Joseph Lykken amerikai elméleti fizikus, a nagyenergiájúrészecske-fizikára szakosodott Fermilab kutatója szerint könnyen meglehet, hogy az emberiség otthonául szolgáló univerzum veleszületett módon instabil, „évmilliárdok múlva egyszerűen el fog tűnni”. Az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) két független kutatócsoportja tavaly júliusban jelentette be, hogy a többi részecske tömegéért felelős Higgs-bozon létezésére utaló bizonyítékokat találtak a nagy hadronütköztetőben folyó kísérleteik közben.
A Higgs-bozon nemcsak arról a rejtélyről lebbentheti fel a fátylat, miként született a világegyetem, hanem talán arról is, hogy mikor és hogyan fog megszűnni. „A kalkulációk alapján több tízmilliárd év múlva következik be a katasztrófa” – mondta Lykken, aki tagja a nagy hadronütköztetőnél dolgozó egyik tudományos csapatnak is. Szerinte a folyamatot úgy kell elképzelni, hogy valahol keletkezik majd egy kis buborék – amely nevezhető „alternatív” univerzumnak is –, aztán tágulni kezd, és elpusztítja a jelenlegit.
„Az egész egy szemvillanás alatt, a fénysebesség gyorsaságával fog lezajlani” – fűzte hozzá. Hogy egy aprócska Higgs-bozon pontosan mikor fogja elindítani az apokaliptikus támadást a létező univerzum ellen, nem lehet tudni, de nagy valószínűséggel addigra már nem lesz Föld. Fizikusok becslése szerint a Nap 4,5 milliárd év múlva kiég, majd tágulni kezd, és eközben „elnyeli” a Földet.
A névadó brit fizikus, Peter Higgs már 1964-ben megjósolta a szubatomi részecske létezését, amely magyarázatul szolgál arra, miért van tömege az atomoknak és minden másnak az univerzumban. Elmélete szerint a kérdéses bozon betölti a „rést” a természet alapvető működését leíró standard modellben, hiszen nélküle a 13,7 milliárd éve, az ősrobbanás után uralkodó káoszban a szerteszét röpködő „részecsketörmelékből” nem alakulhattak volna ki a csillagok, a bolygók és a galaxisok.
