Vincent van Gogh a holland protestáns egyház egyik miniszterének legidősebb fiaként látta meg a napvilágot 1853-ban. Tizenöt évesen váratlanul otthagyta az iskolát, ezt követően egy nagybátyja támogatásával Hágában, Londonban és Párizsban dolgozott egy műkereskedő vállalatnál, mígnem 1876-ban elveszítette állását.
Az akkor még kedvtelésből rajzolgató fiatalember évekig kereste az útját, dolgozott tanárként, volt misszionárius egy belga bányászfaluban, 1880-ban pedig elhatározta, hogy teljesen a művészetnek szenteli magát – írja a Rubicon.hu. Öccse, Theodorus volt a legnagyobb segítője és támasza, rajta keresztül ismerte meg Párizsban Toulouse-Lautrecet, Paul Gauguint és az impresszionizmus többi jelentős képviselőjét.
Újságpapírba csomagolta
Két évet töltött itt testvérével, és ez az oka, hogy igen keveset tudunk erről az időszakról: hiszen míg Theóval együtt éltek, nem váltottak egymással levelet. Aztán 1888-ban elhagyta a francia fővárost, és Arles-ban telepedett le, mondván, délen több a fény alkotásaihoz. Barátja, Paul Gauguin októberben követte őt, két hónapig megfeszített tempóban dolgoztak. Egészen december 23-áig, amikor is egy kettejük közt lezajlott vita után
Mi vezette erre? Biztosan nem állt előzmények nélkül, hiszen édesapja már 1880-ban szanatóriumba akarta küldeni, a pontos válasz azonban nem ismert. Egyes kutatók a szifiliszből származó paralízisre, mások epilepsziára gyanakszanak, de lehetséges diagnózisként a mániákus depresszió is felmerült.
Életmódja is önpusztító volt, hiányosan táplálkozott, rengeteget dohányzott, az abszint rabjává vált, a megfeszített munkatempó és életkörülményei fokozott stresszt okozott. Van Gogh sokat szenvedett attól, hogy Gauguin gyakran fölényeskedő, lekezelő volt vele szemben, de attól is rettegett, hogy barátja előbb-utóbb elhagyja majd Arles-t.
Gauguin lehetett a tettes?
Bár közös munkájuk termékeny volt, sokat vitáztak, az ominózus december 23-án éppen azon vesztek össze, hogy emlékezetből vagy természet után célszerűbb-e festeni. Van Gogh állítólag borotvapengével támadt Gauguinre, aki elmenekült, mire van Gogh az öncsonkítást választotta: levágta a bal fülét. A Múlt-kor.hu cikke szerint azonban két német művészettörténész, Hans Kaufmann és Rita Wildegans sokak által vitatott elmélete szerint azonban nem ez történt.
A 2009-ben megjelent elmélet azon alapszik, hogy az események hivatalos változatának alapjául szolgáló Gauguin-napló tele van ellentmondásokkal, ráadásul Van Gogh kis híján elvérzett, mire másnap reggel rátaláltak, ami egy fülcimpa levágása esetén semmiképpen sem történhetett volna meg. A szerzőpáros szerint van Gogh azért hallgatott az igazságról, hogy megóvja barátját a felelősségre vonástól.
A két művész az eset után soha többé nem látta egymást, a súlyos pszichés zavarokkal küzdő van Gogh néhány hónappal később öngyilkos lett.
