Pokorny Lia volt Kadarkai Endre Egyszóval című műsorának legutóbbi vendége, melyben szó esett kedvességéről, arról, hogy ezzel sokszor visszaélnek és pályakezdőként való megilletődöttségéről.
A színésznő elmondta, nehezen dolgozta fel, hogy kétszer is visszautasították a Színművészetiről, mert az olyan volt számára, mintha rá mondtak volna nemet.
Mintha azok az emberek, akik számomra a non plus ultrák voltak, azt mondták volna, te nem kellesz. Tehát állandóan megkérdőjeleztem, hogy tényleg van-e dolgom ezen a pályán. Aztán utána egyszer csak így kezdett átfordulni, és egy nagyon különös, édes érzés lett ebből az egészből, hogy kimondottan elkezdtem szeretni, hogy nem jártam főiskolára, mert úgy nagyon egyszerű dolog színésznek lenni, hogy az ember főiskolára jár
– mondta.
Pokorny arról is beszélt, hogy sokáig úgy viselkedett, mint egy pályakezdő színész, például a filmekben, próbafelvételeken nehéz volt elhinnie, hogy amit csinál, az érvényes és ezért beszűkült, nem tudta megmutatni magát, mert azt érezte, ha nem vették fel, itt sem érdekli majd az embereket.
Most már, azt hiszem, nem akarok megfelelni, ez egy nagyon fontos dolog. Érdekes, az egyik felem folyamatosan megkérdőjelezi azt, hogy mit tudok, a másik felem pedig rendelkezik egy biztos tudással és ebből a kettőből áll össze. Nem tudnék felállni a színpadra vagy elmenni egy próbafelvételre, ha valahol belül nem érezném, hogy igen, én ezt tudom. És közben a másik felem, ami azt mondja, úristen, mennyi mindent nem tudok még és hogy sikerülni fog-e ez a szerep, hogy most nem derül ki, hogy én alkalmatlan vagyok, az is ugyanúgy ott van.
A színésznő szerint nem a jóhiszeműsége miatt élnek vissza kedvességével sokan a szakmában, hanem a gyávasága miatt, de most már jól megy neki az is, ha nemet kell mondani.
Ahhoz nagyon sok konfliktust kell átélni, hogy az embernek automatikus legyen ez a kicsi, apró szó, hogy nem. Most már azért az esetek 96 százalékában azt mondom, hogy megy, de valóban így van, a lelkiismeretemre még tudnak nyomást gyakorolni, de ne szépítsük, ez semmi másról nem szól, mint arról, hogy az ember nem meri bevállalni, hogy nem tartják őt jó fejnek.
Kiemelt kép: Mohai Balázs / MTI
