Az egészséges kisbabát egy nappal a születése után támadta meg a meningitis: heves rohamok rázták, a színe halvány rózsaszínből kékre váltott, majd kómába esett. Az orvosok semmi jóval nem biztatták szüleit, sőt arra kérték őket, hogy készüljenek fel a legrosszabbra.
Adam fertőzését egy olyan GBS nevű baktérium okozta, ami a várandós nőknél gyakran felderítetlen marad, ám a szülés közben könnyen megfertőzheti az újszülöttet. Azok a gyerekek, akik túlélik az általa okozott fertőzést, olyan súlyos szövődményektől szenvednek az életük hátralevő részében, mint a látás- és hallásvesztés.
Miközben Adam a betegséggel küzdött, a szülészek próbálták a legrosszabbra felkészíteni a szülőket: csak a baba kezét és lábait érinthették meg. Végül egy héttel a születése után, amikor elmúlt a közvetlen életveszély, az orvosok megengedték az édesanyának, hogy a karjába vegye gyermekét, aki betegsége óta először nyitotta ki a szemét.
Charlotte Cheshire, a baba édesanya ezt követően három teljes napon át – napi 12 órában – a karjában fogta gyermekét, mert hitt benne, hogy a közelsége segít Adamnak legyőzni a betegségét. Három héttel ezután a kisfiút gyógyultnak nyilvánították és hazaengedték.
Az alattomos GBS baktérium a nők 25%-ában megtalálható és az Egyesült Államokban évente 8000 újszülött fertőződik meg tőle. Az orvosok minden kismamának javasolják, hogy a 35-37. hétben végeztessenek el egy egyszerű, a baktériumra vonatkozó tesztet.