A három „hűtlen” folyó kivételével a Kárpát-medence vizei előbb vagy utóbb a Dunába vagy a Tiszába, azaz a mai Magyarország területére érkeznek. Áldás ez akkor, ha a klímaváltozással járó, egyre kínzóbb szárazság kezelésére gondolunk – és persze képesek leszünk megtartani a vizet, gazdálkodni vele –, átok viszont, ha szomszédaink önös érdekéből vagy hibájából nálunk keletkezik kár. Előbbire példa a Szigetköz kiszáradása a bősi erőmű miatt, utóbbira pedig a tiszai ciánkatasztrófa 2000-ben.
Védekezni kell
Az utóbbi időben tragédia szerencsére nem történt, ám egyre súlyosabb problémát okoz az Ukrajnából és Romániából a Tiszán és a mellékfolyóin érkező szemét. Áradások alkalmával az országos média ingerküszöbét is átüti az elképesztő mennyiségű, úszó PET-palack, ám ez csak a jéghegy csúcsa: északkeleti, keleti szomszédainktól évek óta folyamatosan,
Kormányunk rajta van az ügyön, de még a legmagasabb szintű hivatalos egyeztetések sem hoztak eddig kézzel fogható eredményt. Ott tartunk, hogy ha nem akarunk szemetet a Tiszán és a mellékfolyóin, akkor állami pénzből az OVF szakembereinek kell megtisztítaniuk a folyót – a mostani áradás miatt ez a munka zajlott a közelmúltban is megfeszített erővel. Aktívak a civilek is, összefogással, helyi projektekkel, nemzetközi pályázatokkal kis lépésekben haladnak.
A Tiszai PET Kupa kutatás-fejlesztési programjának részeként most olyan, GPS-jeladóval felszerelt műanyag palackokat engednek a folyóba a szakemberek, amelyek megmutatják a „tiszai hulladék” útját. Erről és a szennyezés okáról, forrásáról Hankó Gergellyel, a PET Kupa projektvezetőjével, a Környezetvédelmi Gyártók és Szolgáltatók Szövetségének ügyvezető igazgatójával beszélgettünk.
Kényszer
Mielőtt bárki is azt gondolná, hogy a Tisza vízgyűjtője által érintett, legnagyobb részt ukrán vidéken az emberek igénytelenek lennének, vagy az egész világot egy nagy kukának gondolnák – nem erről van szó. Ez egy hátrányos helyzetű, mélyszegénységgel sújtott térség, ahol régiós szinten is megoldatlan a rendszeres hulladékkezelés, hulladékelszállítás pedig nincs. A lakosok úgy oldják meg, ahogy tudják: elássák, elégetik vagy lerakják valahol.
A helyszínen tapasztaltuk, hogy az emberek olyan ártatlan természetességgel viszik a szemetet napi szinten zsákokban a folyópartra és az erdőszélre, mint amikor mi kiugrunk vele a kukához
– mondja a 24.hu-nak Hankó Gergely.
A kényszer mellett nyilván egy meggyökeresedett rossz szokásról van szó, ami mára az ottani életmód részévé vált, hiszen nincs alternatíva, „régen is így csináltuk”. Nagy léptékben pedig mondhatni katasztrófa: Kárpátalja vonatkozásában közel 100 település lakói szabadulnak meg így a kommunális hulladéktól, ami éves szinten több ezer tonna szemetet jelent.
Keresik a „természetes” lerakókat
Aminek jó részét persze idővel elviszi a víz, először a Tiszába, majd hogy onnan meddig jut, azt a mostani projektben GPS-jeladóval ellátott, a Bodrogon „eleresztett” palackok fogják megmondani – itt lehet ezeket nyomon követni. Nagyon összetett folyamat, a domborzat, az időjárás, a folyó vízállása és bonyolult áramlástani szabályok befolyásolják.
