Lehet, hogy ismét szerzek néhány ellenséget, de férfi kézilabdában nem tudok egyértelműen választani a Szeged és a Veszprém között. Tudom, hogy ez olyan, mintha hezitálnék a Fradi vagy Újpest, netán Real Madrid és a Barcelona között. Folytathatnám, de biztosan mindenki érti a lényeget. A kézilabda a szívem csücske. Nem csak azért, mert magam is műveltem egykoron, hanem egyszerűen jó. Pörgős, fordulatos és a kétszer fél óra végig leköti a figyelmemet. A férfi kézilabda számomra különösen kedves, hiszen jó látni ezeket a délceg ifjakat. Elsősorban nő vagyok az istenért!
Hétvégén azonban nem érdekelt semmi féle ősi ellentét, rivalizálás, és mindkét csapatnak szorítottam. A férjem kedvesen átadta nekem a nappaliban található nagy családi hiperszuper tévét, hogy azon nézhessem a meccset. Na meg persze azért is, mert a konyhából csak azt a tévét látom.
Javában zajlik a Bajnokok Ligája ahol a hétvégén a Pick Szeged és az MKB Veszprém is pályára lépett. A Tisza-partiak gigászi küzdelemben csupán három góllal maradtak alul a csoportelső dán Köbenhanv ellen. A szegediek hősiesen küzdöttek, de sajnos már csak egy kis esély marad, hogy továbbjussanak a nyolcaddöntőbe. A Sportcsarnokot majd szétvetette a szurkolók üvöltése, nem úgy, mint a másik magyar csapat meccsén. Az MKB Veszprém idegenben játszott a szintén dán Bjerringbro Silkeborg ellen. Mocsai László csapata 19:25 arányban magabiztosan nyerte a mérkőzést, melyet szinte síri csendben játszottak végig. Na de nem azért mert nem voltak szurkolók. Voltak, csak összvissz tizenkilencszer tudtak felkiáltani.
Szóval Veszprém vagy Szeged? A kézilabda oltárán feláldozom a nézeteimet és azt mondom, menjen tovább mindkét csapat. És álmaimban egy fergeteges kézilabda derbit látok, ahol a Pick Szeged és a Veszprém csap össze a Bajnokok Ligája trófeájáért. Ámen
