Az idősödő Mija asszonynak (Yun Junghee) zsibbad a karja, és egyre kevésbé jutnak eszébe a legköznapibb szavak. Az orvos rosszat sejt, az asszony azonban elégedett az életével, meglátja a szépséget a világban, és őszintén sajnálja az öngyilkossá lett lányát a kórház előtt sirató fiatalasszonyt.
Nem sejti még, hogy a kislányt előzőleg, hatodmagával, épp az ő unokája, az a büdöslábú, tévéfüggő, mísz szörnyeteg erőszakolta meg, akit ő olyan nagy szeretettel nevel, végtelen türelemmel viselve annak hisztérikus kamasz-rigolyáit. Hiába jelentkezik hát versírótanfolyamra a néni, s igyekszik a természet elmélyült megfigyelésével előcsalogatni magából az ifjúkorában eltemetett költői kreativitást, ha a lányt halálba hajszoló fiúk szüleinek gyomorforgatóan pragmatikus, a gyászoló anya megvesztegetésére irányuló akciójában kényszerül részt venni. Magányos küzdelme unokája tetteinek következményeivel, saját, egyre komolyabb Alzheimer-kórjával, s a végül oly kiábrándítóan költőietlennek bizonyuló közeggel, amelyben a versírás fogásait próbálná elsajátítani, csakis kudarccal végződhet a napi realitás szintjén. Ugyanakkor egyetlen versével spirituális értelemben magára veszi az unoka bűnét.
Bár a tavalyi Cannes-i Fesztiválon díjazták a Poézis forgatókönyvét, a filmből mégis hiányzik egy határozott dramaturg közreműködése, aki a bőbeszédűen fogalmazó, s nem is kissé szépelgő rendezőt a képtelenül hosszú film jelentős megvágására rávette volna. Számtalan finom, önmagán túlmutató jelenet vész el az azt körülterjengő banalitásban. A túlzó hangsúlyokkal operáló színészi játék pedig valószínűleg kevésbé tűnne színfalhasogatónak, ha a rémes magyar szinkron nem vágná agyon az egész filmet. A nyelv: szellemiség, logika, íz. Ezért elfogadható szinkront a legkivételesebb esetben lehet csak előállítani. Ázsiai filmet szinkronizálni eleve sem egyszerű, annyira más a keleti beszéd ritmusa, dinamikája, logikai hangsúlyai. Itt ezen felül háttérzajokat nélkülöző, steril stúdióközegben, a játszó színészek karakterétől gyakran idegen hangon szólalnak meg a csikorgó, szappanoperára hangolt mondatok, kioltva még azt a hatást is, amit a lankasztó tempó nem nullázott le egészen.
TPP
Hazai bemutató: november 25.
