A munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó cég ügyfelei körében olyan több száz vagy akár több ezer dolgozót foglalkoztató szervezetek vannak, amelyek önmagukban indikátorai egy-egy szektor trendjeinek.
A Work Force-nál csak az elmúlt héten 5000 új álláskereső jelentkezett be. Az általuk korábban kikölcsönzött állománynak pedig a 20%-át küldték el eddig, de a többségüket sikerült máshol elhelyezni.
A kényszerszünet után túlóra jöhet éjjel-nappal
Azoknál a cégeknél, amelyek termékeire megfelelő igény mutatkozik, vagy éppen óriási hiányt kell bepótolniuk, a kényszerleállás után várhatóan „kegyetlen tempót” lesznek kénytelenek diktálni. Sok helyen a járvány idejére tervezett leállást eleve adminisztratív átütemezéssel oldották meg. A munkaerő-közvetítő cég partnereinek 70%-a már most kiadta a nyári szabadságokat, ami azt is jelentheti, hogy a vállalatok akár az év minden hátralévő napján kénytelenek lesznek termelni.
Ha az elbocsátott állomány helyére a teljesen újonnan felvett dolgozók kezdenek bele egy ilyen hosszú menetelésbe, akkor szinte borítékolhatók a hibák, részint a minőség romlása, részint az üzemi balesetek – vetítette előre Dulkai Miklós operatív igazgató.
Ilyen környezetben a legolajozottabban működő társaságokat is meglepetésként érheti, hogy a hatékonysági és biztonsági mutatóik egy csapásra zuhanni kezdenek.
Fontos tehát, hogy az újrakezdés napjaira megfelelő műszaki háttér és működési modell álljon rendelkezésre a helyzet kezelésére. Ennek része például a kölcsönzött munkaerő részére biztosított egészségügyi szűrőrendszer, illetve az orvosi szolgáltatások is, amelyeket akár megnövelt kapacitásokkal kell biztosítani az újrainduló termelésben.
A szétesett brigádok kockázatai
Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a jól megszokott csapatokat betegség, legrosszabb esetben elhalálozás vagy elbocsátás is széttördeli, akkor még nyilvánvalóbbak a kockázatok. „Az összeszokottság hiánya, egyes eszközök vagy munkafolyamatok nem kielégítő ismerete tovább növeli a hibázás esélyét” – teszi hozzá Dulkai Miklós.
Bizakodó előrejelzésük szerint a cégek be fogják látni, hogy a nagyobb kibocsátás többlet munkaerő-felvételt igényel. „Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy várhatóan a visszaeső bérszínvonal miatt is vállalni tudják majd a plusz emberek alkalmazását” – véli a szakértő.
Azt is érdemes számításba venni, hogyha a koronavírust nem sikerül legyőzni, akkor folyamatos enyhítések és szigorítások váltakozására kell berendezkedni, hullámzó fertőzöttségi mutatókkal. Ez azt eredményezheti, hogy akár a korábban megszokott létszám dupláját is valamiképpen „rendelkezési állományban” kell tartani, hogy a biztonságosan hadra fogható létszám mindig elérhető legyen.
Visszaüthetnek a méltatlan leépítések
A válság elmúltával tehát egy csapásra teremhetnek új pozíciók, igazodva az új piaci környezethez. Ennek már most is látni jeleit, például kontrollerek, pénzügyesek iránt hirtelen megnövekedett az igény. Sok helyütt pedig újra meghirdetik majd azokat a régi állásokat, amelyekről éppen csak néhány hónapja küldtek el embereket. Azonban kérdés, hogy milyen körülmények között kellett távozniuk az egykori dolgozóknak. Ahol híre ment annak, hogy méltatlan volt a leépítés, ott sokkal nehezebb lesz újra megfelelő foglalkoztatói arculatot kialakítani.
Vajon 2-3 hónapnyi bér megspórolása megéri-e azt, hogy utána újra kelljen toborozni egy konjunktúra időszakában, fizetni a közvetítői díjat, a betanítást, és újra kiépíteni egy hatékony, jól együttműködő kollektívát – figyelmeztet az operatív igazgató az elemzés szükségességére.
Megbarátkozás a „nemszeretem” munkákkal
Egyes előrejelzések szerint akár minden negyedik ember is szakmaváltásra kényszerülhet – átmenetileg vagy akár véglegesen. Akik korábban kiemelkedő teljesítményt nyújtottak a vendéglátóiparban vagy a turizmusban, azok be kell, hogy érjék más jellegű, akár fizikai munkával, illetve a korábbit alig megközelítő bérezéssel.
Hosszú hónapokig vagy akár évekig is eltarthat míg egy dolgozó elfogadja az új körülményeket, új szakmájának mesterévé válik, és még ez sem garancia arra, hogy nem tér vissza az első adódó alkalommal régi szakmájához. Erre a természetes folyamatra a munkahelyi HR-eseknek és a közvetítőknek fel kell készülniük, akár pszichológusok, tréningcégek és mentorok bevonásával is.
Régebben az interjúkon az volt a keresztkérdés, hogy akar-e valaki gyereket. Most az lesz, hogy ha tehetné, visszamenne-e, mondjuk, a turizmusba. És ha meginog az interjúalany, rásütik, hogy nem elkötelezett. Akárhogy is, ez egy kezelendő helyzet lesz, nem igazságos másodrendű munkatársként megbélyegezni egy generációnyi pincért és szobalányt – vélekedik Dulkai Miklós.
Kiemelt kép: MTI /EPA /Aleksandar Plavevski
