Decemberben egy 10 éves kisfiút hiába vártak haza a szülei az észak-koreai Cshongdzsin városában, miután a gyerek néhány napot a nagyszüleinél töltött, hogy haldokló nagyapja mellett legyen. Amikor a nagypapa jobb létre szenderült, a fiú busszal indult haza, de csak 15 nap múlva érkezett meg.
A Daily NK helyi források alapján azt írja, a fiút a hatóságok hurcolták el és zárták be, mert hajléktalannak hitték.
Kkotjebi
Koreai nyelven a kkotjebi azoknak az otthontalan, többségében árva gyerekeknek a gyűjtőneve, akik kéregetésből, esetleg zsebtolvajlásból tarják fenn magukat. Tömegesen az 1990-es évek közepén jelentek meg az utcákon az országot sújtó éhínség következményeként. Noha létezésüket Észak-Koreában nem ismerik el hivatalosan, az állami dokumentumokban pedig még a kkotjebi szó (melynek jelentése a vándorló fecskékre utal) használata is tilos, a problémára kezelésére a kormány 1995-ben speciális táborokat hozott létre, és ezekbe gyűjtötte be az utcán sínylődő gyerekeket.
Egy 2004-es ENSZ-jelentés szerint e táborok valójában lerobbant ingatlanok voltak, a gyakran távoli tartományokból odahurcolt, majd ott fogvatartott gyerekek pedig nem kaptak megfelelő ellátást, aminek következtében sokan belehaltak az alultápláltságba. Más források szerint az idehozott gyerekeket már ötéves koruktól munkára fogják, és egészen addig keményen dolgoztatják őket, míg el nem érik azt a kort, hogy beléphessenek a hadseregbe.
A Daily NK szerint a probléma gyökere az, hogy az állam az árvaházakkal és egyéb bentlakásos intézményekkel szemben nem különít el forrásokat az utcáról begyűjtött gyerekek számára létrehozott „akadémiák” fenntartására és üzemeltetésére, a feladatot a régiókra hárította, azok viszont állami segítség nélkül nem képesek ezt rendesen megoldani. Mindez oda vezet, hogy a gyerekek sokszor inkább megszöknek, és folytatják a kolduló életmódot a piacok és vasútállomások környékén. Annak ellenére is inkább így döntenek, hogy ez az élet is nyomorúságos és kilátástalan: egy 2005-os kutatás szerint a kkotjebihez tartozó gyerekek 70 százaléka csak egyszer eszik naponta, étrendjük pedig a koldulásból szerzett ételeken kívül többnyire fűlevesből és egyéb vadon termő növényekből áll.
2015-ben az észak-koreai hatóságok országos razziát tartottak, hogy eltüntessék a közterületekről a hajléktalan gyerekeket, összhangban a kormány propagandájával, amely szerint Észak-Korea a létező legjobb a hely világon a gyerekek számára, függetlenül azok gazdasági és társadalmi helyzetétől. Amikor éppen nincs hasonló kampány, a hatóságok viszonylag passzívan viszonyulnak a társadalmi problémához – vagy éppen még sápot is szednek gyerekek által a lopott pénzből –, noha vannak helyek, ahol a csontsovány, beteg gyerekek sorban állnak az éttermek előtt, hogy megihassák a vendégek maradék vizét, míg máskor a hó által betakart, egymás karjaiban halálra fagyott gyerekekről érkezik jelentés.
Bár hivatalosan továbbra sem tartanak számon egyetlen fertőzést sem, a koronavírus-járvány kitörése óta a városokban újra külön munkacsoportok járőröznek a kkotjebi felszámolására, nehogy elterjesszék a vírust az utcagyerekek. Ennek vált az áldozatává a cikk elején említett tízéves fiú is.
Csak zokogni tudtak, amikor rátaláltak
Amikor a gyerek nem ért haza, a szülei kétségbeesetten a keresésére indultak, tűvé a tették érte a környéket, a nagymamája még az eszméletét is elvesztette, úgy felzaklatta az unoka eltűnése. A szülők hatóságoktól is segítséget kértek, de nem kaptak érdemi választ. A kutatás közben azonban azt hallották környékbeli lakosoktól, hogy a közelmúltban a kkotjebiért felelős tisztviselő tévedésből már több, családban élő gyereket is letartóztatott, így a szülők azonnal hozzá siettek. A tisztviselő azonban gőgösen és gúnyosan reagált a megkeresésükre, és a szülők végül csak a vesztegetés útján tudták ellenőrizni a begyűjtött gyerekek listáját. Kiderítették, hogy a fiuk egy távoli helyen van bezárva egy csoport másik gyerekkel, és végül tizenöt napjukba telt, amíg sikerült hazavinniük őt – írja a Daily NK.
A dél-koreai székhelyű, de Észak-Koreára összpontosító újság forrása elmondta: a megkerült fiú arról számolt be, hogy a fogva tartása alatt éheztették és rabszolgaként dolgoztatták. A gyerekek naponta kétszer kukoricadarát kaptak enni, a nagyobbakkal mindenféle nehéz munkát végeztettek, például fát kellett aprítaniuk a hegyekben, míg a 15 alattiaknak a nagyobbak szennyesét kellett mosniuk. A 10 éves fiú folyamatosan kereste a szökés lehetőségét, az őrök azonban szigorú felügyelet alatt tartották őket. Amikor rátaláltak, a kezei felrepedezve véreztek, és olyan sovány volt, hogy a szülei szólni sem bírtak, átölelték és csak zokogtak.
Bár a fiú szülei erőfeszítéseinek köszönhetően hazatérhetett, de állítólag még mindig a történtek hatása alatt áll, közönyösen viselkedik és képtelen elhagyni a házat.
