Kultúra

Száz éve is tudott mulatni a magyar elit

A monarchiás idők Magyarországán játszódó könyvekben, filmekben szinte mindig kötelező egy nagy dorbézolós jelenet. A képviselők, katonatisztek, földbirtokosok, magyar urak könnyen vették az életet, anyagi gondjaik nem nagyon voltak, ráadásul különösen hosszú békeidőben is éltek, így minden fölös idejüket a mulatozásnak szentelhették. Most, hogy a mai magyar provinciális elit mulatozási szokásai már hetek óta a legfőbb beszédtémát jelentik az országban, ideje feleleveníteni, hogyan folytak ezek a dolgok bő egy évszázada, a jacht és az Add ide a didit! előtt. Hét eszelős, asztalon táncolós, pohártörős filmjelenet a mulatozás aranykorából, a századforduló idején játszódó filmekből.

Nem élhetek muzsikaszó nélkül

író: Móricz Zsigmond
rendező: Sík Ferenc
forgatókönyvíró: Thurzó Gábor

Móricz Zsigmond 1914 telén két építész haverjával (Zrumeczky Dezsővel és Pogány Móriccal) leugrott bulizni Kós Károlyhoz a kalotaszegi Sztanára. Volt egy reggelig tartó bál is a református iskolában, cigányokkal, táncosokkal, dínom-dánommal. Az író innen vette az ihletet a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című kisregényéhez, amiből 1928-ban színművet is írt. A történet röviden: Az 1880-as években járunk a Nyírségben, Balázs, az ifjú földbirtokos névnapi mulatsága már három éjjel, három nap tart és csak nem akar véget érni. Felesége, Pólika ideges lesz és elköltözik. A férjnek végül sikerül hazacsábítania az asszonyt, de addig még rengeteg bor elfogy, a cigányok pedig végig húzzák a nótákat.

A regényt már 1935-ben megfilmesítették, azonban a sztorit áttették az akkori jelenbe, a harmincas évekbe, így itt nem szerepelhet. 1978-ban azonban megint játékfilm készült belőle, és ez a mozi már jobban ragaszkodott az eredeti műhöz. Sík Ferenc színházi rendező készítette a filmet, aki nyolc évvel korábban színpadra is vitte a történetet. Azért nem aratott osztatlan sikert, volt kritikus, aki reklamált, hogy a régi magyar filmek kárhozatos szelleme tért kicsit vissza. Hát, ami azt illeti, van is ebben valami. Szinte az egész film egy sírva vigadós, operett-szerű tivornya. Nem is lehet kiemelni belőle csak egy jelenetet.

Van itt szépasszony, az agyontáncoltatott Almádyné (Tordai Teri alakítja a nagyságos asszonyt, a színdarabban Veronika a neve), figyelemre érdemes még a lump incel szerepében Szilágyi „Lópici Gáspár” István. Felhangzik Lányi Ernő Ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos patrióta nótája és a fia, Lányi Viktor Nem élhetek muzsikaszó nélkül dala, a Schneider Fáni kuplé, és a Nem megyünk mi innen el bordal. Mondanak olyanokat, hogy „Coki!”, „pardon, kisztihand” illetve, hogy „lesz a magyaroknak még egy ezer esztendeje!”, a házigazda meg úgy ront be a szobába, hogy mindenkit megöl, aki haza akar menni. Az egyik szakállas részeg hazafi Kossuth Lajost élteti és Tisza Kálmán kormányfőt abcúgolja. „Az anyád piros viganóját!” – ez a jelszó, Balázs úr állandóan ezt ordítozza, jelentsen ez bármit is.

Pacsirta

író: Kosztolányi Dezső
rendező: Ranódy László
forgatókönyvíró: Huszty Tamás

Itt pontosan tudjuk az évszámot is, mert Kosztolányi a regény első mondatában leírja. 1899-ben járunk, egy vidéki kisvárosban, Sárszegen, amit egyébként Szabadkáról mintázott az író. Ranódy László 1963-ban filmesítette meg a könyvet, sztárparádé szereposztással, Págertől Tolnayn át Latinovitsig. A sztori pár mondatban: az idős Vajkay házaspár hosszú évek óta nem jár társaságba, eltűntek mindenhonnan csúnya vénlányuk miatt. Pacsirta elutazik egy hétre vidéki rokonokhoz és a szülők elkezdenek kicsit élni. Főleg Vajkay Ákos, aki régi ivócimborával, a „Párducokkal” is találkozik.

