Már tizenhét éve, hogy Horváth Szilvia politológus a Fideszvalóság című tanulmánykötetben a 2002-es kampányban a jobboldal ellenfél-konstrukciójának eszközeként nevezte meg az „ellenfél kizárását”. Ezt az „ellenfél olyan tulajdonságokkal való felruházási kísérletei, amiknek következtében sikerül őket olyan csoporttá változtatni, amellyel nem lehet azonosulni, illetve amelynek kijelentései, cselekedeti és értelmezései nem elfogadhatóak.” A Fidesznek ez a kommunikációs stratégiája azóta is működik.
A családvédelmi akcióterv intézkedéseikor az ellenzék a nem szavazattal azt kockáztatta, hogy olyan ellenfélként jelenítik meg, amellyel nem lehet azonosulni. Hiszen „aki egy ilyen csomagra nemet nyom, az a magyar családok ellen van”. Az LMP, a Jobbik és az MSZP stábjában is azt gondolhatták, ez az álláspont morálisan hiteltelenítené minden jövőbeni családpolitikai kezdeményezésüket.
Mondhatják, hogy a Fidesz ellenségkonstruáló álláspontja ellenére értékelvű döntést hoztak, de ez egyszerűen nem igaz, hiszen vezető politikusaik mást mondtak a vitákban. Csárdi Antal LMP-s országgyűlési képviselő például így beszélt: „Az alapcélokat én személyesen nagyon támogatom, de észre kell venni, hogy a családvédelmi akcióterv ezer sebből vérzik.” Ahhoz képest, hogy „ezer sebből vérzik”, továbbá egyetlen egy LMP-s javaslat sem lett beépítve a csomagba, az LMP-frakció mégis támogatta a családvédelmi akciótervet. Miért? Mert jobb ötletük nincs az első bekezdésben írt nyelvi-politikai stratégiai kihívásra.
Ugyanígy járt el az MSZP is, noha korábban Korózs Lajos úgy vélte: „Megint csak a vagyonosok járnak jól. (…) Nyilvánvaló az a dolog, hogy amit csak lehet majd elsumákolnak, a résztvevők körét, vagy az érintettek körét tovább szűkítik.” A feltételezett sumákolás és az MSZP-s módosítók elhasalása ellenére, azaz érdemi baloldali társadalompolitikai korrekció nélkül szavazták meg a szocialisták a csomagot.
A Jobbik végig megengedőbb volt a vitában. Z. Kárpát Dániel, a párt alelnöke hangsúlyozta, szeretnék, hogy minden magyar gyermek kedvezményre jogosítson, így ne legyen különbség egy-, két- és háromgyermekesek között. A Jobbik 12 pontos javaslatcsomaggal élt, ám az indítványok egyikét sem fogadták el. A Jobbik ennek ellenére együtt szavazott a Fidesszel. Igaz, a Fidesz-kommunikáció kizárási szándékát ha féloldalasan is, de kezelték. Már amennyiben önmagában a kockázatminimalizálás ma már piros pontot jelent egy ellenzéki pártnak.
A DK szintén külön csomagot nyújtott be, a párt szerint „Orbán Viktor miniszterelnök hétpontos családvédelmi programja »nagyon kevés«, és egyébként is jómódú családnak nyújt csak segítséget”, így nem volt meglepő a „nem” nyomása. A DK maradt kritikáinak értékbázisán, felvállalta a fenti kizárást, és nem nyomott „igent” vagy tartózkodást.
Szabó Tímea, a Párbeszéd frakcióvezetője egy Facebook-bejegyzésében egy helyütt úgy fogalmazott, hogy „ordas hazugság Orbán családvédelmi akciója”, mégis csak egy tartózkodásra tellett a frakciónak. Egy ilyen szavazási magatartással „csak” azt kívánhatja üzenni a frakció – benne az MSZP-s Burány Sándorral, akinek párttársai viszont megszavazták az intézkedéscsomagot –, hogy nem a családok vagy a demográfiai krízis kezelésének szükségessége ellen, hanem a kormányzat által felkínált megoldási javaslat ellen foglal állást. Ugyanakkor azután, hogy a P-sek nem szavazták meg a csomagot, nehéz lesz elkerülniük, hogy olyan tulajdonságokkal ruházza fel őket a Fidesz, ami egyébként nem jellemző a párt képviselőire. Nem beszélve arról, hogy „ordas hazugságra” politikailag aligha válasz a tartózkodás.
Március 15-én „létrejött a nemzeti egység” üzenetével engedték haza ellenzéki politikusok a tüntetőket. Ez a „nagy” nemzeti egység a szokásos Fidesz-csapdán ezerháromszáznegyvenötödik alkalommal csúszott szét. Úgy szavazták meg egyes ellenzékiek a családvédelmi akciótervet, hogy korrekciós javaslataikat lesöpörték, értékelvű szavazási magatartást tehát nem tudtak mutatni.
Tartottak attól, hogy – Horváth Szilviával élve – „sikerül őket olyan csoporttá változtatni, amellyel nem lehet azonosulni, illetve amelynek kijelentései, cselekedeti és értelmezései nem elfogadhatóak”. Most például a „magyar családok ellen vannak”. Ezért igennel szavaztak a szerintük a demográfiai válságot nem kezelő, ám egyre inkább autoriter rezsim képviselőivel.
Ezzel a politikai támogatással egyetlenegy új szavazója nem lesz sem az LMP-nek, sem a Jobbiknak, sem az MSZP-nek. Emiatt kevesebb sem. Amiatt azonban lehet kevesebb, hogy
Pedig ezen már réges-régen túl vannak.
A szerző politikai elemző, az IDEA Intézet elemzője