Hétszemélyes csínyként indult tizenhárom éve, rövid idő alatt globális őrület lett a januári, nadrág nélküli metrózásból. Hét barát, a New York-i Improv Everywherecsoport tagjai találták ki 2002-ben, hogy egy hideg januári napon felpezsdítik kicsit az év végi ünnepek kábulatából ébredező várost. Sapkában, sálban és kabátban, csak éppen nadrág nélkül, egy szál alsóneműben szálltak fel tömött metrószerelvényekre. Nem egyszerre: mindegyikük más állomáson szállt fel, és úgy tettek, mintha nem ismernék egymást, illetve mintha semmi fura nem lenne rajtuk, aztán figyelték a reakciókat.
Az akció olyan jól sikerült, hogy azóta minden évben megismétlik: 2003-ban már harmincan voltak, majd évről-évre egyre többen, így 2006-ra létszámban elérték a kritikus tömeget. Abban az évben már akkora feltűnést keltettek, hogy több alsógatyás, bugyis résztvevőt tartóztattak le a rendőrök közszeméremsértés gyanújával. Miután azonban a bíróság kimondta, hogy a fehérnemű nyilvános viselése nem törvényellenes, végleg elszabadult az őrület.
Százak, majd ezrek csatlakoztak nadrág nélkül metrózók bohém táborához, 2008-ban pedig globálissá vált a sztori: a világ kilenc nagyvárosa csatlakozott a New York-iakhoz. Idén a világ hatvan nagyvárosában, többek közt Londonban, Madridban, Barcelonában, Mexikóvárosban, sőt, Pekingben is szerveztek nadrág nélküli metrózást. A szabályok a régiek: a résztvevők úgy tesznek, mintha nem ismernék egymást, teljesen természetesen viselkednek, s valaki megkérdezi tőlük miért nincs rajtuk nadrág udvariasan annyit válaszolnak: elfelejtettem felvenni.