Csak a példa kedvéért: áradáskor a folyó nagyon sok tárgyat ragad magával az ártérről, gyorsul a sodrása, viszont a vízszint emelkedésével a már lebegő hulladék egy része megakad a környező növényzetben. Ez történt a napokban a két, már elengedett palackkal, apadáskor vélhetően ismét megindulnak, végállomásuk vélhetően a Fekete-tenger lesz.
A kísérlet persze nem öncélú, a szakemberek azt próbálják meghatározni, hol gyűlik fel a szemét a Tisza hazai szakaszán, mely pontokra kell a begyűjtést fókuszálni.
Szeméten járunk órákon át
Visszatérve a probléma gyökeréhez, hazánk egyre komolyabb módszereket vet be a szemétáradat megállítására, két éve működik egy 1,3 milliárd forintból kiépített, magyar fejlesztésű rendszer. A kihelyezett kamerák felvételei és a gátőrök jelentése alapján az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) uszályokkal von részleges mederzárat Vásárosnaménynál, és napokig egy erre specializált gépsorral termelik ki a folyó által szállított hulladékot – elsősorban nyilván a lebegő műanyagokat.
A most februári árhullám már a hatodik olyan alkalom volt két éven belül, amikor a szemét mennyisége éles bevetést tett szükségessé. Sok jut nekünk, de ahogy mondani szokás, marad is. Hankó Gergely tapasztalata minden körülírásnál érzékletesebben festi le a helyzetet:
A folyótól távolabb, bokros, erdős részen jártunk Kárpátalján, kerestük a nagyobb hulladéklerakatokat, feltérképeztük, hol vannak a folyószennyezés főbb forráspontjai. Idővel rájöttünk, hogy valójában már órák óta szeméthalmokon lépkedünk, csak nem vettük észre, mert már benőtte az aljnövényzet.
A közeli jövőben az ukrán államtól hiába várunk megoldást, szavak szintjénél messzebb nem jutnak, ott viszont igencsak magasan van a léc. A szakember szerint a Kijev terveiben szereplő kárpátaljai hulladékstratégia megvalósítására még egy komolyabb nyugati országnak sem lenne anyagi kerete az elkövetkező öt évben.
Helyben viszont vannak már eredmények, több szervezet és vállalkozás aktívan részt vesz a szennyezések megelőzésében, szelektív gyűjtési és újrahasznosítási projektek is formálódnak az ukrán partnerekkel. Kis léptékben, de az ottani viszonyok és lehetőségek mellett nagy lelkesedéssel és a leghatékonyabb technológiával lehet megoldani ezt az igen összetett problémát, és ehhez igyekeznek tudás- és technológiai transzfert biztosítani. Kőrösmezőn a „folyómentő teherautónak” köszönhetően már napi több köbméter hulladék kerül vissza az anyagkörforgásba:
Most is dolgoznak
Rövid kis összefoglalónk itt véget is érhetne, ha a február eleji csapadékos időjárás nem indított volna újabb ár- és szennyezési hullámot, amit a PET Kupa közleménye szerint civilek, önkormányzatok, vízimentők és a vízügy együtt próbált feltartóztatni.
A főként Ukrajnából származó „műanyag hullám” idén először a Bodrogon lépte át a magyar határt, amit Olaszliszka mellett igyekeztek megállítani, majd a Tiszán is bekövetkezett az első tetőzés. Itt már jelentős mennyiségű, a Szamoson érkező román eredetű szennyeződéssel is szembesülni kellett, a vízügy bevezette a részleges mederzárat Vásárosnaménynál.
A vízügy szakemberei jelentős mennyiségű uszadékot, ezen belül ebből rengeteg szervetlen anyagot (műanyag, gumi, háztartási hulladék) vettek ki a folyóból A PET Kupa akciócsoportja mindezt átválogatja, a tapasztalatok szerint ugyanis 60 százalék újrahasznosítható, így nagyságrendekkel csökken a lerakókba kerülő hulladék mennyisége is.
