Bár egy Glasgowhoz közeli kisvárosban született Skóciában, Ramsay saját bevallása szerint fiatalkora „reménytelen vándorlással” telt apja folyton változó munkái és vállalkozásai miatt: hol egy uszoda igazgatója volt, hol hegesztő, hol boltos. Azonban a helyszíntől függetlenül egy dolog állandó volt – “Nem Piskóta“ című önéletrajzában apját “nagy ivó nőcsábászként” írja le, akitől az idő egyik felében durva bánásmódot, a másikban elhanyagoltságot tapasztalt.
Nem csoda tehát, hogy már 16 évesen elhagyta a családi otthon melegét és külön költözött az Oxfordtól északra lévő Banburybe. A fiatal Gordon azonban ekkor még nem arról álmodott, hogy világhírű szakács lesz – leginkább azért, mert világhírű focista szeretett volna lenni.
Már 12 éves korában beválogatták a Warwickshire U14-es csapatába, futball-karrierjét azonban leginkább sérülések jellemezték… és történelmi bizonytalanságok. Bár saját bevallása szerint a csúcsot az jelentette, mikor a Rangersnél játszott, a csapat történészei szerint sosem volt leigazolt játékos. Némi igazság azonban mégis lehet a történetben, mert Ramsayre a skótok egyik legjobb futballistája, Ally McCoist is emlékszik – a szakács személyisége úgy tűnik, nem sokat változott, mert McCoist elmondása szerint már akkor is kompetitív és maximalista volt.
Sportkarrierjének végül azután mondott végleg búcsút, mikor egy térdsérülés ellenére tovább edzett, aminek keresztszalag szakadás lett a vége. Ramsay saját bevallása szerint az a negatív élmény, hogy egy sérülés miatt kellett otthagynia a sportot, jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy olyan szakács váljon belőle, amilyen – a kudarc keserűsége nagyjából a harmadik Michelin-csillag átvételekor múlt el.
Persze Ramsay nem szerette volna, hogy a béna térdű focistaként ismerjék, éppen ezért 19 évesen már főleg konyhai tanulmányaira koncentrált – felvételt nyert az Észak-Oxfordshire-i Műszaki Főiskolára, ahol szállodai vezetést tanult. A ’80-as évek végén commis chef lett Roxbourgh House Hotelnél, majd egy 60 főt kiszolgálni képes étterem vezetését vette át. Az utóbbi állásából akkor kényszerült távozásra, mikor a tulajdonos feleségével folytatott szexuális viszonya miatt némileg kellemetlenné vált a munkakörnyezet.
A francia konyhaművészetet a mayfairi Le Gavroche-ban kezdte el elsajátítani, ami az Egyesült Királyság első olyan étterme volt, ami három Michelin-csillagot tudhatott magáénak. Albert Roux, a főszakács valószínűleg elégedett volt a munkájával, mert a Francia Alpokban található Hotel Divába invitálta, hogy a jobb keze legyen. Egy év után Párizsba ment, ahol további három évet töltött, mielőtt megelégelte volna a konyhák kimerítő stresszét és egy jacht privát szakácsának állt.
Londonba 1993-ban tért vissza, ahol hamar az Aubergine főszakácsa és társtulajdonosa lett – az étterem hamar két Michelin-csillagot is szerzett, azonban ’97-ben egy vita és Ramsay egy saját étterem felől dédelgett álma miatt távozott.
Első éttermét Chalsea-ben, 1998-ban nyitotta meg apósa segítségével – a nem túl fantáziadús Restaurant Gordon Ramsay név alatt. S bár a névadással vitába tudunk szállni, a teljesítménnyel nem, hiszen röpke három év alatt három Michelin-csillagot szerzett. Ennyire csillagos pedig egyetlen skót sem volt még előtte.
Ramsay birodalmának pedig ez a siker lett az üzemanyaga. Sorban nyitotta éttermeit az Egyesült Királyságon belül és kívül egyaránt – Dubai, Tokió, New York, Los Angeles, Montreal.
Kulináris vállalkozása azonban nem állt meg az éttermeknél. Néhány vendégszerep után 2004-ben két televíziós sorozatot is elindított Angliában. Egyrészről a “Ramsay’s Kitchen Nightmares” (magyarul A konyha ördöge címet viselte), ami epizódonként egy-egy sikertelen éttermet és szakácsot próbált megsegíteni; másrészről a “Hell’s Kitchen” (avagy a Pokol konyhája), amit legtömörebben szakácsok tehetségkutatójaként lehetne leírni.
Ez utóbbi hozta el számára a világhírt is, mikor 2005-ben az amerikai FOX csatorna átvette a formátumot és mindenki megismerhette a szarkasztikus Ramsay maximalizmusát, türelmetlenségét és káromkodás iránti szeretetét.
A hazai nézők leginkább a harmadik, “The F-Word” című műsorából ismerik, hiszen így lett belőle itthon a “fickó F-fel”. A vulgaritásáról ismert Ramsay már a sorozat első részében tisztázza, hogy az F természetesen nem azt a bizonyos négybetűs szót takarja, amire mindenki gondol, hanem a Food (étel) rövidítése.
Annak ellenére, hogy az 1996 óta kiadott 21 könyvéből is bevétele származik, a Gordon Ramsay Holdings 2009-ben súlyos pénzügyi gondokkal küszködött. Ahogy az első éttermét, úgy a cég egészét is apósával közösen futtatta (Ramsay 69%-os tulajdonosa a vállalatnak), azonban szakmai- és reklámtevékenysége miatt az ügyvezetést üzleti partnerére, Chris Hutchensonra bízta.
Ennek fényében elképzelni sem tudjuk, hogy mekkora családi vita volt abból, mikor 2010-ben a pénzügyi gondok felelőseként épp apósát jelölte meg és lemondatta vezérigazgatói pozíciójából.
Függetlenül attól, hogy a családi kalamajkában az apósnak vagy a vőnek van igaza, az biztos, hogy Ramsay a szakácsok között olyan, mint Dr. House az orvosok között – teljesen mindegy, hogy milyen az ember stílusa, ha szakmailag ott van. Ráadásul Ramsay még létezik is – és épp ma 45 éves.