A Párducok csütörtökönként az Úri Kaszinóban tartanak kanzsúrt. Beszélgetnek, kártyáznak, aztán nagyon berúgnak és másnap reggel mennek haza. A poharakat falhoz csapják, van, aki jókedvében lövöldözik és a jó mulatás fokmérőjének azt tartják, ha valaki sokat hány. A legelmésebb részeg balhékat még a párducok jegyzőkönyvében is megörökítik, legalábbis a regény szerint. Természetesen a filmből sem maradhatott ki egy párducbuli jelenet. Ott van a kaszinóban a sárszegi értelmiség színe-java: Környey Bálint tűzoltóparancsnok, a párducok elnöke, Priboczay, a patikus, Galló ügyész és Doba bíró, Ladányi képviselő úr, az ezerholdas Kárász Pista, aztán Werner, az osztrák vadászfőhadnagy, Gaszner Máté árvaszéki ülnök, Hartyányi Olivér, a morfinista ateista és Füzes Feri, a lobbanékony, párbajhős katonatiszt. Pár magasröptű párbeszéd után lerészegedésbe torkollik a kártyaparti, aztán az urak elmennek a lányokhoz. A végén pisztollyal lövöldöznek egy kirakati bábura, és megjegyzik, hogy ez milyen eredeti ötlet volt. Ezt később biztosan feljegyezték a jegyzőkönyvbe is.

A Noszty fiú este Tóth Marival

író: Mikszáth Kálmán
rendező: Székely István
forgatókönyvíró: Harsányi Zsolt

Mikszáth Kálmánnak A Noszty fiú esete Tóth Marival című regényét először a Vasárnapi Újság kezdte közölni folytatásokban 1906-ban, két év múlva könyvben is megjelent. Harsányi Zsolt író 1926-ban színdarabbá dolgozta át a művet a Vígszínház számára, 1937-ben pedig utolérte a megfilmesítés is. (Nem utoljára, mert 1960-ban is csináltak belőle mozit). Székely István volt a rendező, és az előbb említett Harsányi Zsolt a forgatókönyvíró. A Noszty fiú karaktere sokat módosult az átdolgozások során. A regényben még léha, jellemtelen alak, a színműben már egy megnyerő, derék fiatalember, a filmben pedig egy igazi hősszerelmes. Egy valami azonban nem változott, hogy mulatni, dorbézolni, cigányozni nagyon tud. És számunkra csak ez az érdekes.

A filmben kifejezetten erős a buli jelenet, pedig Noszty Feri (Jávor Pál) egyedül mulat – de hát ő önmagában felér egy lump hadsereggel. Show-jához asszisztál még az apja, Noszty Pál, országgyűlési képviselő, Kopereczky báró, takarékpénztár igazgató és Bubenyik, Noszty Feri inasa is. A jelszó: Ripityom! – ha ezt elkiáltja a Feri, akkor a cigány már ugrik is az asztalra és kezdődik a mulatozás, aminek mindig törés a vége, hiszen nyáron székeket, télen tükröket tör a főhadnagy úr. A Ripityom nótát amúgy Fényes Szabolcs írta, Jávor pedig a forgatáson jelezte a rendezőnek, hogy mulatni csak spiccesen tud. Hoztak neki bort, megitta, így állt a kamerák elé. Jávor hat évvel később, a Kerek Ferkó című Móricz-filmben szintén egy mulatós dzsentrit alakít, magát a címszereplőt. Az sem volt rossz műsor, de a Noszty fiú jelenettel nem ér fel.

Aranypáva

író: Fekete István
rendező: Cserépy László
forgatókönyvíró: Fekete István

Fekete István 1942-ben írta Hajnal Badányban című romantikus regényét egy molnárlegényről és annak szerelméről, akik sok viszontagságon mennek keresztül míg egymáséi lesznek. Hogy mikor játszódik a sztori, az konkrétan nem derül ki a műből, de valamikor a kiegyezés körül járhatunk. 1848 emléke még elég élénk, emlegetik Kossuthot, Görgeyt és Klapkát is.

