2019 január elején valami történt Venezuelában. Hosszú évek folyamatos gazdasági katasztrófái és a Nicolas Maduro vezette kormány elleni, éveken át tartó tüntetéssorozat látszólagos hatástalanságát egyszer csak egy olyan újabb tüntetéssorozat követte, amely működni látszik, legalábbis távolról.
Juan Guaidó kikiáltotta magát az ellenzék egységes vezetőjének, aminél tényleg csak az példátlanabb, hogy 50 ország, köztük az Egyesült Államok és Magyarország, el is fogadta őt Venezuela legitim elnökének. A helyzet azóta csak bonyolultabb lett, Venezuela gyakorlatilag kettészakadt, két külön kormánnyal és azoknak külön támogatói bázisával.
Eközben a gazdaság évek óta romokban hever, iszonyatos mértékű hiperinflációval, éhínséggel és egészségügyi vészhelyzettel. Az országból milliók menekültek eddig el, legutóbb pedig még a híresen menekültellenes magyar kormány is befogadott háromszáz venezuelai menekültet, akik magyar felmenőkkel rendelkeznek.
Ahogy minden ennyire megosztott országnál, úgy Venezuela esetében is nehéz az eseményeket kívülről megérteni. Elég csak arra gondolni, hogy az ennél sokkal szerencsésebb, de ugyanúgy megosztott Magyarországon milyen komplex társadalmi folyamatok zajlanak, amelyek megértése még az itt élők számára is nehézkes. Ehhez képes Venezuela a magyarok többsége számára egzotikus, elzárt hely, ritkán utazunk ide, főleg a válság kirobbanása óta.
Jobbra tolódás
A Külügyi és Külgazdasági Intézetben szerda este szerveztek egy rövid beszélgetést arról, hogy mi is történik Venezuelában. A beszélgetésen részt vett Magyarország Ecuadorba delegált nagykövete is, aki Venezueláért is felelős. Így pedig egy fokkal közelebbi véleményeket hallhattunk, mint egy átlagos, politikailag erősebben befolyásolt beszélgetésen.
Az elmúlt időszak nagy változása az, hogy Latin-Amerika baloldali kormányai, amelyek korábban szinte egy tömböt alkottak, szép lassan a helyi választások során elkezdtek lecserélődni, aminek következtében a kontinens politikája jobbra tolódott, ez pedig Venezuela baloldali kormánya számára kevésbé barátságos környezetet jelentett, mondta el Bucsi-Szabó Edit nagykövet kezdésnek.
A venezuelai gazdasági nehézségek Bucsi-Szabó szerint nagyrészt az olajár csökkenésének köszönhetőek, de ezt mérsékelni lehetett volna gazdasági döntésekkel, ha jobban diverzifikált gazdaságot épít ki a kormány. Ehelyett arra helyezték a hangsúlyt a válság alatt, hogy a lakosság számára támogatási politikát alakítsanak ki, például élelmiszereket osztottak. Elmaradtak viszont azok a gazdasági döntések, amelyek segítették volna a befektetéseket. Ennek pedig a legkomolyabb következménye az volt, hogy, miután az elmúlt pár évben az olajár a harmadára esett, az amúgy is megviselt venezuelai olajszektorban még kevesebb befektetés valósult meg. Márpedig Venezuela gazdasága jelentős részt az olajból él.
Kettészakadt ország
Bucsi-Szabó szerint, ha az ellenzék szempontjait nézzük, akkor érthető, hogy nem fogadják el Maduro újabb, elég vitatott elnöki ciklusát, mert úgy gondolják, hogy a választásban az ellenzékiek nem tudtak ugyanolyan esélyekkel részt venni. Ezt a nemzetközi megfigyelők is így találták. Így indokolt, hogy az ellenzék nem fogadja el a választás eredményt, és erre építi az elmúlt pár hónap lépéssorozatait.
Venezuelában kialakult egy szokatlan kettős rendszer, mert mostanra két elnök, parlament, legfelsőbb bíróság van, de a társadalom is kettéoszlott azokra, akik változást akarnak, és akik továbbra is Madurót támogatják. A probléma az, hogy mindkét tábor erős és elkötelezett,viszont a hadsereg a kormány mellett áll, ami az ellenzék számára elég fájó pont.
A nagykövet szerint Venezuela ugyan veszélyes lehet, de az emberek továbbra is élik az életüket, és hiába hagyták ott rengetegen az országot, ezt ők inkább ideiglenes letelepedésnek tekintik, főként a szomszédos országokba menekültek.
És hogy miért maradt a hadsereg Maduro mellett? Ricz Judit szakértő szerint Guaidóék elég optimistán mérték fel, hogy mennyien fognak átállni a hadseregből. Pontos számok nincsenek, de a becslések szerint az alacsonyabb katonák közül négyezer már elmenekült az országból, és a magasabb beosztásúak közül is átléphették a határt akár kétezren is.
A korrupcióban érdekeltek
Ricz szerint a hadsereg már Hugo Chávez időszaka alatt átpolitizálódott, és Maduro alatt is az maradt. Nemcsak az élelmiszerosztásban van fontos feladatuk, de például az olajiparban is, arról nem is beszélve, hogy mennyire központi szerepet játszanak a korrupcióban, a drogkereskedelemben és az illegális valutaváltásban.
A hadsereg felső szintje emiatt abban érdekelt, hogy fenntartsa a jelenlegi állapotot, és érdekes lesz látni, hogy mikor jön el egy olyan pillanat, amikor ők is átállhatnak. Ez nem lesz könnyű, mert Maduro kifejezetten kegyetlenül bánik az ellenzék egy részével, és a hadsereg vezetői is meg vannak félemlítve.
Ricz szerint 2015 óta az országban a GDP a felére esett vissza, ami brutális szám. A latin-amerikai országok közül az életszínvonal a Chávez-korszak csúcsán Venezuelában jóval magasabb volt, mint a környéken, aminek ezzel vége lett.
Jelenleg az országos gyilkossági rátában a második helyen állnak a világon, csak El Salvadorban rosszabb a helyzet.
Ricz szerint gazdasági reform legfeljebb akkor történhet, ha Maduro megbukik, mert hiába próbálkozott korábban reformnak tűnő lépésekkel, nem nagyon történt semmi. De az a helyzet, hogy az ellenzék is megosztott, és így még nehezebb lenne mondjuk feltőkésíteni az olajpiacot.
Ráadásul hirtelen változást nem is várhatunk. Ha Maduro távozna is a hatalomból, akkor is majdnem egy év lenne megszervezni az újabb választásokat, és akkor még mindig nem kerülne hirtelen élelmiszer a boltok polcaira. Azt viszont nem tudni, hogy ez meg is fog-e történni, ahogy azt sem, hogy az Egyesült Államok, amelynek hagyományosan konfliktusos a viszonya Venezuela kormányával, vajon elszánja-e magát a katonai lépésekre. Abban azonban mindegyik szakértő egyetértett, hogy olyan szintű beavatkozásra, mint amilyet Szíria vagy Afganisztán esetében láttunk, kevés esély van.
Kiemelt kép: Elyxandro Cegarra /NurPhoto
