Hála Istennek és az összes szenteknek, teljesen egészséges vagyok, a venezuelai demokrácia pedig példás
– így reagált Nicolas Maduro venezuelai államfő arra, hogy a Nemzetgyűlés élén álló Juan Guaidó saját magát kiáltotta ki átmeneti elnöknek. Guaidó az alkotmányra – a többi között az elnök fizikai és szellemi alkalmatlanságára és a hatalommal való visszaélésre – hivatkozott, amikor egy tüntetés hevében, a nyílt utcán „megfosztotta” Madurót a hatalmától. Sokak szerint már épp ideje volt: Madurónak a tavaly májusi választást úgy sikerült megnyernie, hogy a médiát már régen beszántotta, az ellenzék legnagyobb pártjait betiltotta, vezetőit pedig börtönbe vagy házi őrizetbe vetette. A rekordalacsony részvétel mellett aratott győzelmét a világ 60 országa (köztük az Egyesült Államok, az Európai Unió és a legtöbb latin-amerikai ország) nem is ismerte el.
Madurót ez nem zavarta, január 10-én elnöknek kiáltotta ki magát, méghozzá mindjárt hat évre. Az évek óta kisebb-nagyobb intenzitással tartó utcai tüntetések ismét erőre kaptak, miközben nem látszik a kiút a gazdasági válságból sem. Élelmiszer- és gyógyszerhiány, 19. századi körülmények a kórházakban, alapvető higiéniai cikkek (például a WC-papír) hiánya és egymillió százalékos hiperinfláció jellemzi a venezuelai közállapotokat.
Ehhez társul most egy jókora politikai krízis. A 32 milliós, korábban Latin-Amerika egyik leggazdagabb országának számító Venezuelának pillanatnyilag két elnöke van. Maduro egy demokratikusnak nem nevezhető választáson maradt hatalmon, Guaidó pedig az utcán kiáltotta ki magát ideiglenes elnöknek, arra hivatkozva, hogy az egyetlen legitim, demokratikusan választott intézmény a Nemzetgyűlés.
A nemzetközi közösség is megosztott, és ezzel jócskán hozzájárul a bizonytalansághoz. Vlagyimir Putyin orosz elnök azonnal jelezte Madurónak, hogy Moszkva továbbra is kitart mellette, és több jelentős kétoldalú projektet helyezett kilátásba: ezzel nyilván azt akarta mondani, hogy egy darabig még életbe tudják tartani a roskadozó venezuelai gazdaságot. Donald Trump amerikai elnök viszont – a Twitteren – azonnal elismerte Guaidót mint legitim államfőt, cserébe Maduro ki is utasította az összes amerikai diplomatát, vasárnapig van idejük csomagolni. Washingtonhoz csatlakozott több latin-amerikai ország vezetője is, akik évek óta ellenséges viszonyban voltak a térség utolsó (szélső)baloldali kormányával, vagy épp elszenvedték a példátlan menekülthullámot.
Az ENSZ adatai szerint a venezuelai gazdasági válság miatt eddig 3 millió ember menekült külföldre, ez az ország lakosságának tíz százaléka. Az Európai Unió szokás szerint óvatos, nem ismeri el Madurót, de nem áll be egyértelműen Guaidó mögé sem, és azt szorgalmazza, hogy a felek üljenek inkább tárgyalóasztalhoz. Kerestük a Külgazdasági és Külügyminisztériumot is, hogy megtudjuk, mi a magyar kormány álláspontja, amint választ kapunk, frissítjük a cikket.
A döntés azonban nem annyira külvilág, mint inkább a venezuelai hadsereg kezében van. A katonai vezetés egy napig hallgatott, majd mégis kiállt Maduro mellett.
Ezért a hatalom átvétele után nagylelkűen kezdte osztogatni a gazdasági előnyöket a hozzá hű katonai vezetésnek. A gazdaság már akkor sem volt túl jó bőrben, de ez kellett a konszolidációhoz. A belügy- és a védelmi miniszter, valamint a vezérkari és a titkosszolgálati főnök alkotja azt a belső kört, amely nem nagyon engedheti el Maduro kezét: nemcsak a zsíros falatoktól esnének el, hanem minden bizonnyal bíróság elé is kerülnének emberjogi és egyéb bűncselekményekért. Mivel a szomszédos országok nem túl barátságosak velük, még a külföldre menekülés sem nagyon jön szóba, persze ott van Kuba, amire ilyenkor mindig lehet számítani – de ez azért nem annyira vonzó perspektíva. Nem véletlen, hogy Guaidó már taktikusan felvetette, hogy aki átáll, az amnesztiát kaphat – ezzel esetleg elindíthat egyfajta erjedést a felsőbb szinten is.
A hadsereg alsóbb szintjén ugyanis Madurónak már nincs elsöprő támogatása: mint a spanyol lapok emlékeztetnek rá, a mostani tüntetéssorozat is azzal kezdődött, hogy hétfőn 27 katonatiszt kirámolt egy caracasi fegyverraktárt és utcára hívta az elégedetlen embereket. Ők ugyan rács mögött vannak, de szerdára több száz ezres tüntetés bontakozott ki, amelynek résztvevői átmeneti kormányt és demokratikus választásokat követeltek.
Úgy tűnik, főleg az utca lendülete viszi előre a mindössze 35 éves parlamenti elnököt, aki a teljes ismeretlenségből került az események középpontjába. Guaidó csupán néhány hete lett híres, amikor a titkosrendőrség rövid időre letartóztatta őt és feleségét egy közúti ellenőrzés során. Ezt ügyesen posztolta is a közösségi médiában. Maduro utcai trónfosztása után viszont eltűnt a nyilvánosság elől, támogatói a mexikói El Exselsiornak azt nyilatkozták, hogy biztonságban van, de nem szeretnék, ha venezuelai igazságszolgáltatás rátalálna. A börtönügyi felügyelő már korábban közölte, hogy előkészítette a celláját, és várja, hogy mielőbb „rács mögé dugja a puccsistát”.
A fiatal mérnök több mint tíz éve küzd Chávez és utódja, Maduro ellen, egyik első tüntetését akkor szervezte, amikor Chávez nem volt hajlandó megújítani a legnépszerűbb kereskedelmi televízió működési engedélyét. A szocializmust hirdető bolivari köztársaság számos kritikusával ellentétben ő nem nagypolgári, gazdag család sarja: hétgyerekes családban született egy Caracas melletti kis kikötővárosban. Apja kereskedelmi pilóta volt, ma taxisofőr a Kanári-szigeteken. Innen buzdítja a fiát az ellenállásra.
Még tinédzser volt, amikor 1999-ben egy hatalmas sárlavina elpusztította az otthonukat, de Chávez – az imperializmus elleni harc jegyében – nem volt hajlandó elfogadni a külföldi segélyszállítmányokat. A rendszer teljes irracionalitása már ekkor érezhető volt. Azóta a világ egyik legnagyobb olajtartalékain ülő országból sikerült komplett gazdasági csődöt produkálni. Az egyenlőség hirdetése abban merül ki, hogy a kritikus hangokat elnémítják, a politikai foglyok száma meghaladja a tízezret. A lakosság élelmiszercsomagokon tengődik. Guaidó négy éve parlamenti képviselő, de a házelnökség azután hullott az ölébe, hogy elődjeit sorra tartóztatták le vagy üldözték el az országból, mondta Carlos Romero caracasi politikai elemző a Bloombergnek. Eredményei között emelgetik, hogy sikerült egységet teremtenie a megosztott ellenzéki pártok között. Kérdés, az országot tudja-e egyesíteni.