A könyvből 1943-ban készült film Aranypáva címmel, és maga Fekete István jegyezte a forgatókönyvet. Háborúban készült, nyersanyaghiányos időkben, ez kicsit meg is látszik az eredményen. Az író változtatott az eredeti történeten, a film sztorija már az, hogy az egyszerű, tiszta molnárlegény meghülyül egy szép, de számító fogadósnő miatt, aki ért a férfiak nyelvén. Otthagyja gazdáját, munkáját és a lányt, akit szeret, vakon rohan a bűnös városba – hogy aztán nagyot koppanjon és visszatérjen. A romlott városban persze romlott bulik is vannak, asztalon táncolnak cigányzenére. Folyton repülnek a poharak, néha még egy asztal is. A városba szédült molnárlegényt Páger Antal, a femmfatál démont Sulyok Mária alakítja, nagyszerűen.

Úri muri

író: Móricz Zsigmond
rendező: Bán Frigyes
forgatókönyvíró: Háy Gyula

Móricz Zsigmond második írói korszakában, 1928-ban jelentette meg az Úri muri című regényét. A sztori valamikor az 1800-as évek végén játszódik, egy alföldi kisvárosban, a főszereplő dzsentri, Szakhmáry Zoltán sok mindent eltervez, de igazából semmit sem tud végig vinni, vágyai elbuknak, szeretője elhagyja, aztán egy hatalmas dorbézolás végén kinyiffantja magát.

A könyvből 1950-ben csinált filmet a friss Kossuth-díjas Bán Frigyes, a forgatás a dabasi Zlinszky-kúrián és a Hunnia filmgyárban zajlott. Szegény Zsiga bácsi ezt már nem érhette meg, 1942-ben elhunyt, aztán lett közben egy vesztes háború, majd kommunista hatalomátvétel. A Rákosi-korszak hatása érződik is a filmen, ami a Szabad Nép kritikusa szerint „sikeresen túllépett az eredeti mű korlátain.” De ezt most hagyjuk, nekünk csak a buli részekre kell koncentrálni és azokban nincsen hiba.

De hát mit lehet mondani, kell-e bármit is mondani egy olyan buliról, ahol olyan nevű emberek vesznek részt, mint Csörgheő Csuli tekintetes úr, Lekenczey Muki vagy Vasgyúró Palya? A Juhtartó Társaság elnöke és jegyzője kosként, fejjel mennek egymásnak, a szerencsétlen zenetanárt pedig puskával kényszerítik, hogy igyon. Felhangzik Bieber Gyula Nékem olyan asszony kell, ha beteg is, keljen fel című nótája, majd kizavarják a pajtában alvó summáslányokat táncolni. A főhős végül felgyújtja a tanyáját és szíven lövi magát cigánymuzsikára, az Ég a kunyhó, ropog a nád dallamára. És baromi jók a párbeszédek is: „3000 hold, kilenc bérház Pesten… elvertük…” – mondja az egyik jelenetben Muki. „Sok muri lehetett…” – jegyzi meg Csuli.

Az okos mama

író: Békeffy István
rendező: Martonffy István
forgatókönyvíró: Békeffy István, Martonffy István

Szenes Béla még 1927-ben kezdett írni egy vígjátékot kifejezetten Fedák Sárinak, az akkor 48 éves primadonnának ez lett volna az első mama szerepe. A szerző azonban váratlanul meghalt, a mű befejezetlen maradt, de három évvel később Békeffy István és Lajtai Lajos operettet csinált belőle, Okos mama címmel. Hatalmas sikerrel játszották a Király Színházban, aztán vidéken, még Párizsba is eljutott, Martonffy Emil 1936-ban pedig filmoperettet rendezett a darabból. A sztori röviden: az egykor híres primadonna mindkét lányának válságba került a házassága, de ő egy kis furfanggal mindkét kapcsolatot megmenti. Ez a film azért kicsit kakkuktojás. Hogy a sztori mikor játszódik, az nem derül ki, de nincs is igazán jelentősége. Történhetne akár a Monarchia késői éveiben is, bár a primadonna modern kosztümje inkább a húszas éveket idézi. Mindegy, bárhogy is van, a szülinapi jelenet annyira jó, hogy kár lenne kihagyni.

