Az 51-L jelű út volt a Challenger űrrepülőgép tizedik, a NASA (az amerikai űrkutatási hivatal) huszonötödik útja. 1986-ban ez volt a második utazás, korábban egy politikus (első alkalommal) repült a Columbia fedélzetén az űrbe.
A Challenger startját többször is elnapolták végül január 28-ra esett a választás. Sőt, még azon a napon is csúszott két órát a fellövés az egyik tűzérzékelő meghibásodása miatt. 11 óra 38 perckor elindult a gép (idehaza 17 óra 38 percet mutattak az órák).
A fedélzeten öt hivatásos űrhajós (Francis Scobee parancsnok, Michael Smith pilóta, Judith Resnik, Ellison Onizuka és Ronald McNair kutató-űrhajósok), egy mérnök (George Harvis) és az első civil utas, egy tanárnő (Christa McAuliffe) tartózkodott.
A CNN élő közvetítése a fellövésről és a robbanásról:
Összesen 73 másodpercet szállt a magasba a Challenger, majd azután felrobbant. Hogy miért, máig vitatott. Az biztos, hogy az indulás után 0,678 másodperccel egy füstcsomó (később több, gyakran felvillanó) keletkezett az egyik farokrész rögzítőcsapjának közelében. Valószínű a repülő darabjainak összeillesztésénél lévő szigetelő- és kenőanyag éghetett el, amely a később tragédiának akár oka is lehetett.
Az első lángnyelv a gyorsítórakétán 58,788 másodperckor jelent meg. A rendszer a jobboldali rakéta illesztésének hibáját jelezte. A láng a hajtóanyagtartály felé terelődött. A szivárgó hidrogénnel keveredett a láng, ez pedig vészjósló volt 64 másodpercnél, aminek a laikus számára is látható jelei voltak a lángcsóva formájában.
Ronald Reagan beszéde a tragédia után:
A szakértők szerint a hideg időjárás meggyengíthette az elemek illesztését, ez okozhatta a tragédiát. No, és az is, hogy erről, a tömítőgyűrűk sérülékenységéről már korábban tudtak a NASA szakértői. A hivatalnak persze bizonyítani kellett az űrprogramok sikerességét, így nem tulajdonítottak a figyelmeztetésnek nagy jelentőséget.
A tragédia után rengeteg műszaki fejlesztést hajtottak végre, mégis, 2003-ban a Columbia űrrepülőgép és szintén hétfős legénysége is hasonló sorsra jutott.
A Challenger repülésén a következő feladatokat hajtották volna végre:
– egy távközlő műhold telepítése,
– egy csillagászati platform működtetése, amit a Halley üstökös kómájának és csóvájának vizsgálatára két utraibolya spektrométerrel és két kamerával szereltek fel,
– egy folyadékok dinamikájával foglalkozó teszt,
– a Halley üstökös aktív megfigyelési programja,
– három kísérlet diákok részvételével,
– a Tanár az Űrben program néhány “tanórája.
Egy emlékvideó a hét áldozatról:
A tragédia után vizsgálóbizottságot hoztak létre, ennek tagja volt többek között Neil Armstrong is (az első ember, aki a Holdra lépett). A vizsgálat a fent említett okokat állapította meg. A roncsokat kiemelték az óceánból és a szárazföldi területekről is összegyűjtötték, majd eltemették azokat.
Legközelebb 1988 szeptemberében lőttek fel repülőgépet az amerikaiak.
AJÁNLOTT LINKEK:
Az Űrvilág portál összefoglalója (urvilag.hu)
A Challenger katasztrófája (wikipedia)
A NASA összefoglalója (nasa.com)
Tények a katasztrófáról
A Challengerről (space.com)