérdéses, hogy ebből a helyzetből kijöhet-e jól a Vatikán. Ha elkaszálják a törvénymódosítást, reakciósnak állíthatják be a Szentszéket, sokakban visszatetszést kelthet, hogy beleavatkoztak az olasz törvényalkotás folyamatába, és megakadályozták, hogy az LMBTQ emberek is védelemben részesülhessenek. Ha viszont a figyelmeztetésük ellenére átmegy a törvény, a befolyásuk csökkenésével fizethetnek. Pedig Olaszországban hagyományosan nagy hatással bír a katolikus egyház. Még nem is olyan régen, mikor először lehetővé akarták tenni az azonos nemű párok közötti házasságot, az olasz püspökök konferenciája tüntetést szervezett, és XVI. Benedek pápa is segített a kampányban, hogy végül ne fogadják el a jogszabályt. Végül csak 2016-ban, már Ferenc alatt adta rá áldását a parlament.
És noha Ferenc liberálisabb, az egyház éppen idén márciusban fejezte ki, hogy a papok nem áldhatnak meg azonos nemű párokat. 2019-ben, szintén az ő pápasága alatt az egyház azt is kimondta, hogy az embereknek nincs joguk saját maguknak dönteni a nemükről. Ferenc is úgy nyilatkozott egy tavaly megjelent könyvben a genderelméletről, mint ami veszélyt jelent, és ami példa az ördög működésére a világon.