Minden adott, ami egy monarchiás dáridóhoz kell: cigányzenekar a házban, forrófejű, hülye nevű földbirtokos (Kállay Zolkó), díszkardos tűzoltóparancsnok, a helyi patikus, egy ex-primadonna és az egész vidéki intelligencia, lökdösődős virtuskodás és egy nagyon dögös csárdás, Páger Antal pedig egészen kreatív módon hajigálja a poharakat. Patika bácsit az akkor 61 éves Gulyás Menyhért alakította. A kétperces részt azonban csak a tizenötödik nekifutásra sikerült felvenni, mindig közbejött valami, a felvételbe belekattogott a fűtőtest, lassú volt a zenekar tempója, ilyesmik. Szóval a nyugdíjas színésznek ennyiszer kellett megforgatnia Kosáry Emmit.

Egy erkölcsös éjszaka

író: Hunyady Sándor
rendező: Makk Károly
forgatókönyvíró: Örkény István, Bacsó Péter

Hunyady Sándor 1937-ben írt egy novellát, Vöröslámpás ház címen. Húsz év múlva, 1957-ben Örkény István és Bacsó Péter forgatókönyvet csinált a sztoriból, aztán megint 20 évnek kellett eltelnie, hogy film is legyen belőle. A Makk Károly rendezte Erkölcsös éjszaka 1977-ben került a mozikba és a kritikusok nagyon szerették, még Arany Pálma-jelölést is kapott.

Az ezerkilencszázas évek elején játszódik a történet, Kolozsváron, ahol is egy Kelepei nevű züllött, másodéves bölcsész beköltözik egy kuplerájba. Nincs is ezzel gond, akad neki egy üres szoba, a lányok és a Mutter nevű madám megkedvelik, még kosztot is kap. De egyszer váratlanul beállít Brassóból az édesanyja, meglátogatni a fiát. A Mutter kénytelen gyorsan leánynevelő intézetté alakítani az intézményt, hogy a mama illúziói megmaradjanak. Bacsó és Örkény kibővítette az eredeti sztorit, az aggódó anya mellett még egy mulatni vágyó társaság is megjelenik a kupiban, pont a legrosszabb pillanatban. Igen díszes kompánia, van köztük tükröket törő képviselő, kardjával hadonászó városparancsnok, lányokat csöcsörésző főorvos és szarvasként bőgő fővadász is. Az örömlányok mellett egy félvak, púpos zongorista és a Muttert alakító, mindig zseniális Psota Irén színesíti a képet

Hét ilyen buli után jöjjön már a józanodás…. vagyis dehogy, előtte még egy kis after, ez a logikus lépés.

Lila akác

író: Szép Ernő
rendező: Székely István
forgatókönyvíró: Mihály István

Szép Ernő Lila ákáca egy igazi békebeli, kedves-szomorkás regény. Tipikus pesti mese mese, lizsével, konflissal, Hanglival, pezsgővel, korzóval, Jardinnal, omnibusszal, verklivel. A történet valamikor 1914 tavaszán-nyarán játszódik az I világháború előtti utolsó gondatlan napokban. A bankfiú a férfiakat hülyítő nagyságos asszonyba szerelmes, Manci, az együgyű kis táncosnő viszont meg belé. Aztán a fiú rájön, hogy igazából a Manci kell neki, de már kicsit későn. A regény 1919-ben jelent meg, négy évvel később színdarabot csinált belőle az író, megfilmesítésére pedig 1934-ben került sor. Székely István volt a rendező, aki kilenc nap alatt le is forgatta az egészet – akkoriban még nem ültek egy mozin hónapokig vagy akár évekig. A filmben elmaradt az akkoriban kötelező heppiend, reklamáltak is a nézők és a mozisok, így utólag csináltak hozzá egy befejezést, ahol a szerelmesek nem veszítik el egymást.

A sztoriban folyik a pezsgő, muzsikál a cigány, de a filmben igazán látványos tivornyát nem mutatnak. Viszont pont egy afterpartyval kezdődik, amiből sejteni lehet, hogy milyen volt az előző éjszaka. Hédi, a táncosnő, Charlie, az angol parkettáncos, és a gazdag lump Wéber úr hajnalban támolyognak ki a Casino de Paris kapuján, de nem haza indulnak – felvesznek egy gyerekprímást hegedülni és irány a Víztorony. Konflissal indulnak el, de egy tejeskocsin érnek haza, Wéber úr hajnalban még brahiból csókolózik egy egyenruhás férfival. Aztán Hédiék fürdőkádjában ébred szmokingban és követeli a pincért.

 

Kiemelt kép: Inkey Alice / HUNGART

Ajánlott videó

Olvasói sztorik