A rák jelenleg még mindig gyógyíthatatlan betegség, annak ellenére, hogy újabb és újabb elméleti és részben gyakorlati gyógymódokat fedezünk fel a daganatok eltüntetésére. Egy ilyen új módszer a Bostoni Állami Kórház kutatóinak programozott baktériumokat használó eljárása, ami egérkísérleteken elképesztő eredményeket hozott, és akár áttörést is jelenthet a rákkutatás területén. Persze ilyesmit azért nem lehet teljes biztonsággal kijelenteni mindössze állatos kísérletek után, de az biztos: a daganatos egereknél lényeges javulást értek el a kísérletek során – írja a The New York Times.
Ahhoz, hogy megértsük, mit csinálnak a nanotesteket termelő baktériumok, meg kell értenünk, hogyan bújnak el az immunrendszerünk elől a rákos, burjánzó sejtek. Az immunsejtek néha maguktól felismerik a rosszul működő, daganattá alakuló sejteket, és elpusztítják azokat, de a rosszindulatú sejtek ügyesek, és képesek “elbújni” az immunsejtjeink elől. Mindehhez
A CD47 olyan fehérjét termel, amely a vörösvérsejtekre tapadva jelzi az immunrendszernek, hogy ez egy olyan sejt, ami hasznos számunkra, ne kebelezze be. A rákos sejtek képesek úgy mutálódni, hogy magukra húzzák ezeket a fehérjéket, az immunsejtek ezért róluk is azt hiszik, hogy ártalmatlanok, és nem támadják meg őket. Tökéletes álca egészen addig, amíg be nem avatkozunk.
Kutatók már egy ideje képesek olyan antitesteket létrehozni, amelyek hozzácsatlakoznak a CD47 fehérjékhez a tumor felületén, és eltakarják ezt a védőjelzést, így az immunrendszer felismeri, hogy káros sejtekről van szó, és megtámadja őket. Az antitestek azonban nagyok, és mivel szétszóródnak a testben, egyéb mellékhatásokat is okozhatnak. Ezért nem ez a tökéletes megoldás a helyzetre.
Tal Danino szintetikus biológus 2016-ban már kifejlesztett olyan baktériumokat, amelyek a tumor belsejébe jutva gyógyszert engednek magukból, ez pedig elkezdi belülről pusztítani a daganatos sejteket. Ez azonban még korántsem volt elég hatékony ahhoz, hogy komoly eredményként lehessen felvezetni. A baktériumok azonban jó jelöltnek tűntek, mivel hajlamosak a tumor álcázó képességeit kihasználva a daganat belsejében elrejtőzni az immunrendszer elől.
Dr. Michael Dougannek, a bostoni kórház kutatójának sikerült olyan baktériumokat kifejleszteni, amelyek nem antitesteket, hanem sokkal kisebb, úgynevezett nanotesteket termelnek, amelyek erősebbek, mint az antitestek, és vannak olyan aprók, hogy a baktériumok is elő tudják őket állítani. A mechanizmus ugyanaz: a CD47 fehérjét kell eltakarni vagy leszedni a sejtek felszínéről, hogy az immunrendszer észrevegye őket.
és a véráramba injekciózva azonnal megkeresik a tumort, ahol elbújhatnak az immunrendszer elől. A tumor belsejébe jutva azonban trójai falóként öngyilkosságot követnek el, széttépik magukat, és a bennük található óriási mennyiségű nanotestet a tumorra eresztik. Ilyenkor a 90 százalékuk megsemmisül, a baktériumok maradványai kijutnak a tumorból, és segítenek felhívni az immunrendszer figyelmét a daganatra.
Eközben a maradék 10 százaléknyi túlélő sokszorozódni kezd, és amikor eléri a kritikus mennyiséget, újra széttépi saját magát, egy második csapást mérve a tumorra. Ez így megy egészen addig, amíg a tumor el nem tűnik.
A módszernek rengeteg előnye van: egyrészt a nanotestek olyan aprók, hogy egyáltalán nem okoznak semmi kárt a testben, és mellékhatássokkal sem járnak. A segítségükkel kifejezetten célzott támadást lehet vezetni a tumorok ellen, ráadásul a kutatás során kiderült, hogy nemcsak a megtámadott daganat, hanem az egér testében található többi tumor is zsugorodott. A baktériumok támadása valószínűleg
Dr. Dougan annyira hisz a módszerben, hogy egy céget is alapított a kutatására: a GenCirq egy előre programozott baktériumokat tartalmazó tablettát gyárt majd, amely segítségével az emberekben is lehet ilyen módon gyógyítani a tumorokat, ha a klinikai tesztek sikeresnek bizonyulnak. Egyelőre viszont fontos megjegyezni, hogy csak az állatos kísérletek zajlottak le, így hosszú távú következtetéseket nem érdemes levonni a projektből. A bostoni orvosok szerint könnyen lehet, hogy az emberi szervezetben nem lesz ilyen hatékony az eljárás, hiszen alapvetően nagyobb mértékekről beszélünk, mint egy egérben.
Nyitó illusztráció: AMELIE-BENOIST / BSIP
