Amikor egy felnőtt férfi vagy nő rá tud venni egy gyereket arra, hogy szexuális játékokat játsszon vele, holott a gyerek anyát, apát, rokont, ismerőst, tanárt lát a felnőttben, akkor a gyerek fejlődését hosszú távra megzavarják. A gyerekkorban átélt szexuális bántalmazás, molesztálás minden esetben erőszaknak minősül, megbontja a fejlődésben lévő gyerekben a személyiség struktúráját, ami évek múlva sokféle szexuális és párkapcsolati problémákat okozhat. Ilyen esetekben nincs szervi ok a szexuális gondok hátterében, ezt a szakorvosok ki is zárják. Többféleképpen felbukkanhat felnőttként a gyerekkorban megélt intim kapcsolat problémaköre, a férfiaknál például előfordulhat, hogy hiányzik a lelki beteljesülés a szexben és csak fizikai szinten van meg az ejakuláció, nem nyújt örömet a szeretkezés felnőttként. A nőknél a vaginizmus is megjelenhet szexuális diszfunkcióként, ami a hüvely görcsös összehúzódása szexuális helyzetben, lehetetlenné téve a behatolást.
A legnagyobb árulás a gyerekekkel szemben, ha szexuálisan közeledik feléjük egy felnőtt, és annál is nagyobb árulás, ha valamelyik szülő teszi ezt vele. Azoknak, akiket gyerekkorukban szexuális erőszak ért, mindenképpen szükségük van szakpszichológus segítségére, terápiával bizonyos esetekben teljes gyógyulás is elérhető. Az önsegítő csoport is jó megoldás lehet, de csak akkor működhet, ha képzett szakember vezeti a csoportot. A terápia lényege minden esetben az, hogy az áldozat megélje az érzéseit a történtekkel szemben, hogy a düh, a gyász elkezdődjön. Ezeket az érzéseket általában elfojtják felnőttként, nem engedik felszínre törni, hiszen annak már vége, már elmúlt, miért is kellene beszélni róla. Csakhogy ameddig az áldozat elhessegeti a valós érzelmeit a traumával kapcsolatban, addig az állandó problémákat okozhat a mindennapi életben. Ráadásul terápiával azt is szükséges és el is lehet érni, hogy a felelősség átháruljon arra az egyénre, aki valójában felelős a molesztálásért. A folyamatban kvázi meg kell gyászolni a gyerekkort, ezzel együtt pedig fontos meglátnia az igazságot: nem ő a hibás.
A gyerekkori abúzus utáni gyógyulásban fontos szerepet kap a gyászfolyamat. Meg kell gyászolni a gyerekkort, ami lehetett volna szeretetteli és boldog is. Elmaradhatatlan, hogy szembenézzen az áldozat a ténnyel: nemcsak a bántalmazó szülő, tanár, rokon árulta el, hanem mások is, voltak csendestársak is. A családon belüli szexuális erőszakban a másik szülő egyértelműen csendestársként van jelen, és neki is van felelőssége a történtekben. Akkor is, ha az áldozat úgy gondolja, a másik szülő nem tudott erről, esetleg szólt neki anno, de ő nem vette figyelembe, nem védte meg. A szülőkkel ez igen nehéz helyzetet jelent, viszont nem azt jelenti, hogy az áldozat bosszút áll mindazért ami vele történt, hanem arról, hogy elmondja az igazságot és legyőzze a félelmét. Ezzel együtt eldöntheti, milyen kapcsolatot szeretne velük kialakítani felnőttként. Ehhez a folyamathoz is szakember segítsége szükséges.
A terápiás folyamatban gyakori, hogy szerepjátékkal és szemtől szembeni beszélgetéssel oldja a szakember az érzelmi viharokat, idővel pedig a bántalmazó (és a csendestárs) szembesítése is megtörténhet, akár elhunyt, akár életben van. A szülőkkel ez igen nehéz helyzetet jelent, viszont nem azt jelenti, hogy az áldozat bosszút áll mindazért ami vele történt, hanem arról, hogy elmondja az igazságot és legyőzze a félelmét. Ezzel együtt eldöntheti, milyen kapcsolatot szeretne velük kialakítani felnőttként. Ehhez a folyamathoz is szakember segítsége szükséges, egyedül mindezt nem lehet megoldani. A szorongás, ami gyerekkortól egészen a felnőttkorig elkíséri az áldozatokat, csak a szembesítés után múlhat el.
A gyász minden esetben kibillenti az embert a megszokott életéből, holott a mindennapokban továbbra is vannak felelősségek, amiknek eleget kell tenni. Időre van szükség, hogy a gyász folyamata megtörténjen és a felszabadultság érzése megérkezzen. Ahhoz, hogy a mindennapokból ne essen ki az illető, fontos, hogy egyéb olyan tevékenységekkel segítse az önmunkát, amik kvázi a lelkét simogatják, hobbik, sportolás, ezek minden esetben jó szolgálatot tesznek. Vannak, akik úgy érzik, azért nem akarják a terápiát, mert nem engedhetik meg maguknak az önsajnálatot, és elfojtják az érzéseiket, holott felnőttként éppen hogy elérkezett annak az ideje, hogy végre megsajnálja az illető a benne élő gyereket, és képzeletben magához ölelje.
A terápiás segítség elkerülhetetlen akkor, ha:
- párkapcsolataiban rendre erőszakos, agresszív emberekkel van együtt,
- rendszeresen kihasználják mások, emellett úgy érzi, mások jóval fontosabbak,
- problémája van a bizalommal, fél, hogy mások megbántják,
- nem érdemli meg, hogy boldog legyen,
- nem tudja, hogyan mondjon nemet,
- állandó bűntudatérzése, szégyenérzete van.
A terápiás folyamatot lerövidítheti, ha van olyan szülő, aki támogatja az áldozatot a segítségkérésben, azonban több mint egy év biztosan szükséges a terápia befejezéséig. A változások sok-sok pozitív érzést hozhatnak, a bizalom, önbizalom ami jobbá teheti az életet. Ezzel együtt a kiegyensúlyozott, harmonikus szexuális élet is elérhető, és amennyiben párterápián derült ki a gyerekkori szexuális visszaélés, a trauma feldolgozása után szükséges folytatni a párterápiát, amin keresztül újra lehet tanulni az érintéseket, az intimitást, a testi közelséget.