Nem
– válaszolta Angela Merkel a Süddeutsche Zeitung című német lapban arra a kérdésre, el tudja-e képzelni, hogy elkezdődjön a közeledés az Európai Néppárt és az olasz Liga között. (Korábban Orbán Viktor jelezte, hogy az Európai Néppártnak nyitnia kellene a szélsőjobbos pártcsalád felé.) A megismételt kérdésre, hogy valóban nem lesz semmiféle együttműködés Matteo Salvinivel vagy hasonló csoportosulásokkal, azt mondta, nyilvánvaló, hogy az EPP-től nagyon eltérő szemléletű pártokról van szó, ami megmutatkozik például a migrációs politikában.
Ez is egy oka annak, hogy az EPP miért nem nyit Salvini úr pártja felé. Biztos, hogy Manfred Weber nem teszi függővé magát az ilyen pártok szavazataitól,
ha az Európai Bizottság elnöki tisztségének betöltéséről szavaznak az Európai Parlamentben.
A Fidesz néppárti tagságára vonatkozó kérdésről azt mondta, az EPP felállított egy háromtagú testületet a téma tanulmányozására, és megfelelő időben meghozza döntését.
Arról, hogy az EP-választás után szorgalmaz-e új szankciós mechanizmusokat a jobboldali populisták unióellenessége miatt, Merkel azt felelte, egyelőre a Lisszaboni Szerződés biztosította lehetőségekkel kell élni, a keményebb szankciókhoz szerződésmódosítás kellene. Ez nem egyszerű, mert a tagállamok teljes egyetértésével, egyhangú döntéssel kellene határozni.
A kancellár azt mondta: kezdettől fogva kétkedve fogadta a 2014-es EP-választáson bevezetett csúcsjelölti rendszert, de jó tagja az EPP-nek, amely felvette alapszabályába, hogy csúcsjelöltet állít.
A csúcsjelölt most Manfred Weber, ő pedig kiáll azért, hogy ő legyen az Európai Bizottság elnöke, ha az EPP gyűjti össze a legtöbb szavazatot az EP-választáson.
Angela Merkel a menekültügyről és a migrációról is beszélt, kiemelte, hogy az EU az utóbbi négy évben megtapasztalta a közel- és a közép-keleti térségben dúló polgárháborúk és terror következményeit, segített bajba került embereken és ez a téma a következő évtizedekben is végigkíséri. A döntések hatását csak úgy lehet megfelelően megítélni, ha figyelembe veszik, milyen hatást eredményezett volna egy ellentétes politika.
Sokkal rosszabb következményekkel járt volna az euróválságban vagy a menekültválságban, ha egyáltalán nem, vagy egészen másként cselekedtünk volna.
A német kancellár azt mondta: amikor 70 millió menekült sodródik a világban, érthető, hogy az EU-nak közülük „bő egymillióval foglalkoznia kell”. Az is érthető, hogy ez társadalmi vitákat okoz, de ezeket a vitákat le kell folytatni – tette hozzá. A folyamat révén tapasztalatokat szereztek, „megtanultunk néhány dolgot ebből a helyzetből”.
Ma már a migrációs politika számos kérdésében konszenzus van, a tagállamok egyetértenek az EU külső határa védelmének ügyében, az Afrika iránti felelősségvállalásban, illetve a terrorizmus elleni küzdelemhez nyújtott segítséget illetően. Abban továbbra sincs egyetértés, hogy befogadjon-e valamennyi tagállam „legalább egy bizonyos számú menekültet, vagy pedig hagyjuk magukra a leginkább érintett tagállamokat”. Ezen tovább kell dolgozni. (mti)
Kiemelt kép: MTI/EPA/POOL/GETTY/Michele Tantussi
