Szakértők szerint jót tesz a tandíj

Solti László, a Szent István Egyetem megválasztott rektora kifejtette, hogy a felsőoktatás európai integrációja evidencia, a mobilitás kiemelt cél, amelyről kár is vitatkozni. Hunyady László, a SOTE Általános Orvosi Karának oktatási dékánhelyettese szerint ezzel szemben nem feltétlenül kéne támogatni az EU-integráció által is forszírozott – mint fogalmazott – „oktatási turizmust”, azaz hogy a diákok egy-két félévet más országok egyetemein töltsenek. Így ugyanis kurzus közepén esnek ki a rendszerből. Erre többen felvetették, hogy a külföldi tapasztalatszerzés már a céhek óta működik, Semjén András, az MTA tudományos főmunkatársa szerint pedig a külföldi utazás egyértelmű haszonnal bír nemcsak a képzett embert befogadó, hanem a küldő országban is. Mások szerint viszont ennek az a feltétele, hogy az adott esetben a magyar állam által kiképzett diák visszatérjen és itthon hasznosítsa tudását. Abban nagyjából azonban egyetértés volt, hogy ennek jelenleg nincsenek kiépítve a feltételei. Hunyady László ezzel kapcsolatban azt is megjegyezte, hogy jelenleg egy orvos kiképzése 12-szer 1,3 millió forintba kerül az államnak, ami túl drága ahhoz, hogy ezt követően a magyar orvosok Írországban dolgozzanak.

Tandíj, de hogyan?

A meghívott szakértők abban is konszenzusra jutottak, hogy szükséges a tandíj bevezetése a rendszerbe. Hrubos Ildikó, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatási rektorhelyettese például kiemelte, a kontinentális Európa oktatási rendszerei nehezen fogadják el az egyediséget, hiszen ahhoz vannak szokva, hogy az egyetemek azonos színvonalúak. Véleménye szerint megoldás lehet az intézmények autonómiája, amelyhez azonban szükséges, hogy az egyetemek több lábon álljanak, ne csak egy finanszírozójuk legyen. Felhívta arra is a figyelmet, hogy a kormányzatok is egyre inkább kihátrálnak a finanszírozásból, ez azonban ebből a szempontból nem is feltétlenül baj. Hunyady László is egyetértett ezzel, mint mondta, véleménye szerint az oktatás befektetés, az állami támogatás pedig kiszolgáltatottá teszi az egyetemeket, ezért szükséges a hallgatói oldalról jövő finanszírozás. Megoldási javaslata szerint a diákhitel törlesztéséhez kellene állami támogatást nyújtani.

Solti László szerint is a tandíj, a diákhitel és az ösztöndíj hármasának kéne egyszerre érvényesülnie. Ezenfelül pedig szociális ösztöndíjakkal lehetne támogatni azt, hogy a szegényebbek is bekerülhessenek a felsőoktatásba. Hunyady László szerint ezt a támogatást azonban már a középiskolában el kéne kezdeni. Gilly Gyula, a PET CT Központjának igazgatója szerint viszont a diákhitel visszafizetésének állami támogatásával ismét visszatérne a költségvetéstől való függés problémája.

Mi lesz a kutatással?

A szakértők kitértek arra is, hogy a felsőoktatás másik fontos ága a kutatás. Kondor Imre, a Collegium Budapest rektora hangsúlyozta, a kutatóegyetem Magyarországon csak mítosz. Elmondta: Németországban jelenleg körülbelül 8 ilyen intézmény van, Magyarországon egy, legfeljebb kettő lenne reális, a címre pedig 5-6 intézmény pályázik. Normatív finanszírozás mellett azonban szerinte az eredmény nulla lesz. Abban mindenki egyetértett, hogy nincs jó egyetem kutatás nélkül.

Hunyady László szerint az adott intézmény minőségének mutatója a tudományos tevékenység, ennek fejlesztése stratégiai cél kell legyen, mert e nélkül a szellemi potenciál nélkül egy egyetem sem tud működni.