Népszerű tévhit, hogy az ötvenes éveket betöltve beköszönt az „aranykor”: vagyis miután a gyerekek felnőttek, önállóvá váltak és kirepültek, a munkahelyen kevesebb lesz a stressz és a hajtás, a szülők nyugodtan és elégedetten hátradőlhetnek, hogy élvezzék munkájuk gyümölcsét. Csakhogy az esetek nagy többségében a helyzet egyáltalán nem ilyen rózsás, sőt! A megkérdezett középkorúak nagy része úgy véli az igazán nehéz időszak, még csak ilyenkor indul.
A mostani ötvenesek gyerekei ugyanis még egyáltalán nem önállatóak, olyannyira nem, hogy egy részük még bőven egyetemista, így munkájuk és önálló keresetük sincs. Ilyenkor a legtöbb szülő automatikusan átvállalja gyermeke kiadásait is, például a tandíjat, a benzin- és kajapénzt, sőt, van, aki még a rendszeres szórakozásra is ad gyermekének addig, amíg saját jövedelme nem lesz.
És az még a jobbik eset – állítják a szülők -, ha a gyerek azért nem keres pénzt, mert egyetemre jár. Az aktuális trend szerint azonban egyre többen vannak az úgynevezett „Pán Péter csemeték”, akik bár korukat tekintve teljesen önállónak tekinthetőek, mégis a szüleikkel élnek boldogan, anélkül, hogy saját külön életben gondolkodnának.
Persze nem csak és kizárólag a gyerek az egyetlen olyan tényező, ami fejtörést okoz azoknak, akik ebbe a korba lépnek. Hiszen – ahogy ez egy 2000 fő részvételével végzett vizsgálatból kiderült – emellett még ott a fiatalabb korban felvett hitel, vagy jelzálog, a folyamatosan növekvő víz-, villany-, gáz- és telefonszámla, valamint a rengeteg étellel kapcsolatos kiadás. Ezek pedig együttesen nem csak a pénztárcára vannak nyomasztó hatással, de a lelki és egészségi állapotra, no meg a közérzetre is.
